Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-204

20é. országos ülés február 7. 1874. 225 oly praecedenst csinálni, ha ok nélkül — én is hangsúlyozom ok nélkül, — megtagadjuk a fölolva­sást. Az egyik oly annyira praecedens, mint a másik. Azon argumentum, melyet Tavaszi Endre tisz­telt képviselő ur fölhozott, hogy ezt nem tárgyal­juk: ez a körülményektől függ. A kérvényi bizottság véleményt mond a kér­vényre, a benyújtó képviselő, vagy pedig a ki tudja, mi foglaltatik ezen kérvényben : kéri azt fölolvas­tatni, ép azért, mert talán a fölolvasás által moti­válni akarja, miért nem fogadja el a kérvény bi­zottság véleményét és miért kívánja itt most tár­gyaltatni: szóval erre lehet oka. A tisztelt háznak hatalmában van ezt megta­gadni ; hanem eddig ezt soha nem tette és én nem látom okát: miért tagadná meg most? Azt mondják, hogy a fölolvasás időpazarlás volna. Hisz most van elég idő, napokig, hetekig nem teszünk semmit: teljesítsük tehát annak kíván­ságát, a ki ezt fölolvastatni kéri. (Helyeslés bal felől) Elnök : Tisztelt ház! Méltóztassanak e kér­dés fölött szavazással dönteni. Fölhívom azon kép­viselő urakat, kik a kérvényt fölolvastatni kívánják: méltóztassanak fölállni. (Megtörténik) A többség nem kívánja. Miletics Szvetozár I Tisztelt ház! Mi­után a kérvény most nem olvastatott föl, kérem el­határozni, hogy az necsak az irodában letétessék; hanem tárgyaláskor a házban reproducáltassék. Elnök: Ez magától értetődik és igy a ház­nak nem szükséges határoznia. Szögyényi László előadó: (Olvassa a 22-ik sorszámú kérvényre a bizottság véleményét, mely változatlanul elfogadtatik; olvassa továbbá a 23. sorszám alatt Nagy-Káta községnek adózálogolás megszüntetése, és 24-ik sorszám alatt ugyanazon köz­ségnek pénzügyigazgatóság által kirótt birság és fo­gyasztási illeték iránti zálogolás megszüntetése tár­gyában beadott kérvényeire a bizottság véleményét, mely szerint: „E kérvény elintézés végett a pénz­ügyministerium vezetésével megbízott ministerelnökhöz áttétetni véleményeztetik.") Bobory Károly : Nem mind a két kér­vény Nagy-Káta községé, hanem az egyik annak körülbelül 200 lakosáé. A mi az első kérvényt illeti: én azt deczember hó első felében terjesztet­tem be a tisztelt háznak, és a tisztelt ház annak soronkinti tárgyalását határozta el. Azonban közel két hónap telt el azóta és ha az executio, melynek megszüntetését a kérvény sürgeti, azóta mindig foly : már alig lesz valami exequálható. Én ezen kérvények benyújtása után már tapasz­taltam az adóexecutiot. Magam jelen voltam egy háznál, a hol két typhosus beteg volt és mégis exe­KÉPV. H. NAPLÓ. 18™. IX. KÖTTET. quáltak. Még nem távoztam el a háztól, s már egyik beteg, ki rongyos lepedőbe volt takarva, meg­halt. De igen érdekes ezen kérvény története is. A kérvény tulaj donkép a pénzügyministerhez volt szánva. De épen azon időben, midőn a község elöljárói a kérvényt a pénzügyministernek át akar­ták adni: az nem volt otthon, s ennek következté­ben átadták azon ministeri tanácsosnak, ki akkor a pénzügyministerium főemberének látszott lenni. Ez azonban a magyar nemzetiség ellen intézett oly durva és ellenséges szavakkal utasította vissza a község elöljáróit, hogy ezeknek szeme-szája elállt. A község elöljárói tehát visszavették tőle a kér­vényt, mint olyan egyéntől, kitől ugy sem várható semmi és fölszólítottak engem, hogy nyújtsam be azt a képviselőházhoz. (Fölkiáltások a szélső balon: Ki az az ember ?) Neve: Madarassy, a ki azon al­kalommal a legirtózatosabb szavakkal kifejezte óhaj­tását a magyar faj végpusztulása iránt. Én benyúj­tottam a kérvényt: ők szegények azon pietásnál fogva, melylyel a tisztelt ház iránt viseltetnek, azon reményben voltak, hogy itt segedelmet nyernek. Én tudtam, hogy itt bizony alig lehet segítsé­get nyerni. Tapasztaltam ezt évek óta. Nem is mulasztottam el tehát utólagosan fölvilágosítani ez iránt a község elöljáróit, ők tehát mihelyt a mi­nisterelnök ur átvette a pénzügyi tárczát: hozzá is benyújtották ezen kérvényt. Hogy mi történt azóta, e tárgyban, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy ez ügy nem egyedül Nagy-Káta községének ügye ; ha­nem átalános az országban a följaj dúlás. Az ország népe a hajdani absolutismust ugy tekinti a mostani kormányhoz képest, mint arany­korszakot. A ministerelnök urnák én akkor mint ministerelnöknek benyújtottamé gy interpellatiót: va­jon van-e szándéka, tekintetbe véve a jelen pénz­ügyi zavarokat, tekintetbe véve a múlt évi rósz termést, oly módozatokat előterjeszteni a házban törvényjavaslatképen, melyek által az országnak földmivelő népe a végpusztulástól megmentessék ? íme két hónap múlt el, az ország nagy részében az ínség csakugyan jelentkezik, és mindamellet noha bizony elég idő volt két hónap alatt, mindeddig in­terpeílatiomra feleletet nem kaptam; pedig azt hi­szem, hogy ez van legalább is oly sürgős, mint azon indítvány, melyet a minister ur az ülések per­manenssé tétele iránt tett. A vélemény az, hogy a kérvény kiadassák a pénzügyministerhmmak. Én ez ellen nem mondha­tok semmit ; hanem azon interpellatiót, melyet már benyújtottam, ily értelemben nem egyedül Nagy­Káta, hanem az ország földmivelő népének insége tekintetében ugyanazon interpellatiót törvényjavas­latképen a tisztelt ház elé fogom terjeszteni. Elnök: Miután a kérvényi bizottság véle­ménye ellen nem szólal föl senki, ezen kérvény el­29

Next

/
Thumbnails
Contents