Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

210 203. országos ülés február 4. 1874. melyekre mind a belügyminister, mind a törvény hatóság állapítja nézeteit. A belügyminister határozata után az illető törvényhatóságnak ellenkező véleménye talán ugy tekinthető, mint egy érdekelt félnek véleménye. Ennélfogva én indíttatva érzem magamat egy különvélemény beadására; (Halljuk!) külön véleményem eképen hangzik: Miután a kérdés abban öszpontosul: vajon a kérdéses puszták birnak-e azon kellékekkel, melyek a törvény által egy nagy község alakulására megkívántatnak, és a ministeri intézkedés ellenében a kérvényező megye ugy tekinthető, mint érdekelt fél; indítványozom: bizassék meg Biharmegye, mint legközelebbi megye, vagy a legközelebbi megyék vegyes küldöttsége, a kérdés megvizsgálásával és megítélésével." Huszár Imre jegyző (újra fölolvassa az indítványt) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Én ugy találom, hogy nem az a kérdés van most előttünk : vajon a községi törvény jó vagy rosz-e? lehet-e azon javításokat tenni vagy nem? hanem az a kérdés, hogy a fönálló községi törvény ezen esetben jól hajtatott-e végre vagy sem? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve a megye és a ministerium közt egyetértés nincs. A vármegye azt mondja: ott nem lehet községet alakítani; a minister mondja, hogy igenis lehet. Én megengedem azt, hogy a parlamentnek administrationalis kérdésekbe átalában nem kell bocsátkozni; hanem a jelen esetben egyenesen a megyék, a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény által utasittatik a képviselőházhoz bíráskodásra, a midőn tudniillik azt mondja: ha a minister rendeletét a vármegye végrehajtani nem akarja: a minister azon rendeletét ismétli, s akkor a megye azt köteles végrehajtani; de fönmarad a joga az országgyűléshez fordulni. íme ez történt itt, és ez igen fontos kérdés; mert most először vagyunk azon helyzetben, hol ezen törvény által adott orvoslási módot alkalmazásba is veszszük. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy nagy óvatossággal kell eljárnunk; mert itt akár helyesen akár nem, de a törvény által magunk parancsoltuk magunkra azt, hogy ily esetekben bírói sterepet játszunk, itt magunknak kell ítéletet mondanunk a fölött : vajon a megyének , vagy a ministernek van igaza ? Én megvallom, tisztelt ház, hogy tekintetbe véve a dolog természetét, hogy oly nagy testület, milyen a képviselőház: alig alkalmas arra, hogy a tárgyat igy vitassa meg és bírói ítéletet mondjon fölötte. Én óhajtanám, hogy a tárgy egy kisebb körben, egy bizottságban vitattassék meg, a bizottság szerezzen tudomást arról: vajon a megyének van-e igaza, midőn pontonként fölolvasta mindazon adatokat melyek nem képesitik községgé alakulásra a kérdéses pusztákat; vagy a ministernek van-e igaza, a ki azt mondja, hogy igenis, a törvény által erre képesítve vannak. Ezt én megvallom, részemről — ámbár azt mondják, az adatok előttünk feküsznek, — azt látom, hogy a megye fölszerelte kérvényét minden kellékekkel ; míg a minsterium részéről csupán szóbeli állítás van előttünk: már pedig egy per elitélésére, ítélethozatalra ez nem elégséges. Azért óhajtanám, — a nélkül, hogy véleményt akarnék mondani a fölött: vajon Békésmegyének van-e igaza, avagy a belügyministernek ? a nélkül, hogy most vitatni akarnám, hogy a községek rendezéséről hozott törvény tökéletesen megfelel-e a kellékeknek, avagy nem? — mondom, óhajtanám, hogy a kérdés egy bizottsághoz utasittassék, mely azt minden oldalról megvitatná, megvizsgálná, s a háznak véleményes jelentést adna: akkor sokkal hamarább jutunk azon helyzetbe, hogy a kérdés fölött ítéletet mondhatunk, megfelelve azon törvénynek, mely azt nekünk kötelességünkké teszi. Semmiképen nem fogadom el azonban Csengery képviselő ur indítványát, — nem mondom a törvény revisioját illetőleg, mert arra lehet szükség, sőt, hogy van, mutatja azon körülmény is, hogy itt van egy peres eset, mely belőle származik, — hanem azon következtetésre nézve, hogy a jelen esetben helybenhagyassék a minister eljárása. Az által ellenkezésbe jő önmagával a tisztelt indítványozó képviselő ur; mert ha ezen eset roszul van alkalmazva, a fenálló törvény szerint: akkor nem kell helybenhagyni; hogy ha pedig jól volt alkalmazva : akkor nincs szükség a megváltoztatásra; ha a jelen törvény rósz : akkor nem kell helybenhagyni; ha jó, nem fog megváltoztatni, mert akkor megmarad, és későbben végrehajtatik. Miután tehát épen ezen eset adja az alkalmat arra, hogy ezen ügy megvizsgáltassák: tartassék ezen eset is függőbeu és intéztessék el ugy, mint a jobban megvitatott, megfontolt törvény fogja kívánni novella által. (Helyeslés szélső bal felöl.) Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy ezen tárgyban küldjön ki a ház egy bizottságot, mely a dolgot megvizsgálja, és a háznak jelentést nyújtson be. Indítványomat írásban is benyújtom. Irányi Dániel: Tisztelt ház! A vita, mely egy külön esetből merült föl és annak szűk keretében mozgott eleinte, tudniillik a körül: vajon Gerla és Póstelek puszták kérdésében helyesen alkalmazta-e a tisztelt belügyminister ur a községi törvényt vagy nem ? tegnap Csengery Antal és a mai napon Forgách Antal gróf tisztelt képviselőtársaim fölszólalása folytán elvi fontosságra emelkedett. A tisztelt képviselő urak ugyanis nem szorítkoztak azon kérdés megvilágítására : vajon helyesen