Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

206 203. országos ülés február 4. 2874. községi törvény azon intézkedéseiben van letéve, melyek a pusztáknak községekké alakítására vonatkozó rendeleteket tartalmazzák ; hanem megvilágittatván a concret eset, egyúttal a ház több érdemes tagja azt találta, hogy a törvény ezen intézkedése nem teljes, nem tökéletes, és nem kimerítő, s hogy a hiányt novelláris intézkedés által törvényes utón pótolni szükséges. Hogy ez alkalommal reactio, feudális rendszer, takarékossági elv és más ily átalános dolgok fölhozattak: az nagyon természetes. De, nézetem szerint, nem annyira idevaló, mint inkább bírálat alá s figyelembe veendő lett volna akkor, mikor a községi törvény alkottatott. Itt arról van szó, hogy egy fölmerült concret esetben a községi törvénynek fönálló határozatai jól alkalmaztattak-e a kormány által vagy nem. A mi az irányt és a szellemet illeti, mely a községi törvénynek e részbeni intézkedéseiben van letéve: arra, azt hiszem, a tisztelt ház tagjainak legnagyobb része igen elevenen fog emlékezni; mert szerencsém van itt látni azon képviselő urak nagy részét, kik a törvény alkotásakor jelen voltak. Ismerjük Magyarország pusztáinak rendezetlen, abnormis és viszás állapotát; tudjuk, hogy azokban nincs községi élet, nincs gondoskodva a rendről s a közbátorságról, tudjuk, hogy azoknál, különösen a culturális viszonyok teljesen el vannak hanyagolva, mert a közsé gek, a melyekhez tartoznak, 3—4, sőt 10 mértföldnyire feküsznek tőlük. Azon szegény pusztai lakosok gyermekei nevelésben egyátalában nem részesülnek, holott azon község minden terheiben résztvenni kötelesek, a melyhez tartoznak. Sőt — a mit pedig valamennyi eddig fölszólalt képviselő ur mellőzött — a puszták lakosai épen a községi terhekben igazságtalanul részesülnek. Gullner Gyula képviselő ur, midőn tegnap Pulszky Ágoston képviselő urat azzal vádolta, hogy nem ismeri az adókivetési állapotot : méltóztatott figyelmen kivül hagyni, hogy a kis és a nagy községekben az adó kivetése akként történik, hogy az adó bizonyos nemei szerint vettetnek ki a községi osztályozott kiadások. A rendezett tanácsú városokban nem igy áll a dolog, s ott a községi kiadások az összes egyenes államadó összege szerint vettetnek ki. S mi történik például Gyula mezővárosában. Gyula roppant kiadásai födözésére nagy adókat vet ki, igy csak a községi utczák s hidakra 19.000 forintot. Már pedig azon pusztai lakosok, kik ezen várostól jó távol laknak, s annak utczáit nagyon ritkán vagy talán épen nem használják: ép ugy adóznak e czélra, mint a község lakosai. (Fölkiáltások : Visszaélés l) Ez nem visszaélés, hanem a törvény határozott rendelete. De tovább megyek. Az ily városu községek, melyekhez a puszták tartoznak, rendesen úrbéri községek voltak, melyek magukat a földesuraktól nagy összeggel a nádasok vagy más tartozmányok után megváltották. Mi történik a községi törvény érdekében a pusztai lakosokra nézve? Azon községnek adója ésközségi pótadója a pusztai nagybirtokosra kivettetik épen ugy, mint a városi lakosokra, és akkor a földesúr maga magának fizeti a váltságot. Kérdem igazságos ez? Azt hiszem, hogy ezt igazságos eljárásnak tekinteni nem lehet. (Helyeslés) De visszamenve arra, hogy midőn a tisztelt ház megalkotta a törvényt és a törvénynek azon szakaszait, a melyekkel elrendelte, hogy a pusztának kell valamely községhez csatlakozni, vagy önálló községet alkotni, kell pedig azért, mert elfogadta a tisztelt képviselőház azon két alapelvet a községi törvényben, hogy minden honpolgárnak bizonyos község kötelékhez kell tartozni, a pusztában pedig nincsen kötelék, és igy a pusztának vagy csatlakozni kell valamely községhez, vagy pedig önálló községet kell képeznie; a törvény elfogadta ez alapelvet az ország egész földterületére nézve, és igy egyiknek kell történni, ugyanis a pusztának vagy valamely községhez kell tartozni, vagy önálló községet képezzen : ugy, hogy ha elérkezett azon idő pont, hogy a községi törvény végre lesz hajtva, nem lehet puszta, mely valamely községhez nem tartoznék, vagy önálló községgé ne alakulna. Mikor ily concret eset megbirálásáról van szó: nem annyira a törvény szelleme, a törvény iránya az, a mit figyelembe kell venni, hanem a törvény határozott intézkedését. Méltóztassanak megbocsátani,, ez oly elv, melyet, ha a bíróságok akkor, a midőn közigazgatási tekintetben igazságot szolgáltatni hivatvák, nem observálnának: akkor hiába alkotunk törvényt, mert ha a biró nem fog szigorúan ragaszkodni a törvény világos rendeletéhez, ha annak „szelleme", ,iránya" után indul: akkor oda fogunk jutni, hogy a fél nem fogja tudni soha, ha vajon igaza van-e vagy nincs. (Helyeslés.) Nézetem szerint, a kormány részéről is nem annyira a törvény iránya, szelleme; mint a törvény világos rendelete volt szem előtt tartandó. És igy fogja föl a dolgot a képviselőháznak többsége, vagy legalább azon tagjai, kik a kérdést egészen concrete látják, és kik nem mint ügyvédek, hanem mint képviselők, mint birák Ítélnek a dologban, (Helyeslés és ellenmondás.) és kik nem keresnek e kérdésben, — mint már előbb szerencsém volt említeni — sem reactionárius törekvést, sem a feudális rendszernek visszaállítását, vagy — a mint már divatossá vált Magyarországban mondani: családi érdekeket, családi vasutat, é? igy családi községet is; (Zaj. Balfelöl fölkiáltások: De épen azt teszi! Nagy zaj.) mondom, mindezt nem keresi; hanem veszi a dolgot concrete, a mint van, és ha igy veszszük: akkor