Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-202

202. országos ülés február 3 1874, 199 lehetőleg rövid leszek. (Halljukl) Tökéletesen osztozom azon nézetben, melyet Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur kifejezett, hogy a kérvényi bizottság által előadott és jelenben tárgyalás alatt lévő ügyet nem ezen speciális esetből, hanem átalánosságban, talán lehet mondani, elvi szempontból lehet és kell megítélni; mert azon határozat, melyet a tisztelt ház ez ügyben most hozandó lesz: kihatással lesz az ország minden vidékén alakulandó községekre és kihatással lesz egyátalában arra, hogy a községi törvénynek ezen §§-ai miként alkalmaztassanak. És ezen indokból csatlakozom az ő nézetéhez és nem érthetek egyet az előttem szóló tisztelt Pulszky képviselő úrral, a ki érveinek fősulyát arra fektette, hogy hisz épen azok, kiknek választó képességi jogosultsága és az vonatik kétségbe, hogy ők a községi törvény értelmében község-alapitásra képesítve lennének, azok valóban oly elemek, melyek a községi törvényben előirt határozmányok folytán csakugyan községet létesíthetnek. Értette különöseu a mint ő kifejezte, a szerződési viszonyban lévő iparosokat és kertészeket. Bocsánatot kérek a tisztelt képviselő úrtól; de azt állítani, (a ki csak egy kicsit ismerős azon ügyekkel,) hogy a rendes évi conventiora fogadott iparos, kovács vagy kerékgyártó szerződési viszonyban áll gazdájával: az tökéletesen egyértelmű azzal, hogy nem ismeri teljesen a helyzetet. De továbbá azt állítani, hogy azok az úgynevezett dohányos kertészek, kik, engedje meg, egész apodicticus bizonyossággál mondom, a mennyiben ezek, mint ki volt fejtve, nem telepitvényesek, hanem oly évről-évre vagy elmenő, vagy ottmaradó, és csak azon egy évre nem is szerződött, csak fölfogadott feles dohányosok, hogy ezek nem állanak a gazdahatalom alatt: ez megint & helyzetnek teljes félreismerése. De mondott még a tisztelt képviselő ur olyat is, mely talán sokaknak elhatározására befolyással lehetne és arra nézve kérem a tisztelt ház figyelmét : mert itt a tisztelt képviselő ur a jelenlegi törvényes gyakorlattal merőben ellenkezőt állított. Azzal argumentált előttem szólott képviselő ur : micsoda igazság az, hogy egy pusztán a birtokosok, mely esetleges község kötelékében van, tartozik a világítási költségekhez járulni? Erre megint azt vagyok bátor válaszolni: nem ismeri a helyzetet; mert, a községi törvény és az átalános gyakorlat szerint, a községi költségek három categoriaba soroztainak, és a világítási költségekhez, legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, sohasem fog a pusztai birtokos járulni; hanem járul a tisztán közigazgatásiaknak nevezett költségekhez. Ez megint a helyzet nem-ismeretéből származik. Én nem vagyok azok közül való, tisztelt ház, ki bármely tekintetben is a községek keletkezését, szabad fejlődését egyátalán meggátolni igyekszenek; sőt ellenkezőleg teljes meggyőződésem és hitem, hogy az ország erős, föl virágzó, megelégedett, csak helyesen kifejlődött községi rendszer alapján lehet; hanem nem vagyok azután ismét azon meggyőződésben, hogy azon községeket is, a melyek eddig talán századokon keresztül léteztek, fölvirágzásnak indultak; egy tollvonással megfoszszuk a továbbfejlődés lehetőségétől s tönkretegyük. Mi történik, tisztelt ház, s ezzel bezárom rövid fölszólalásomat, ha a kérvényi bizottság véleménye fogadtatik el. Talán egész bizonyossággal lehet mondani, hogy egy kevés animositás kell hozzá, s az országban a község önkormányzata, s átalában a községi rendszer tönkretétetik. Megmagyarázom miért? Méltóztassanak fölvenni: van egy község, melynek egy nagybirtokosa van, s a kinek vannak dohányos kertészei, vannak talán gazdatisztjei is, azt mondja: én leszek község magam, vagy vannak esetleg elszórt tanyák, s ezek is egyesülnek, s azt mondják, mi is külön községet alakítunk: mi marad utoljára a községnek? marad csupán a belsőség, és akkor méltóztassanak községi rendszert, községi önkormányzatot a tisztelt háznak képzelni. És mert én nem akarok elhamarkodva eljárni, nem akarok egy oly praecedenst alkotni, mely az ország fölvirágzására igen káros behatással lehet: pártolom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur indítványát. (Helyeslés bal felöl.) Csengery Antal: Tisztelt ház! A törvény, a melynek értelmezéséről szó van, határozottan megmondja, minő eljárás követendő akkor, ha valamely pusztai terület birtokosai külön községgé kívánnak alakulni, és megmondja, hogy a törvényhatóság, megvizsgálván a folyamodók bizonyítékait, saját véleménye kíséretében a belügyministerhez küldi, ki a fölött véglegesen intézkedik; tehát a végleges intézkedést a minister kezébe teszi le, és azt mondja, hogy ha be vannak bizonyítva az A) és B) pont alatt érintett tételek: azon esetben az átalakulást meg sem tagadhatja a minister. A minister ugy látta, hogy ez esetekben az A) és B) pontoknak elég van téve, következőleg ezen esetben véglegesen intézkedett; és én nem szeretném, ha a legfelsőbb közigazgatási forumoknak intézkedései fölött a törvényhozás fölülvizsgálati forumot képezne. A mennyiben azonban a jelen viták alatt is kitűnt az, hogy a törvényben érintett föltételek, különösen a B) pont nem eléggé határozottan van körülirva: mert ez azt mondja, hogy „ezen átalakulás folytán reájuk nehezülő kötelességek pontos teljesítésére elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkeznek." Ezen kötelezettségek ezen törvényben nincsenek meghatározva. Én azt látom, hogy épen a törvénynek ezen átalános intézkedése miatt merültek föl a mai vitában véleményeltérések, jövőre