Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
178 201. országos ülés február 2. 1874. Miután pedig ezen ügy a vasúti és pénzügyi bizottsághoz volt utasítva és én ott véleményemet előadtam, és ennek előadója voltam: most szót kértem; de az elnök ur más véleményben van s azt mondja, hogy miután véleményemet a központi bizottság el nem fogadta: engem zárszó nem illet. (Ugy van.) Méltóztassanak e tekintetben dönteni. Elnök: Legyen szabad a tisztelt, képviselő urnák fölszólalására megjegyeznem, hogy a házszabályok 126. szakasza, mely a különvélemény előadójáról szól, reá ez esetben nem alkalmazható. (Helyeslés.) A tisztelt képviselő ur igenis beadott különvéleményt a pénzügyi bizottság véleménye ellenében, mely a háznak azon alkalommal itt beadatott, ezen különvélemény a pénzügyi bizottság különvéleményével együtt az osztályokhoz utasíttatott tárgyalás végett; miután azt azonban az osztályok egyike sem fogadta el és a központi bizottságban elvettetett, igy tehát most különvélemény a ház előtt nem fekszik : annálfogva tehát azt hiszem, a házszabályok hivatkozott szakasza értelmében a képviselő urat a szó meg nem illeti. (Élénk helyeslés.) A házszabályok értelmében Tisza Kálmán képviselő ur kivan fölszólalni. (Halljuk!) Tisza Kálmán : Tisztelt ház! A házszabályokhoz szorosan ragaszkodni szoktam s e mellett a jelen késő órát is teljes készséggel figyelembe veszem s azért szavaimnak nem félremagyarázása, de félre értése ellen egyszerűen egy megjegyzést akarok tenni. (Halljuk!) Tisztelt barátom Ghyczy Kálmán azon észrevételeket, melyeket határozati javaslatára tettem, ugy értelmezte, hogy engem hihetőleg aggodalmaimmal szemben Horn Ede tisztelt képviselő ur nyilatkozata — melylyel ugy sejtem, talán ő nem ért egészen egyet — valószínűleg meg fog nyugtatni. Az, hogy mit helyeslek abból és mit nem, a mit Horn Ede képviselő ur mondott: nem tartozik ide, hogy elmondjam; hanem azt az egyet vagyok kénytelen kijelenteni — nehogy más következtetés húzassák hallgatásomból, — hogy a mit Horn Ede képviselő ur, mint beszéde végeredményét mondott, az engem nem nyugtat meg, nem annyival is inkább, mert rég tanultam azt: hogy dobbal verebet fogni nem lehet. (Hosszas derültség és helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur abbeli szándékát nyilvánította, hogy a szavazás előtt szólni kivan. (Holnapi mai) Szlávy József, ministerelnök: Tisztelt ház! (Holnap! ma! Halljuk l) Én ugyan ma is nagyon rövid lennék, de ha a tisztelt ház ugy méltóztatik parancsolni .... (Holnapi Mai Ma! Halljukl) Tisztelt ház! Azok után, a miket különösen Kerkapoly Károly és Szilágyi Dezső képviselő urak ezen oldalról ezen ügyben elmondtak és Tisza Kálmán tisztelt barátom előadása után igen kevés mondandóm van. Kerkapoly és Szilágyi képviselő urak elmondták azon érveket, melyek engem és bennünket, kik a törvényjavaslatot pártoljuk, erre indítanak. Maga Tisza Kálmán tisztelt barátom azt monda beszédében, hogy ő a mi érveink ellen fölhozott okoskodásokra — nem tudom,hogy épen ezen szavakat mondá-e, de ugy hiszem, hogy értelmök ez volt — súlyt nem fektet; és hozzátette, hogyha azon egyetlen egy körülményről biztosítva volna, hogy augustus 31-én a 30 milliónyi prioritás 70-es árfolyammal eladatik: azon esetben ő ezen törvényjavaslatot megszavazná. Ezen érvelése által megdöntötte mindazon észrevételeket, melyeket a túlsó oldalon a törvényjavaslat ellen fölhoztak, mondván, hogy daczára mindazon fölhozott érveknek, megszavazná a törvényjavaslatot, ha erről az egyről biztosítva volna. Tehát erre fektette a fősúlyt. Ugyanezt mondta ma, más szavakkal ugyan, és más érveket is hozva föl a törvényjavaslat ellen, Horn Ede képviselő ur; mert miután kimerité az argumentumok tárházát, azzal végzé szavait: hogyha egészen biztos volna arról, hogy a kötvények a kikötött árfolyamon meg fognak tartatni: azon esetben ő is rávehetne magát a törvényjavaslat megszavazására. Ezzel elismerte tehát, hogy azon argumentumok, melyek fölhozhatok a prioritások jogérvényessége ellen, a melyek fölhozhatok az ellen, hogy az állam roppant kötelezettséget vállal el: még sem oly erősek és döntők, hogy azok miatt meg nem szavazná a törvényjavaslatot, ha különben a kötvények eladása iránt biztosítva volna. E szerint tulajdonkép ezen argumentum czáfolására kellene szorítkoznom és a kérdés ezen oldalára nézve elmondanom érveimet: miért gondolom én daczára annak, hogy irásilag, szerződésileg nincs biztosítva a prioritásoknak kellő áron eladása, a törvényjavaslatot mégis elfogadásra ajánlhatni. De ezekre nézve is, ugy hiszem elég döntő okokkal és érvekkel feleltek meg az előttem szólók ezen oldalon, ugy hogy ez alól is bátran fölmenthetem magamat. Szorítkoznom kellene tehát arra, hogy feleljek némely ellenvetésre, melyek az ellenzéki szónokok részéről fölhozattak. (Halljuk^ A mit különösen Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur, a mint ő maga is elismerni elég kegyes volt, hosszas beszédében elmondott, annak lényegére Kerkapoly Károly képviselő ur már válaszolt. A többiekre, a mik részint az igazgató-tanács ellen, részint a mostani és a volt kormányférfiak ellen fölhozattak: ugy hiszem, nem most az ideje felelni ; azokra felelni akkor lesz idején, midőn a pénzügyi és vasúti bizottságok jelentései tárgyaltatni fognak, mikor majd a tisztelt képviselőház: itél és bíráskodik azon eljárás fölött, melyet az igazgató-tanács és a kormány követett.
