Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-201

201. országos ülé múlik el néhány hónap, azt ves zs zük észre, hogy há­rom és háromnegyed millió forintot kamatbizto­sitást fizetünk évenként a társulatnak, s hogy talán később még egy millióval meg is toldatik ez összeg a részvényesek számára, ha igy a keleti vasút öt millióba kerülend az országnak a nélkül, hogy be­leszólásunk vagy a legkisebb előnyünk volna ezen vasútnál: e dolognak a vége az lesz, hogy mind­nyáján azon véleményben leszünk, hogy ezen bo­nyolult vasúti kérdésnek nincs más valódi megol­dása, mint ezen vasútnak a kormány által való átvétele. Ez nézetem szerint, a dolog természetében van, •és bármennyire is húzzuk a dolgot, annak más, va­lódi kimenetele nem lesz. És én őszintén megvallom, tisztelt ház, hogy ebben nagy bajt nem látok, nem lá­tok nagy bajt nemcsak azért, mert sokkal jobb az államra nézve, hogy ha már öt milliónyi terhet akar magára vállalni: sokkal előnyösebb, ha maga ura, tulajdonosa a vasútnak. Nagy bajt nem látok eb­ben azon okból sem ; mert, nézetem szerint, a vas­utaknak jövője sem más, mint az, hogy egészen át­menjenek az állam kezébe, hogy a vasutak jövőben az legyenek, mint a közutak most és a múlt szá­zadban, azaz, hogy az állam legyen minden vasut­tulajdonosa és kezelője, és a keleti vasúttal hihető­leg megkezdjük a dolgot. Azt fogják mondani, de pénzügyi helyzetünk megengedik-e ezt? Erre az lesz a feleletem, épen szomorú pénzügyi helyzetünk meg nem engedik azt, hogy mi egy társulatnak öt milló kamatbiztositást adjunk évenként; épen a mi szomorú pénzügyi hely­zetünk azt kívánja, hogy a 80 mértföld vasútnál, mely 4—5 milliót igényelend évenként, hogy leg­alább azon előnyünk legyen ezekkel szemben, hogy mi urai, tulajdonosai legyünk ezen vasútnak; és mivel arról meg vagyok győződve, hogy az lesz vége a dolognak : azt óhajtom, hogy inkább ma történjék az, mint holnap; mert bizonyos vagyok benne, hogy azon vállalatot, melyet ma talán 8—10 millióért lehetne átvenni: néhány hét múlva, mikor tul lesz azon bukási veszélyen, melytől most van fenyegetve a vasút, néhány hónap múlva, mikor talán a rész­vényesek szintén ki lesznek elégítve : 15—20 mil­liót fognak kívánni azon va sutért, melyet ma, a mai árfolyam szerint 8—10 millióért igen könnyen meg­vehetnénk. De azt felelik: nincs rá pénzünk. Pénz nem kell arra. (Halljuk! Halljuk!) A keleti vasút rész­rényei ma 40 vagy 50 forinton állanak. Én nem akarok semmi ajánlatot formulázni; hanem hivatko­zom a kormány által néhány hónappal ezelőtt tett ajánlatra, mely szerint minden 200 forintos rész­vényért egy 100 forintnyi 3°/ 0-os kötvényt adott volna a részvényeseknek. Akkor a részvényesek ezt nem akarták elfogadni; mert akkor még jobb véle­s február 2. 1874. 107 menyük volt az egész üzlet termésnetéről és álla­potáról; ma, azt gondolom: elfogadnák, sőt sokkal kevesebbet is elfogadnának; de maradjunk ezen té­telnél. Ha ezen tétel elfogadtatik: a kormány 15 milliónyi kötvényt bocsát ki, és ezen 15 millióért tulajdonosa lesz a vasútnak, ezen 15 milliónak csak kamatját fizeti, a mi 750.000 forint. Tehát 750.000 forint évi teherrel megnyeri a keleti vasút tulaj­donát. De ha át nem veszi, mint mondtam : bizonyos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva a részvé­nyesek számára sokkal nagyobb dotatiot fog tőlünk követelni, mint 750.000 ezer forintot. És ha olcsób­ban átvétetik a vasút; pedig azt gondolom, hogy ha minden részvény 40—50-en áll, könnyebb volna sok­kal olcsóbban megkapni az egész vállalatot: akkor nem 750.000 ezer, hanem talán 300—400 ezer lesz az évenkénti teher, s ennek fejében urai, tu­lajdonosai leszünk a vasútnak. Én azt gondolom, ilyen megoldás sokkal czél­szerübb, sokkal megfelelőbb az ország méltóságá­nak, sokkal jobb befolyást gyakorolna hitelünkre a külföldön: mint a mostani megoldás, mely mindent függőben hagy. Nem hiszem, hogy meg fogna engem tisztelt barátom Ghyczy czáfolni: ha azt mondom, hogy ez épen most fölhozott eszme sajátképen benne van az ő indítványában. A tisztelt ministerelnök ur azt mondta, hogy ő Ghyczy indítványát nem ellenzi: ha mi kezességet vállalunk arra, hogy a benyújtandó törvényjavaslatnak hetek múlva tárgyalása által idő­közben baj nem fog történni. (Helyeslés.) Hanem félreértette a minister ur az ez oldal­ról jött javaslatot. Mi határozottan függőben hagy­juk a vizsgálatot, tehát az újonnan benyújtandó tör­vényjavaslattal nem kell hetekig várni, holnap, hol­napután be lehet azt nyújtani; mert más nem kö­veteltetik a kormánytól, mint az, hogy a most be­terjesztett törvényjavaslat elvetése vagy visszavo­nása után lépjen a ház elé egy javaslattal, melyben fölhatalmazást kér a háztól, nem arra, hogy a köt­vényekért kezességet vállaljon: hanem, hogy az igaz­gatótanács által azonnal rendkívüli közgyűlést hivat­hasson össze, s e közgyűlés elé ajánlatokkal lép­jen, az egész vállalatnak a kormány által átvétele ügyében. Ha az megtudatik holnap, holnapután, hogy a kormány és a ház azon szándékban van, hogy az egész ügyet tisztázni akarja: akkor én bizonyos va­gyok benne, hogy ezt a tisztelt ministerelnök ur el fogja ismerni, — nincs veszély a várakozásban. Mert ha egyik és másik consortium megtudja, hogy 1— 2 — 3 ét múlva a keleti vasút egész ügye el lesz intézve: sem csődöt nem fognak hirdetni, sem más ilyen kényszereszközhöz nem fognak nyuluk hanem be fogják várni a dolog megoldását.

Next

/
Thumbnails
Contents