Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
201. országos ülé múlik el néhány hónap, azt ves zs zük észre, hogy három és háromnegyed millió forintot kamatbiztositást fizetünk évenként a társulatnak, s hogy talán később még egy millióval meg is toldatik ez összeg a részvényesek számára, ha igy a keleti vasút öt millióba kerülend az országnak a nélkül, hogy beleszólásunk vagy a legkisebb előnyünk volna ezen vasútnál: e dolognak a vége az lesz, hogy mindnyáján azon véleményben leszünk, hogy ezen bonyolult vasúti kérdésnek nincs más valódi megoldása, mint ezen vasútnak a kormány által való átvétele. Ez nézetem szerint, a dolog természetében van, •és bármennyire is húzzuk a dolgot, annak más, valódi kimenetele nem lesz. És én őszintén megvallom, tisztelt ház, hogy ebben nagy bajt nem látok, nem látok nagy bajt nemcsak azért, mert sokkal jobb az államra nézve, hogy ha már öt milliónyi terhet akar magára vállalni: sokkal előnyösebb, ha maga ura, tulajdonosa a vasútnak. Nagy bajt nem látok ebben azon okból sem ; mert, nézetem szerint, a vasutaknak jövője sem más, mint az, hogy egészen átmenjenek az állam kezébe, hogy a vasutak jövőben az legyenek, mint a közutak most és a múlt században, azaz, hogy az állam legyen minden vasuttulajdonosa és kezelője, és a keleti vasúttal hihetőleg megkezdjük a dolgot. Azt fogják mondani, de pénzügyi helyzetünk megengedik-e ezt? Erre az lesz a feleletem, épen szomorú pénzügyi helyzetünk meg nem engedik azt, hogy mi egy társulatnak öt milló kamatbiztositást adjunk évenként; épen a mi szomorú pénzügyi helyzetünk azt kívánja, hogy a 80 mértföld vasútnál, mely 4—5 milliót igényelend évenként, hogy legalább azon előnyünk legyen ezekkel szemben, hogy mi urai, tulajdonosai legyünk ezen vasútnak; és mivel arról meg vagyok győződve, hogy az lesz vége a dolognak : azt óhajtom, hogy inkább ma történjék az, mint holnap; mert bizonyos vagyok benne, hogy azon vállalatot, melyet ma talán 8—10 millióért lehetne átvenni: néhány hét múlva, mikor tul lesz azon bukási veszélyen, melytől most van fenyegetve a vasút, néhány hónap múlva, mikor talán a részvényesek szintén ki lesznek elégítve : 15—20 milliót fognak kívánni azon va sutért, melyet ma, a mai árfolyam szerint 8—10 millióért igen könnyen megvehetnénk. De azt felelik: nincs rá pénzünk. Pénz nem kell arra. (Halljuk! Halljuk!) A keleti vasút részrényei ma 40 vagy 50 forinton állanak. Én nem akarok semmi ajánlatot formulázni; hanem hivatkozom a kormány által néhány hónappal ezelőtt tett ajánlatra, mely szerint minden 200 forintos részvényért egy 100 forintnyi 3°/ 0-os kötvényt adott volna a részvényeseknek. Akkor a részvényesek ezt nem akarták elfogadni; mert akkor még jobb véles február 2. 1874. 107 menyük volt az egész üzlet termésnetéről és állapotáról; ma, azt gondolom: elfogadnák, sőt sokkal kevesebbet is elfogadnának; de maradjunk ezen tételnél. Ha ezen tétel elfogadtatik: a kormány 15 milliónyi kötvényt bocsát ki, és ezen 15 millióért tulajdonosa lesz a vasútnak, ezen 15 milliónak csak kamatját fizeti, a mi 750.000 forint. Tehát 750.000 forint évi teherrel megnyeri a keleti vasút tulajdonát. De ha át nem veszi, mint mondtam : bizonyos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva a részvényesek számára sokkal nagyobb dotatiot fog tőlünk követelni, mint 750.000 ezer forintot. És ha olcsóbban átvétetik a vasút; pedig azt gondolom, hogy ha minden részvény 40—50-en áll, könnyebb volna sokkal olcsóbban megkapni az egész vállalatot: akkor nem 750.000 ezer, hanem talán 300—400 ezer lesz az évenkénti teher, s ennek fejében urai, tulajdonosai leszünk a vasútnak. Én azt gondolom, ilyen megoldás sokkal czélszerübb, sokkal megfelelőbb az ország méltóságának, sokkal jobb befolyást gyakorolna hitelünkre a külföldön: mint a mostani megoldás, mely mindent függőben hagy. Nem hiszem, hogy meg fogna engem tisztelt barátom Ghyczy czáfolni: ha azt mondom, hogy ez épen most fölhozott eszme sajátképen benne van az ő indítványában. A tisztelt ministerelnök ur azt mondta, hogy ő Ghyczy indítványát nem ellenzi: ha mi kezességet vállalunk arra, hogy a benyújtandó törvényjavaslatnak hetek múlva tárgyalása által időközben baj nem fog történni. (Helyeslés.) Hanem félreértette a minister ur az ez oldalról jött javaslatot. Mi határozottan függőben hagyjuk a vizsgálatot, tehát az újonnan benyújtandó törvényjavaslattal nem kell hetekig várni, holnap, holnapután be lehet azt nyújtani; mert más nem követeltetik a kormánytól, mint az, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat elvetése vagy visszavonása után lépjen a ház elé egy javaslattal, melyben fölhatalmazást kér a háztól, nem arra, hogy a kötvényekért kezességet vállaljon: hanem, hogy az igazgatótanács által azonnal rendkívüli közgyűlést hivathasson össze, s e közgyűlés elé ajánlatokkal lépjen, az egész vállalatnak a kormány által átvétele ügyében. Ha az megtudatik holnap, holnapután, hogy a kormány és a ház azon szándékban van, hogy az egész ügyet tisztázni akarja: akkor én bizonyos vagyok benne, hogy ezt a tisztelt ministerelnök ur el fogja ismerni, — nincs veszély a várakozásban. Mert ha egyik és másik consortium megtudja, hogy 1— 2 — 3 ét múlva a keleti vasút egész ügye el lesz intézve: sem csődöt nem fognak hirdetni, sem más ilyen kényszereszközhöz nem fognak nyuluk hanem be fogják várni a dolog megoldását.
