Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-201

201. országos ülés február 2. 1874. 165 alatt ; most pedig három—négy % a kamatláb az európai nagy pénzpiaczokon. {Fölkiáltások'Jobb felöl: Hol ?) Másrészről az üzletet megkötötte akkorában egy bukófélben lévő társulat: mig mostan a magyar állam köti a szerződést. (Fölkiáltások bal felől: Igaz!) Ha ezen két lényeges különbség daczára ma is 9%-ot fizetünk, mint akkor, az majdnem botrányos ; de mindenesetre nagyon megszégyenítő a mi hitelünkre nézve. (Fölkiáltások bal felől: Igaz! Ugy van \) A második, mire bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt ministerelnök urat: abban áll, hogy nagyon csalódott, midőn a törvényjavaslathoz mellékelt jelentésében és beszédében azt monda, hogy a teher mindenesetre mulandó lesz; mert ha hat hónap múlva a consortium átveszi a kötvényeket: akkor megszűnik a mi kezességünk, megszűnik kötelezettségünk. Bocsánatot kérek, Kerkapoly képviselő ur igen helyesen emiitette föl a consortium óvatosságát; ez óvatosság következtében, ha a consortium, vagy bárki más átveszi a kötvényeket: csak ugyanazon föltétel alatt fogják átvenni, mely alatt zálogba vétettek; azaz kívánni fogják, hogy a kormány továbbra is föntartja az ő kezességét és készpénzfizetését; másképen — bármit mondhattak Hedry képviselő urnák, — másképen a consortium 61 és fél arany forintért át nem veszi. De mindennek daczára, tisztelt ház, tán elfogadnám a törvényjavaslatot, ha valami komoly czélt lehetne azzal elérni, ha el lehetne intézni azzal a kérdést, ha a végét érné azzal azon nagy európai zaj és az a sok panasz, melyet ezen kérdés hónapok óta kelt mindenütt. De vajon azon javaslattal, mi éretik el? Nézetem szerint semmi, vagy csak az, hogy a társulat kijő ez által kötelezettségéből, és a kormány lép helyébe. {Fölkiáltások bal felől: Ugy van \) Az, a mi nekünk hónapok óta oly nagyon ártott Európában, és a minek tán több millióval megfizettük árát az utolsó kölcsön alkalmával: az a részvényesek élénk panasza volt egész Európában. Mi lesz most a részvényesek sorsa, ha e törvényjavaslat elfogadtatik ? Azon idegen tőkepénzes emberek, kik 30 milliót fektettek be ezen vasutba, •csupán azért, mert a törvénybe meg volt írva, hogy 5 százalék kamat van biztosítva ezen vállalatnak: •ezen részvényesek a kamat biztosításból, bár hány •évig fizesse azt a kormány, egyetlenegy krajczart sem fognak többé kapni; sőt átalában az egész vállalat jövedelmezővé csak akkor lehetend reájuk nézve, vagyis a befektetett 30 millióból csakakkor húzhatnak valamit: mikor a kormány megszűnik egyetlenegy krajczárral hozzájárulni ezen vállalat föniartásához. Ez talán paradoxnak látszik, de számtanilag mégis szigorúan igaz. Az engedély-okmányban a magyar kormány 807

4 mfld után 46.750 frtot biztosit mértföldenként, ez tesz 3,750.000 frtot, melyép annyi, a mennyi szükséges volt a kezdetleges alaptőkének 5°/

0-os kamatbiztositására. A kezdetleges alaptőke volt ugyan is 30 millió forint részvény és 45 millió forint elsőbbségi Kötvény, összesen 75 millió, melynek 5 százaléka 3,750.000 forint. Ha most a 30 millió részvény helyébe tesszük a 30 millió másod kibocsátványu részvényeket: természetesen a részvényesek egy krajczart sem fognak látni a kamatbiztositásból, és jövedelmet csak akkor húzhatnak: ha a vasút tiszta jövedelme nagyon túlhaladja a kormány által biztosított 3V4 milliót. Hogy erre kilátás lenne oly nagyon hamar azt részemről nem hiszem. Hogy a 80 mértföldnyi vasút az első és másod kibocsátású kötvényeken kivül még a részvénytőkének 5 százalékot adhasson : arra kell hogy a tiszta jövedelem évenként minden mértföld után 63.000 frt legyen, pedig ennyi tiszta jövedelemre a keleti vasút alig számithat, ha azt tudjuk, hogy még a magyar királyi államvasutak és ezek a jövedelmezőbbek közé tartoznak, csak 29.000 frtot adnak és a tiszai vasút, mely a legjövedelmezőbb, csak 46.000 frtnyi tiszta jövedelmet ad mértföldenként. Tehát a részvényesek semmit sem fognak kapni, és én azt gondolom, hogy ez által természetesen csak nagyobb lesz a zaj Európában, s nagyobb lesz a zavar, mint eddigelé volt; tehát a hitel azon aláásása, melyet a keleti vasút ügye előidézett: ez által nem mellőztetik. S minthogy ezt mellőzni kívánjuk : majdnem biztosnak hiszem, hogy a kormány már néhány hónap múlva a ház elé fog lépni uj törvényjavaslattal, melyben a részvényesek számára ismét valamely pótkamatbiztositás fejében legalább néhány százezer frtot fog kívánni. Az ügy tehát semmikép sincs elintézve a mai javaslattal, a mit, nézetem szerint mégis kellene s lehetne elérni. De mielőtt erre átmegyek, szabadjon egy pontra reflectálnom Kerkapoly tisztelt képviselő ur mai beszédéből. S ez az azon nagyon különös theoria, melyet nem tudom, hogy a volt minister, vagy a tanár ur terjesztett a ház elé, a viszonyt illetőleg a részvények és a kötvények közt. (Halljuk l) Én megvallom, ámbár sokat olvastam ezen szakmából : előttem egészen uj ezen theoria, bogy tudniillik azért kell minden vasútnál bizonyos részét a tőkének részvényekben, másik részét pedig kötvényekben kiadni, mivel előre látják, hogy a társulatnak többre lesz szükége, mint a mennyit alaptőkéje tesz, hogy tehát aztán újra adósságot csinálhasson. Ezen theoria, ismétlem, egé-