Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-200
200. országos ülés február 2. 1874. 147 Én nem fejeztem ki okomat arra nézve, hogy miért hiszem, minő körülményekből következtetem, liogy a bankár-consortium a 70 százalékos árfolyamot komoly számítás alapján ajánlotta, és nem pusztán engedékenységből, nem fényvesztés végett, mint azt Zsedényi, tisztelt képviselőtársam hinni látszik; miért hiszem, hogy ez áron a papírokat mégis fogja tartani. Mindezt hallgatással mellőzöm. De, mert azon eset, melyet Komárom városa igen érdemes képviselője mondott, a lehetőség határán belől esik: meg kell engednem, hogy be is következhetik. De kérdem, hogy abból, hogy e bankár-consortium netán 70°/ 0 árfolyamon meg nem tartja e papírokat: következik-e, hogy ama 17 millió kétszázezer forint, melyet az állam e kötvények kiváltására fordít, mely födözetét e papírokban leli, részben veszélyeztetve van ? Következik-e, hogy ama tiz millió tallért, melyet a bankár-consortium e papírokra előlegezni kész akkor, ha 70°/ 0 árfolyamon meg nem tartják : készpénzben kell vissza fizetni. Ettől csa'c az esetben kellene tartani, ha a viszonyok oly alakulását bármi tekintetben valószínűnek tartanák, hogy azok egyátalában vagy még oly árfolyamon sem lesznek elidegenithetők, hogy az, a mit azon kötvények kiváltásáért a vasuttársulat számlájára és terhére a magyar állam előlegezett hogy azon 17,200.000 írt sem fog befolyni? Mert csak abban az esetben lehetne azt mondani, hogy az állam ezen bizományi üzlet által bizonyos összeget veszélyeztet. Mindaddig azonban, mig azon 17,200.000 frtnyi összeg befolyására ily esélyek bekövetkezhetősége nem állitható: meg fogják engedni a tisztelt urak, hogy ha van is az iránt kétség, hogy az eddig már kölcsön adott építési előlegeink minő födözetét nyernek; de az iránt nem lehet kétség, hogy ezen 17 millió 200 ezer forint vissza fog kerülni. Már most tisztelt ház bizonyos, hogy 57V3°/o-os árfolyam mellett a 17 millió 200 ezer forint be fog folyni. A kételynek tehát arra kell vonatkozni, hogy e papírok ily árfolyamon értékesíthetők lesznek-e ? Én szeretném tudni, hogy azon igen tisztelt barátom, kit oly súlyos kételyek bántanak, az számot adott-e magának oly módon, mint én számot adtam magamnak, hogy a kétely arra nézve, hogy a papírok még ez áron is elkelnek, tulajdonképen kétely az iránt, hogy államhitelünk nem hogy jelen fokán fönntartható, de annak tetemes rosszabulása egyátalában gátolható-e? Mert miután ezen papirokon az állam kész fizető kezességet vállalt: az kétségtelen, hogy ezen papíroknak hitele ugyanaz lesz, a mi a magyar állam egyéb direct papírjainak hitele. (Igás! jobb felől Mozgás bal felől.) És most méltóztassék venni az államhitel mily mérvű csökkenésének, az európai pénzügyi viszonyuk mily roszabbulásának kellene beállani, hogy e papírok árfolyama, mint Zsedényi, tisztelt képviselőtársam monda: az legyen, a mi a keleti vasút részvényéé, részvény után 50 frt, azaz 25%, hogy a magyar állam egyenes lekötését magukon viselő papírok a keleti vasút részvényeinek szinvonalára lesülyedjenek, azon részvényekére, melyeket a vasút függő adósságainak óriási súlya nyom, azon részvényekére, a melyeknek jelenlegi árfolyama tulaj donképen csak azon reményeket és várakozásokat képviseli, a melyek a keleti vasjíályának a részvényesek érdekében való rendezésével összekötve vannak. Azt méltóztatik gondolni, hogy a mi államhitelünk a következő 6 — 7 hónap alatt oda fog jutni, hogy az 5°/ 0 ezüst kamatot hozó magyar állampapír jellegével fölruházott értékpapírt 57 1 /3 0 / 0-on eladni nem lehet. Ha ez megtörténik, uraim, azoknak, a kik ezen eshetőség bekövetkezésétől félnek: nemcsak ezen, hanem semminemű törvényjavaslatot nem jó elfogadni. (Derültség jobb felöl. Mosgás bal felől. HalljuM) Mert ha államhitelünk ide jutna, daczára hogy mi erős elhatározással vagyunk, hogy a mi erőfeszitésünktől kitelik, mindent elkövetünk az állam pénzügyi helyzetének javítására: mindezen törekvéseknek csak az az eredménye volna, hogy államhitelünk a következő 7 hónap alatt nem nőni, hanem csökkeni fog: akkor azon fatális tény előtt állanánk, hogy nem személyes képességünktől függő okok azok, a melyek a magyar államot a pénzügyi bukás felé sodorják, hanem azon harcz, melyet pénzügyi bajainkkal kezdtünk, nagyon hasonlít a sorssal való birkózáshoz, (Élénk mozgás a bal oldalon.) melynek kimenetele iránt nem lehet kétely ! Azon esetben senki se számítson arra, hogy mi állapotainkon bármi tekintetben javítani képesek legyünk, a ki azt hiszi, hogy államhitelünknek folytonos sülyedésére van kilátás. Egyébiránt engedjék meg fölemlítenem, hogy én nagy súlyt fektetek arra, hogy azok a kik előszeretet és félem nélkül bírálják meg hitelképességünket, azok, a kiknek talán lehető kevés okuk van illusiot táplálni állapotaink iránt, s nagy, igen erős indokaik vannak viszonyaink valódi állása szerint Ítélni meg hitelképességünket: máskép vélekednek ezen papírok jelen, s lehető értékéről. Mert azt ne mondja nekem senki sem, hogy azon összeg, mely összeg erejéig ezen papírok zálogba vételére a bankár-consortium magát lekötelező: azok jelenlegi és jövőben várható értékének megállapítására semminemű támpontot nem nyújt. Azt ne mondja nekem senki, hogy azon 50°/ 0-nyi arany, azaz 56V3 papir árfolyam, mely szerint azokat Európa legelőkelőbb bankáraiból válogatott consortium zálogba vette: legalább azt ki ne fejezné,. 19*
