Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

142 200. országos ülés február 2. 1874. vasutügy egészben elintézhető leend s igy a társulat és az állam érdekei minden roszabbulástól megóvassanak; vagy ha az állam érdekében nem áll ezen ügynek rendezése: akkor saját sorsára bizza e szerencsétlen társulatot. A törvényjavaslat tisztelt ház, kiindulási pontul véve azon tényt, hogy a jelen hitelező consortium ismételve s határozottan kijelentette, hogy nem akaratán múlik, de visszonyai nem engedik meg, hogy ezen adósság visszafizetésének határnapját a végleges rendezésig meghosszabbítsa : az első ut követését választotta. Tudom én, tisztelt ház, hogy csak is erős állam érdekekkel lehet igazolni azt, hogy az állam egy pénzügyileg ily nagy mérvben compromitált társaság kisegítésére ma vállalkozzék. Ez érdekeknek fenyegetve kell lenniök azon eshetőségek által, melyek ezen adósság rendezetlensége folytán ugy az államra, mint a társulatra bekövetkezhetnének. Én ugy fogom föl, tisztelt ház. a helyzetet, hogy a magyar államnak nem áll érdekében az, hogy megengedje, hogy a magyar állam nevével válhatlan öszszeköttetésben álló papírok, mint értéktelen zsibárus holmik az európai piaczra kerüljenek; nem áll érdekében, hogy a külföldi tőkepénzesek bizalma a Magyarországon befektetendő beruházásokhoz egy ily példa által hosszú időre megrenditessék, vagy megsemmisíttessék. Azt mondják, nem abban áll az állam érdekének igazi veszélyeztetése, hogy ezen prioritások csekély áron elvesztegettetnek, a mi már valóban mégis történt, hogy 30 millió értékű részvény nem kapja kamatját, oly vasúttól, melynek tiszta jövedelme az állam által biztosíttatott. Az igaz, tisztelt ház, ez sebet ütött az állam hitelén, az állam érdekein; de azt kérdem: vájjon be fog-e gyógyulni azon seb, ha most már nemcsak a részvényesek nem fogják kamatjaikat kapni, de a társulat utolsó vagyona olcsó áron, semmi áron elfecséreltetik ? Mióta vált a bajnak nagyobbitása azon baj gyógyításává? Vannak, a kik azon illusióban élnek, hogy ezen másod-prioritások sorsa a részvényeseket csak ugy érdekli, hogy ha ezen másod-prioritások tönkre mennek, a részvényesek egy tehertől menekülnek ez által. Ezek, tisztelt ház ! igen nagy tévedésbe vannak. Az én meggyőződésem, tisztelt ház, az, és azért helyezek súlyt e törvényjavaslat elfogadására, hogy ezen másod-prioritások utolsó vagyonát képezik a részvénytársulatnak; és ha ezek olcsó áron, semmi áron elvesztegettetnek, ha az ebből befolyó összeggel a társulat adósságából kevesebb fog födöztetni: akkor ezzel el fog enyészni a részvényesek utolsó kilátása is arra, hogy ők a vasút ügyeinek rendezése következtében vagyonuknak legalább romjait megmenthessék. Mert mindazt, a mit akár méltányosságból, akár kárpótlás, akár concession fölüli építkezés czimén a részvényesek nyerhetnének: mindenekelőtt a vasút kétségtelen függő adósságai fogják fölemészteni. Ne méltóztassék azt képzelni, tisztelt ház, hogy akármely bírói eljárás, akármely perlekedés vagy bonyolítás folytán a vasútnak valósággal kölcsön adott 21 millióra menő s a vasút kiépítésére fordított függő adósságból valaha a részvényesek kimenekedhetnének. Ezen adósságoknak azon javadalmakból kell pótoltatniok, melyek a részvényeseket az államtörvény biztosítása folytán illetik ; ezen javadalmak az állam-garantiában vannak kifejezve, tehát a részvényeseknek nagyon is érdekükben van, hogy, miután ezen állam-garantia jelenleg e másod-prioritásokra van ruházva: azokból mentől nagyobb összeg folyjék be; mert annál nagyobb kilátásuk lesz a részvényeseknek arra, hogy, a mit ők még egyéb czimen kaphatnak: mit a jövő kedvező alakulásától várhatnak, ez az ő kártalanításukra fog fordíttatni. Jól tudom, tisztelt ház, hogy vannak részvényesek, a kik el vannak keseredve, s azt mondják: jobb volna, ha az állam nem avatkoznék e másodprioritások ügyébe; jobb volna, ha az állam sorsára hagyná e függő adósságot; sőt vannak köztük olyanok is, kik a csődbejutás esélyétől sem rettennek vissza. De méltóztassék elhinni, hogy ha ez megtörténnék : náluk igen hamar bekövetkeznék a kiábrándulás, és mihelyt beáilana azon esély, ők jajdulnának föl leghangosabban, ők mondanák: hogy a botrányok egy ujabb, még sötétebb botránynyal tetéztettek. A társulat történetében, melyről Zsedényi tisztelt barátom azt mondotta, hogy homály-foltokkal van telve: beillesztetett egy uj fejezet, mely hirdetné azt, hogy mentek tönkre a társulat részvényeseinek utolsó vagyonát, azok utolsó reményeit képező virtualitások; történt pedig ez nem homályban, nem alattomban szőtt cselszövény következtében, hanem történt fényes napvilágon, történt a kormány szeme előtt, a törvényhozás tanácskozása folytán, a magyar törvényhozás passiv magatartása és belenyugvása mellett. Ne méltóztassék azt hinni, hogy azon embereket, és az európai pénzvilágnak ezekre hallgató embereit azon ellenvetéssel ki lehet elégíteni, hogy a társulat ügye nem az állam ügye ; hogy ha egy társulat fizetésképtelenné válik: az az állam hitelét nem érinti. Mert azok azt mondják, hogy egy oly ország, melyben idegen tőkék beruházása folytán ily kevés biztosíték van arra, hogy annak gyümölcsei megóvattassanak, és a hol, midőn e beruházások veszélyben forognak, semmit, a lehetőt sem teszi meg a törvényhozás azok megmentésére és kisegítésére: oly országban pénzünket beruházni nem fogjuk. (Csvrnátony Lajos közbeszól: Ki veszt legtöbbet ? Nem az ország ?) Sajnálom, hogy a tisz-