Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-200
140 200. országos ülés február 2. 1874. kezéből a vizsgálatot kiveszszük? Azt hiszem, időt vesztünk; mert az uj vizsgáló-bizottságnak elejétől újra kell kezdeni ezen ügy vizsgálatát. (Helyeslés.) És a mit még megkívánok jegyezni: az, hogy midőn majd a pénzügyi és központi bizottság által ajánlott határozati javaslatról lesz szó, ott igenis helyén lévőnek fogom tartam, hogy azon határozati javaslat megtoldassék azzal, hogy ezen pénzügyi és vasúti bizottság a vizsgálat folytatására annak mentől előbbi, haladéktalan befejezésére utasíttassák; mert azt hiszem, mindnyájan szükségesnek tartjuk, én legalább az ország érdekében okvetetlenül szükségesnek tartom, hogy ezen ügy mentől előbb véglegesen tisztázva legyen; mert bármi legyen is eredménye a vizsgálatnak és tisztázásnak, legyen az bármi szomorúan jellemző, — adja Isten ne legyen olyan, — hazai állapotainkra nézve, de semmi sem tehet annyi kárt : mint az, ha az ily kérdések sokáig tartatnak függőben, (Ugy van!) A mi már magát a törvényjavaslatot illeti, én részemről nem mondhatom, mert őszinteséggel tartozom a tisztelt háznak, hogy aziránt, hogy annak megtagadása nem fog semmi bajt és nehézséget szülni: oly egészen nyugodt lehetnék, mint némelyek, a kik e tárgyhoz szólottak. És épen azért, ha két eset közül, melyet említendő leszek, az egyiket eredményezné ezen törvényjavaslat: kész lettem volna azt el is fogadni; jelesen, ha eredményezte volna vagy a status quo egyszerű föntartását addig, mig a vizsgálat lefoly; vagy eredményezte volna azt, hogy ha most már megnyerhető hitel érdekében az állam törvényhozásának tekintélye is igénybevétetik : legalább az által biztossá lenne téve ezen kérdés pénzügyi részének végleges megoldása. De, tisztelt ház, e javaslat az egyik kelléknek sem felel meg. Nem hagyja meg a status quo-t; mert már ezen másod-kiboesátásu kötvényeket, rájuk vezettetvén e törvényjavaslat szerint, hogy az állam készfizető kezes lesz: természetükben megváltoztatja, alkot valóságos egyenes állampapírokat, és ha ez, meglehet, jogilag nem változtatná az állam helyzetét, ha ugyan állana, a mi reménylem, nem áll, a mi tegnap mondatott, s a mi, mint beszédem elején mondottam, végeredményében azon eshetőség bekövetkeztével is nem változtatna a dolgon ; de változtatna mindenesetre igen nagy mértékben azon esetre is annyiban, hogy másnap ezen pajürosok sorsával az állam összes hitele lehet compromittálva. A status quo-t tehát e törvényjavaslat nem tartja fön; de nyujt-e biztosítékot arra nézve, hogy ha már az állam föllép mint készfizető kezes, legalább e kérdés ezen része megoldassák ? Én, tisztelt ház, nem fogom hosszasan indokolni; de azt tartom, hogy ez iránt semmi biztosítékot sem nyújt; mert méltóztatnak tudni, megengedi, hogy a bankár-eonsortium 6IV2 arany százalékon megvegye a papirokat, de nem biztosítja, hogy meg is fogja venni, és igy részemről attól félek, hogy néhány hónap lefolyása múlva mindazon bajok, a melyek ma fenyegethetnek : előállanak, és pedig előállanak ugy, hogy már akkor az állam egyenesen compromittálva lenne; előállanak ugy, hogy az állam a papírok netaláni eladása miatt, most már directe függetlenül minden egyéb kérdéstől, kötelezettségbe jő. Az igen tisztelt ministerelnök ur ennek szellemében, elismerem férfias nyíltsággal és őszinteséggel, kifejezte azt, hogy biztosítékot erre nézve nem nyújthat; de ő meg van győződve, hogy ezen eset nem fog előkerülni; hanem hogy ezen utón a végleges megoldás el fog éretni, és indokolta ezt azzal, hogy 50%-ig adnak kölcsönt ezen papirokra, midőn pedig 50% adnak, azt kell hogy higyjék a szokott börzei eljárás szerint, hogy azok igazában nem is 61-et, hanem 75-öt érnek. Megvallom, tisztelt ház, én ebben részemről semmi megnyugvást nem találok; mert ha biztosak lennének azon bankházak az iránt, hogy a papírok 75-et megérnek: bizonynyal nem kételkednének a 61V2% mehett való átvételre magukat kötelezni. Nem téve föl senkiről semmi roszat, a legjobb esetben is csak annyi áll, hogy reménylik, hogy ezen papirok el fogják érni azon értéket, a mikor ők azon papirokat 61^'2-en a maguk kára nélkül vagy haszonnal átvehetik. De, uraim, a remények nagyon sokszor csalatkoznak, és nem tagadhatni, a mi kormányunk reményei is nagyon sokszor csalatkozásra vezettek. (Igául bal felől.) S mi fog történni, ha e remények is alaptalanoknak bizonyulnak ? Hat hónap múlva a legnagyobb jóhiszeműséggel azt fogja mondhatni azon bank-consortium: „a pénzpiacz nem javult annyit, mennyit én gondoltam, 65 1 / / 2-ért nem vehetem meg a papirokat, adhatok talán értük 50-et; ezen áron nem vagytok kötelesek azokat nekem odaadni: próbáljátok tehát meg, többet kaptok-e másutt". Másutt természetesen annyit sem fognak érni és a bank-consortium még jót téve velünk, fogja a papirokat megvenni ugy, hogy még néhány milliót kell majd ráfizetnünk. (Helyeslés bal felől.) Ez az, mi ellen biztosítékot nem látok, a mitől félek, és a miért részemről ezen törvényjavaslatot, mely a nehézséget nem oldja meg, de elodázza azon kilátással, hogy akkor fokozódott mérvben fog a teher az állam vállaira nehezedni: el nem fogadom. Most röviden összevonva beszédem lényegét, csak azt jegyzem meg: hogy én kötelességemnek tartom, mint kifejeztem, ezen törvényjavaslatot el nem fogadni; kötelességemnek tartom odahatni, — [ és ez iránt majd, midőn az említettem határozati
