Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

193. országos ülés február 1. 1874. 125 lésre ültek össze február 23-án, és habár még mindég csak mint leendő tanácsosok szerepeltek, mégis már itt igen komoly dolgokat mi veitek. Elő­ször ugyanis előbbi határozatuk ellenére Lehmann Henrik urat a társaság vezérmérnökeül szerződési­leg véglegesen elfogadták, ki hivatalos buzgalmának előjelét adandó azonnal zsebébe nyúlt, és abból há­rom jegyzéket vont elő, melyek elseje szerint a párisi egyezmény értelmében 860.000 frt, a máso­dik szerint teljesített munka fejében, mely munka­kimutatás azonban, mint a jegyzőkönyv csatolmánya maga elismeri, még megvizsgálva és hitelesítve nem is volt, 1,588.000 frt, a harmadik szerint 1,943.000 frtot utalványoztak, és az angol-osztrák bank által kifizettetni rendeltek. Meg kell itt említenem az igazság kedveért, hogy Waring az utolsó összeget föl nem vette, hanem a nagy-várad-kolozsvári vona­lon teljesített munka fejében az állam részére visz­szahagyta. Ezután márczius 3-án leérkezvén a kormány­tól az alapszabályok megerősítése és az igazgató­tanács tagjainak helybenhagyása; márczius 8-án ala­kuló gyűlést tartottak, a melyről, mint a jegyző­könyv mondja, ugy a kormány, mint az igazgató­tanács minden tagja jó eleve értesítve lettek. Az elnök, báró Vay Miklós ez ülésben kijelentvén, hogy a társaság életbeléptetésének alapszabályszerüleg megkívántató kelletteknek meg lévén felelve, ugyanis a részvénytőke 30°/ 0-a le van fizetve, mint azt a fölmutatott nyugta mutatja, a váltótörvényszéki be­jegyzés ugyanaz napon eszközöltetvén, kijelentetett, hogy most semmi sem áll a megalakulásnak útjá­ban. Meg is alakultak, igazgató-tanácsnak kijelent­vén, hogy már ez által a még nem létező keleti vasut-társaság életbelépett; ők tehát megalakultak, egyszersmind megalakultnak jelentvén ki azon rész­vénytársaságot is, melyre egy részvényesének bele­egyezését sem bírták. Mindez az alapszabályok, de nem a törvény szerint történt. Hogy mi értéke van az alapszabályoknak? már előbb volt szerencsém elmondani. Megemlítendő itten, hogy ezen ülésben jelen volt a kormány által kinevezett két igazgató­tanácsos is, úgymint gróf Bethlen Farkas, kit a közlekedési minister és Falk Miksa, kit a pénz­ügyminister nevezett ki: mindketten, a kinevezési okmány szerint, utasítást kapván, hogy az állam érdekeire fölügyeljenek. Második tettük az volt, hogy az igazgató-tanács által az igazgató-tanácsnak még csak reménybeli tagjai által február 15., 16­és 23-án hozott határozatai egész terjedelműkben és változatlanul elfogadtatták. Elfogadtattak tehát a párisi szerződések, elfogadtattak az igazgató-tanács díjazásai, elfogadtatott a főmérnök kinevezése, és a négy milliónak február 23-án történt kiutalványo­zása is. Mindezek márczius 8-án történtek, és a mint mondám, a kormánynak két képviselője jelen volt, sőt nemcsak jelen volt, hanem tettleges részt is vett; mert az ő részvetők nélkül még ezen alap­szabályok mellett sem alakulhatott Yolna meg az igazgató-tanács ; ámbár ez alapszabályok is arra, hogy a gyűlés határozatképes legyen, csak öt tag jelenlétét kívánják Miután pedig a társulat részé­ről csak három tag volt jelen, tudniillik báró Vay Mik­lós elnök, Bocskay Ignácz és Lónyay Albert: mindez nem történhetett volna meg, ha a kormány két képviselője bele nem egyez. Azonban van ezen urak részére egy mentség, hogy mennyit ér ez, azt ítélje meg a tisztelt ház. Ok ugyanis bizonyos elő­érzettél birtak az iránt, hogy bajuk is lehet, hogy ők oly turpisságot követtek el, melyet elkövetni joguk nem volt. Ez alól szerettek volna kibújni, a nélkül, hogy a 3—6000 forint fizetést hátrahagy­ják. (Halljuk!) ők az ezen gyűlésekről vezetett jegyzőkönyveket, hozzácsatolva a párisi szerződé­sekhez, fölterjesztették a kormányhoz azon remény­ben, hogy a kormány azokat nem fogja elfogadni; fölismervén, hogy ezek károsak mind az államra, mind a részvényesekre, mind magára a társulatra és a vállalkozókra, azokat azonnal be fogja szün­tettetni, vagy legalább olykép módosítani, hogy azok károsak ne legyenek. Én részemről a kor­mánytól többet reméltem, és pedig reméltem, hogy ezen embereket eltiltja ezen a részvényesek által összerakott pénz kezelésétől, s hogy azonnal se­questrum alá veszi vagyonukat azon kiutalványozott pénz erejéig, a részvényesek által összerakott egész pénzt pedig azonnal a kormány fölügyelete alá vette volna azért ; mert be volt bizonyítva, hogy ezen pénzzel törvénytelen és illetéktelen gazdálkodás foly­tattatott, és azonnal intézkedett volna az iránt, hogy a keleti vasút részvényesei törvényszerű köz­gyűlésre összehivatván, társulattá alakuljanak, és az általuk összetett pénz kezelése fölött intézkedjenek. Azonban lássuk, hogy mikép viselte magát a kor­mány ezen czégéres jegyzőkönyvekkel és a hírhedt párisi szerződésekkel szemben? (Halljnkl) A kormány azt mondja az általa beterjesztett együttes jelentésében, hogy ezen szerződések, a jegyzőkönyvekkel együtt, 1869. márczius 20-án mu­tattattak be az igazgató-tanács által neki, és miután kormánybiztos az ülésben nem volt jelen: az csak azon év augusztus havában neveztetvén ki, a kor­mány csak akkor jött tudomására az engedélyesek és az angol-osztrák bank között kötött párisi szer­ződéseknek. E szerint, tisztelt ház, a kormány, mert nem látta szükségesnek augusztus előtt egy ily fon­tos vállalathoz kormánybiztost nevezni ki: augusztus után jött volna csak tudomására annak, a mi már­czius 8-án történt, és a mi márczius 20-án hozzá fölterjesztetett. Az igazgató-tanács azt mondja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents