Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-199
199. országos ülés február 1. 1874. 123 Károly megszökött, megkárosítván a vállalatott, melyet neki a törvényhozás adott, és önöknek' soha sem jutott eszükbe perbe fogni Waringet. Pedig legyenek meggyőződve önök, Waring oly országban lakik, hol törvény és igazság fog adatni önöknek bárki ellenében, ha ott perbe fogják, és legyenek meggyőződve, hogy az oly eljárások, milyenek itt szóban vannak, büntetésre fognak ott találni. Miért nem jutott eszükbe önöknek az angloosztrák bankot perbe fogni? azért tán, mert nem lehetett volna kimenteni elődeiket, mert elődeiknek részvéte világos volt abban? — már akár rósz szándékból, Yagy tudatlanságból, elnézésből, vagy mulasztásból történt legyen a dolog: mindegy, azt specificálni nem akarom, én nem tudom a szándékot meghatározni, de a tényeket constatálom; constatálom, hogy a kormány visszaélése, törvénytelen eljárása tette lehetségessé azon csalásokat, melyek végrehajtattak, és arra hivom föl a minister urakat, méltóztassanak fölvilágosítást, helyes okot adni arra nézve: miért nem indították meg a pert akár az anglo-osztrák bank, akár Waring, akár azon urak ellen, kik „igazgató-tanácsosok" név alatt magukat „keleti vasuttársulatnak" nevezvén, bele merészeltek bocsátkozni a részvényesek által jóhiszemüleg, a törvény oltalma alatt összetett pénz kezelésébe. (Élénk helyeslés bal felől. Fölkiáltások: Kérjük az elnök urat, függeszsze föl az ülést 5 per ezre.) Elnök: Tisztelt ház! Szóló nr kéri a házat, méltóztassék megengedni, hogy 5 perezre fölfüggeszszem az ülést. (Helyeslés.) Tehát 5 perezre fölfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Elérkeztem tehát azon pontig, midőn a keleti vasút engedményese az alapszabályokat a kormánynak fölterjesztette. Időközben, míg a kormány az alapszabályok megvizsgálásával s az igazgató tanácsosokul kijelölt egyének ezen minőségben való helybenhagyásával volt elfoglalva: addig Waring Károly és Parisban szerzett társa az anglo-osztrák bank és az általok igazgató-tanácsosoknak kijelölt urak némelyikével itt Pesten az „Európa" szállodában gyűlést tartottak február 15-én. Ezen gyűlésben azt mondotta az anglo-osztrák bank képviselője, valami dr. Schwingenschlögel, hogy ők szándékoznak a jelenlévő és némely más urakat a kormánynak fölterjeszteni a keleti vasút igazgató-tanácsosaiul, hogy az elnöknek 6.000 frt, a többi tagoknak 3.000 frt évi fizetése lesz, hogy ezenkívül minden jelenléti jegy után 20 frtot fognak kapni, hogy minden utazásért 50 frt napidijban fognak részesülni; kérdi tehát: vajon a jelenlévő urak elfogadják-e ezen ajánlatot? (Derültség.) Erre egyhangúlag az válaszoltatott, hogy igenis elfogadják. (Derültség.) Igen; de azt mondja az anglo-austriaí bank meghatalmazottja: Hja, uraim, hanem lássák, mi Waringgal Parisban egy szerződést kötöttünk, mely ime itt van, és a mint önök látják, a szerződésnek 15. szakaszában mi köteleztük magunkat arra, hogy ezen szerződést változatlanul elfogadtatjuk az alakítandó keleti vasút társaság igazgató-tanácsosaival és első részvényeseivel, vagyis magával az alakulandó társulattal. Ha tehát önök ezen szerződéseket el nem fogadják: mi természetesen a párisi szerződés ezen pontjánál fogva már nem volnánk képesek önöket kinevezés végett a kormánynak ajánlani. Elfogadják-e tehát azon esetre, ha kineveztetnek, ezen szerződéseket ? A mint természetesnek találta mindenki, hogy az első kérdésre igen-t mondtak: ugy csodálkozhatik mindenki, legalább a becsületes ember csodálkozhatik, hogy ezen második kérdésre is azt mondták, hogy : igen. (Mozgás a szélső bal oldalon.) Elfogadták nemcsak, hanem kötelezték magukat, és a mi több, kötelezték azon társaságot, mely még nem is létezett, melynek ők senki által nem jogosított képviselői voltak; kötelezték azon társaságot is oly föltételek elvállalására, melyek annak egyenes károsítására, sőt tönkretételére voltak számítva, de melyekről ezen társaságnak egyetlenegy tagja sem tudott semmit. (Mozgás a szélső hal oldalon.) Nincs a vasutak történetében valami rendkivüliebb és, mondhatni, curiosumabb, mint azon jegyzőkönyv, mely ezen gyűlésről fölvétetett. Mert ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy azon urak, mikor ugy magán-beszélgetés utján egyezségre léptek, akkor azt mondták: hát vegyünk föl ezen dologról jegyzőkönyvet, és akkor Vay Miklós báró, mint korelnök, elfoglalván az Elnök: széket, Bocskay Ignácz egyik tag ajánlatára ő véglegesen elnöknek, és Bánffy Albert báró szintén véglegesen alelnöknek proponáltatván : ez egyhangúlag elfogadtatott, mire ő megköszönvén a bizalmat, (Derültség.) elfoglalta az Elnök: széket. Ekkor azután hozzáláttak azonnal a teendőkhöz, és elővették a párisi szerződéseket, és miután, mint mondják, azokat felolvasták volna, elfogadását elhatározták, és azt jegyzőkönyvbe foglalták, és nem elégedvén meg azzal, hogy azt magyarul fogalmazták, még egy külön német jegyzőkönyvet is vettek föl, melyben az a különösség van, hogy a német sokkal jobban megmagyarázza a valódi tényállást, mintsem a magyar. Ebből a jegyzőkönyvből bátor vagyok csak néhány rövid tételt fölolvasni. Azt mondja: „lm Artikel 15 des Vertrages vom 16. Dezember 1868. hat sich die anglo-österreichische Bank verpfíicbtet, die künftige Aktiengesellschaft 16*
