Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 31. 1874. 105 ház tiE-elméveí, ezúttal szót kérek szavazatom in­dokolásai a, a tisztelt ház ezt nekem tán meg fogja Docsátani. (Halljuk! Halljuk!) Egyik főérv, melyet az ellenvéleményüek ré­széről fölemlittetoi hallottam, de a melyet különben már Zsedényi fcépviselő ur beadott és emiitett, s a különvéleményben is, mint indokot fölhozva találok : az, hogy az ország jelen szomom pénzügyi viszo­nyai közt, nem tanácsos 20 millió, vagy tán még nagyobb összegnek ujabb elvállalása által az állam­kincstárt terhelni. Ezen észrevétel ellen, tisztelt ház, azon megjegyzést teszem, miszerint ezen teher talán nem is egészen .oly nagy, milyennek azt Zsedényi tisztelt képviselőtársam s mások is lenni állítják; (Ellenmondás bmi felől.) és talán nem is egészen olyan, mint a milyennek azt a különvélemény föl­tüntetni igyekszik. Nem egészen oly uj; mert hiszen némikép kifolyása az korább tett előlegezéseknek s a kormány adott szavának. Tagadhatatlan, tisztelt ház, hogy e kötelezett­ség elvállalására az állam, mint testület, kötelezve nincs. Van azonban, nézetem szerint, a kötelezett­séggel szemben az államnak egy másik, majdnem ép oly nagy kötelezettsége: az erkölcsi kötelezett­ség. {Ellenmondás hal felől.) Ez azon kötelezettség, tisztelt képviselő urak, melyért a felelősséget a kor­mánynyal szemben, legyen a kormány bármely párt­árnyalathoz tartozó, a képviselőháznak elvállalnia nézetem szerint, kötelessége. Azért, tisztelt ház, né­zetem szerint téves azon fölfogás, hogy a kormány tagjai ezen kérdésben csak mint közvetítők szere­pelvén : az általuk tett Ígéretek minket nem köte­leznek. A közjog fogalmai szerint, tisztelt ház, az államot a kormány képviseli, s valamint a kormány egészben, ugy annak minden egyes tagja is min­den cselekményért, kimondott szaváért s tett ígére­téért az állammal szemben felelős, vagy a kormány adott szavát az államnak, a képviselőháznak, né­zetem szerint, a lehetőségig beváltania erkölcsi kötelessége. (Ellenmondás és zaj a hal oldalon.) Biz­tosítékot ezen theoria ellenében az államnak a kor­mányzat felelőssége nyújt. Az ellenkező nézet hitem és felfogásom szerint, nemcsak téves, de veszélyes is ; veszélyes pedig azért, mert ha Magyarország képviselőházában azon nézet menne keresztül, hogy például a kormánynak visszalépett tagjai által tett ígéretek érvényüket vesztik: akkor alig hiszem, hogy valaha komoly, szolid vállalkozó a magyar kormány­nyal, a magyar állammal szerződésszerű viszonyba lépni hajlandó legyen. {Ellenmondás hal felől.) Most rátérek állitásom másik részére, arra tudniillik, hogy azon kifejezéseket, melyek az or­szág tulterbeltetésére vonatkoznak : kellő értékükre reducáljam. Szabad legyen nekem e czélból a tör­vényjavaslat indokolásának egyik passusára rámu­KÉPVH. NAPLÓ. 18=. IX. KÖTET tatnom, hol világosan ki van tüntetve, miszerint az elzálogosítandó kötvények után befolyó 16 millió kilencz száz ezer forintra a zálogváltási összeg ki­egészitésekép nem több, mint 300.000 forintig szük­séges az állam pénzerejét igénybe venni. Tehát tettlege­sen jelenleg csak ezen összeg erejéig vétetik igénybe. Ebből látható, tisztelt ház, miszerint a teier nem oly irtóztató, s az áldozat, mely hozatni javasol­tatik, nem oly óriási, hogy azt egy, az ország egy részét oly közel érdeklő vállalatnak a kormány ál­tal tett ígéretnek és Magyarország hitelének érde­kében meghozni ne lehetne. Erre természetesen azon, nézetem szerint is legfontosabb, és a különs véleményben is olvasható azon fontos ellenveté­hozható föl, hogy a kérdés alatti másodrendű köt­vények jogi értéke ma még egy bírói ítélettől vagy határozatától föltételeztetik. El kell ismernem ezen körülmény nagy fon­tosságát és nagy horderejét. és őszintén be kell val­lanom azt is, hogy önön magamat a törvényjavas­lat megszavazására addig elhatározni nem tudtam, mig a kötvények érvényessége iránt meggyőződést nem szereztem. Ma azonban, tisztelt képviselőház, midőn tudom, hogy a kérdés alatti kötvények a társulat, közgyűlése által, a vállalat érdekében, a vasút végkiegészitése czéljából bocsáttattak ki ; ma, midőn tudom, hogy ugy ezen eljárás, valamint a kötvények értékesítése is a társulat egy későbbi közgyűlése által jóváhagyatott, és így ezen papírok értéke iránt kétség főn nem forog: azon vélemény­ben vagyok, hogy a kérdéses 30,000.000 értékű kötvények a zálogváltási összeg teljes biztositékát fogják képezni. Elégséges biztositékát pedig még akkor is, ha a jövőben alig várható kedvezőtlenebb pénzviszonyok esetében, a kötvények elárusitása esetében a váltsági összeg kényszer-elárusitás utján is beszerezhető nem volna, (Ellenmonoás hal felől). Elégséges biztositékát, mondom, tisztelt képviselőház azért, mert a különbözetre nézve, melyre én ré­szemről alig mernék számolni:kellő biztosítékot nyújt a vasút maga: a vasút részére az állam által garantirozott összegnek az állam által leendő visszatartása; vagy a vasút tisztajövedelmének emelkedése esetében, a nyokzadik osztály javasolt különvéleménye szerint elfogadandó módozat, tudniillik a pálya jövedelmei­nek lezárolása és házi kezelése. Ebből, tisztelt ház, látni méltóztatik azt, hogy az. áldozat, melyet a keleti vasút függő adósságai­nak rendezése érdekében az állam hoz, a terhelte­tés, mely e törvényjavaslat által javasolta tik : nem oly nagy, minőnek azt tisztelt képviselőtársaim Zsedényi, Máttyus és mások állítják. De különben, tisztelt ház, nem is ez az egyedüli ok, mely engem a törvényjavaslat elfogadására ösztönöz. A keleti vasút jövője, a részvényeseknek sorsa, — már ma­gában elegendő körülmény arra, hogy ezen törvény­14

Next

/
Thumbnails
Contents