Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-198
198. országos ülés január 31. 1874. 101 Mielőtt néhányat azon indokokból, melyekre legtöbb súlyt fektetek, elsorolnék, hogy e törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontomat igazoljam: méltóztassanak megengedni, hogy bonczkés alá vegyem a pénzügyi és vasúti bizottságoknak e kérdésben követett eljárását. Tartok tőle, tisztelt ház! hogy ha az egyesült bizottságoknak eljárását, illetőleg a bizottságok többségének javaslatait, melyeket e tárgyra vonatkozólag a ház elé terjesztettek, kissé komoly, beható figyelemre méltatjuk: nem fog megerősödhetni a tisztelt ház bizodalma ezen bizottságok javaslatainak helyessége iránt. Több következetlenséget és kevesebb összefüggést és egyöntetűséget, mint a mennyi a múlt év deczember havában, s a jelen napokban benyújtott két javaslat közt szemlélni lehet: igazán keresve sem lehetett volna azokba belevinni. És ez, tisztelt ház! előttem igen fontos körülmény, mert illustratiojára szolgál annak, hogy egyes bizottságok a házban akkor, midőn ott valamely irányú hangulat nem létezik; mesterségesen miként szeretnek olyant teremteni; illustratiójául szolgál annak, hogy a ház legfontosabb két bizottsága kész a legnagyobb inconsequentiába esni két hét leforgása alatt ugyanazon tárgyban s a nélkül, hogy a situatio megváltozott volna csak azért: hogy, bizonyos politikai indokoknak hódolva, lehető legyen megmenteni a múltnak hibáiból azt, a mi talán ezen eljárás nélkül az osztó igazság elvének megfelelő szigorú eljárás által megmenthető nem lenne. Avagy nem következetlenség-e az, tisztelt ház, hogy mig az egyesült vasúti és pénzügyi bizottságok múlt év deczember havában a kormánynak a keleti vasút ügyében beterjesztett pótjelentésére vonatkozólag miaden anyagi áldozatot visszautasítani javasoltak, mely akkor javasolva volt, és javaslataik nem mentek tovább, mint odáig, hogy egyes egyedül erkölcsi támogatást akartak adatni a képviselőház által a kormánynak azon bizonyos előlegezési pénzműveletre nézve, a mely, szerintem, máris hiba volt, mert jóváhagyást akart indirect utón a képviselőháztól adatni a kormánynak a bankokkal szemben háromszor ismételt nyilatkozatára, amely fölött pedig a képviselőház jóváhagyólag intézkedni csak akkor lesz hivatva, ha már a vizsgálat megejtetett. Mondom, ez is hiba volt; de most, midőn a helyzet nem változott, négy héttel később már oly javaslatot terjeszteni ismét a ház elé, mely nagy anyagi áldozattal jár, és mely oly törvényhozási intézkedést kíván, minőt a tisztelt kormány a múlt hóban maga sem mert volna kérni: ez, tisztelt ház, mindenesetre igen föltűnő és méltóztassanak nekem az illető bizottságok és azoknak tagjai megbocsátani, ha én magamat jövőre erkölcsileg föloldóttnak fogom tartani az alól, hogy ő bennük lássam az országnak, pénzügyi dolgokban a legbölcsebb tanácsadóit. (Helyeslés bal felől.) De igen hibás lépést követett el az egyesült pénzügyi bízottság azzal is, hogy ezen javaslatot ide terjesztette ; mert akkor, midőn a keleti vasúttársaság másod-sorozatu elsőbbségi kötvényeinek törvényszerűségéről van szó, oly értelemben, hogy az állam azok részére kamatot és törlesztést biztosit : akkor legalább a pénzügyi és vasúti egyesült bizottságok kellene, hogy ezen kötvények törvényszerűségéről meggyőződve legyenek; mert ha nincsenek meggyőződve : akkor azok számára a kamatot és azoknak törlesztési hányadát a képviselőháztól nem kérhetik. Méltóztassék meggondolni, hogy a vasúti és pénzügyi bizottság ma vizsgálja ugyan a keleti vasút ügyét, hogy ezen vizsgálat folyamatban van, és hogy — fölteszem — nem fogja kikerülni figyelmét a vizsgálat menetében a másodprioritások kérdése sem; de hogy az, a ki nekünk csak a jövőben tartozik jelentését beadni, a melyben kell, hogy bennfoglaltassák nézete a másodprioritások törvényszerűségére vonatkozólag is : időközben pártol egy törvényjavaslatot, a mely a másodprioritások számára a törvény által a részvényeseknek biztosított kamatot vindikálja: ez, — s azt hiszem, tisztelt ház, hogy teljes jogom van azt kimondani, — következetlen, meggondolatlan és illogikátlan eljárás, és sajnálattal constatálhatom, hogy ily ténynyel áll ma szemben a képviselőház. (Helyeslés bal felől.) Eltekintve attól, tisztelt ház, én két szempontból tartom elfogadhatatlannak a beterjesztett törvényjavaslatot, és pedig először pénzügyi szempontból és másodszor a politikai morál, vagy, ha ugy tetszik, a törvényhozási erkölcstan szempontjából. (Halljuk!) Szeretem hinni, hogy a ház minden tagja ez iránt kényes érzékkel bír; törekedjünk tehát arra, hogy véleményünk és fölfogásaink e tekintetben szoros egy lehessen a politikai czél s a törvényhozási morál fogalmaival. „Sünt certi denique fines* monda egy képviselőtársam a IX. osztályban, a melyet más alakban Zsedényi képviselőtársam is ismételt, és én ezt alkalmazom a jelen törvényjavaslatra is. Az én fogalmaim szerint a magyar törvényhozás, ha saját tekintélyét nem kívánja lerombolni, és ha a külföld előtt magát a legélesebb kritikának kitenni nem akarja: e törvényjavaslatot e perczben el nem fogadhatja. Bármi véleményben legyen is a tisztelt ház a keleti vasút viselt dolgaira nézve, — mert tudom, hogy véleménykülönbségek léteznek, és ma már constatálható az is, hogy a véleményárnyalatok közt a legszelídebb, legengedékenyebb és legtakargatóbb fölfogást eddigelé a kormány tolmácsolta, — bármi véleménynyel legyen is valaki, — ismétlem, a keleti vasút viselt dolgaira nézve : annyi bizonyos, hogy ennek ügye egy nagy botrány, (Helyeslés bal felöl) és az is bizonyos, hogy
