Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-198
92 198. országos ülés január 31. 1874. legtekintélyesebb építészei is tagjai, szabályul mondta ki azt, s eddigelé ezen eljárásnál másutt is szorosan megtartatott, hogy azoknak ajánlatai, kik a tárgyalásra föl nem hivattak : figyelembe nem vétethetnek; inert ez által ezen eljárás épen főjellegét veszítené, előnyei koczkáztatnának, s előállanának mindazon veszélyek, melyek az átalános árlejtéssel szoktak járni; — az ismeretlen faipar-társulatnak ajánlata ne vétessék figyelembe, hanem az egyetemi könyvtár körüli asztalos-munkák Gregersen G. fafagy ártulajdonosnak, mint a többi ajánlatra fölszólítottak közül legolcsóbban vállalkozónak — ki a költségvetésileg megállapított összegből 17 1 /4% en " gedett le — adassanak át. Ezen véleményt én határozattá emeltem, miután még privátim magamnak értesítést szereztem, hogy Gregersen ajánlata jutányos, s hogy az uj ajánlattevő társulat a munka soliditása iránt sem nyújt annyi garantiát, mint Gregersen. Az előadottak szerint az eljárás teljesen szabályszerű lévén: nincs ok, hogy Majoros képviselő ur kívánságára uj árlejtés tartassák." Ez a tényállás, és kérem a tisztelt házat, — nem elnézést, vagy kegyességet kérek, hanem egyszerűen azt, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Fölkiáltások: Tudomásul veszssük.) Majoros István: Tisztelt ház! Megvallom, azt hittem, hogy a minister ur hozzá intézett kérdezvényemre adott válaszát mentegetőzéssel fogja kezdeni, tekintettel a ma 8 napja oly hirtelenül és meggondolatlanul kimondott szavaira, hogy meg fog hazudtolni, és igy, hogy ennélfogva annak rendje módja szerint először is tisztázni fogja magát azon szavaiért, vagyis megfogja bánni és azokért a szokott módon bocsánatot kér. Ezt nem tette, sőt nem tette még azt sem, hogy valójában meghazudtolt volna, Tisztelt ház ! ha azon, a minister u által fölolvasott válasznak hitelt adna is: én a magam részéről nem mondhatnám, hogy tökéletesen meg vagyok vele elégedve; először azért nem, mert oly gyorsan és oly zajban olvasta föl, hogy jóformán nem is hallottam, tehát tételenként nem is felelhetek rá! Én attól eltérve, mit a minister ur felolvasott, a kérdést megvilágítva és tisztán fogom előadni. Tisztelt ház! méltóztassék elhinni, annyi adatom van... Trefort Ágoston minister: (Közbeszól.) Tessék közölni. (Haüjukl) Majoros István: Annyi adatom van, hogy az egész bünkrónikát képez, mindannyi építkezési vállalatokról; levelek, adatok, magánosok vallomásai, hogyha mindnyáját fölolvasnám, legalább egy pár óráját fogná igénybe venni a tisztelt háznak. És becses drága idejét rabolni nem kívánom ; mindamellett szükségesnek látom egy pár főbb adat elősorolását. Mindenekelőtt azt mondotta a tisztelt minister ur, hogy interpellatióm nem vonatkozik a kérdéses épületre, melyet megjelöltem, s ebben igaza van a tisztelt minister urnák; de azért nem hazudtolt meg, mert mindazon épületeknél hasonló visszaélés követtetett el ahoz, melyet válaszul a minister ur írásból fölolvasott, azért elősorolom mindazon dolgokat, melyek ily természetűek, de egy kis figyelmet és csendet kérek a háztól. (Elnök: Csenget.) Mindenekelőtt megjegj^zem, hogy sehol és soha nyilvános lapokban a szokott módon kiirva egyetlen árlejtést sem eszközöltetett a ministerium; hanem vannak megbízottjai, kik közül van egy bizonyos Skalnitzky nevű, ki annyira ismeri a minister ur embereit (Derültség a szélső bal oldalon.) azon örökös Gregerseneket és Neusehlossokat, hogy azok nélkül nem is képzelheti, hogy az asztalos tudomány vagy iparművészet, ezeken tul terjeszkedhetnék. Tisztelt ház! hogy ne mondathassák az, hogy én ezen épületekre nézve is hazugságban maradok, szükségesnek vélem megemlíteni, hogy deczember 20-ikán tartatott azon árlejtés, melyről interpellatiómban szó van, tehát a ministernek nincs igaza. És azok, a kiket a minister ur kedves Skalnitzkya oda meghívott: már előre kicsinálták egymásközt, hogy hány százalékot fognak engedni az offertből; és ez világosan kitűnik abból, hogy az illető szakemberek, a kik ezen meghívottakon kivül offertokat nyújtottak be, visszautasittattak. Később erre nézve a lapokban nyilatkozat is történt, bizonyos Nagy István mint tudva van a két rendbeli épületre tizenhat és egy negyed°/ 0 leengedésével kész lett volna vállalkozni. Tehát a kérdéses épületre, melyre nézve engem a minister ur meghazudtolni akart, Neuschloss 1372%-al olcsóbban ígért vállalkozni az egyik épületre; a másikra 16 2 /4°/o-al olcsóbban. De e két épületre beadatott Nagy István ajánlata, mely 167 4 °/ 0-al igérte olcsóbban végezni a munkát: és ez ajánlat mellőztetett, pedig Nagy István által tett ajánlattal az államnak több ezerekre menő pénze takaríttatott volna meg. Ez történt azon két épületnél, melyről interpellatiomban szóltam. Most közbevetőleg szólok a nagy postaépületről, melynél Gregersen kapta a munkát, mivel csakis a két emiitett egyén az, ki elegendőleg megbízható, és jó száraz fát ad. (Derültség.) A mi interpellátiómat illeti, annak alapossága az egy, eredetileg birtokomban levő ajánlati levélből tűnik ki, mely igy szól: „Pest, 1874. január 3-án. Nagyméltóságú közoktatási Magyar ministerium! Alólírottak a budapesti könyvtárépületnél hirdetett
