Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
170. országos ülés november 25. 1873. SÍ baduljon az ország e helyzetéből, nem láttak, és nem látják azt sem, hogy az európai jelen válságos viszonyok között, az európai jelen, teljesen megrázkódott hitel- és pénzügyi körülmények és viszonyok között, más előnyösebb és kedvezőbb kölcsönnek azon időre való kieszközlésére valaki felelősséget vállalhasson, amikor a kölcsönből befolyó összegre az államnak szüksége lesz ; és mert a kérdés igy áll, bármily súlyosak, terhesek, kedvezőtlenek legyenek azon föltételek, melyek mellett ezen kölcsön kínálkozik, mint a jelen helyzetből való kibontakozásnak egyedüli eszközét: bármily keserűen esik. bármi súlyos áldozatokba kerül is, a bizottság elfogadandónak, megszavazandónak tartja. Ami a külön-vélemény második részét illeti, hogy a föltételek súlya mellett, amelyeket még talán elvállalni lehetne, az ok, amiért a törvényjavaslatot el nem fogadja: az, hogy a legtávolabbról sem látja biztosítva azon czélt, melyet e törvényjavaslat magának kitűzött, hogy az ország jelen pénzügyi bajait orvosolja, és azt a jelen helyzetből kisegítse. Ennek bizonyítására a külön-vélemény azt hozza föl, hogy 80 millió az, aminek födözetéről sz(') van; ezen kölcsönből pedig, amely csak 76 milliót tesz ki névértékben, oly összeg nem várható. Igaz; de nem is tesz ki egész 80 milliót azon öszszeg, amelyet födözni most elkerülhetlenül szükséges azon számitások szerint, melyeket a ma ismert factorok alapján fölállítani elég óvatosan és gondosan iparkodott a pénzügyi bizottság. 73 — 74 milliót tesz az csak ki; 80 millióra rug azon összeg, mely a jövedelemnek az év első felében nálunk rendesen és a jövő esztendőben talán még nagyobb mérvben bekövetkezett aránytalan befolyásnál fogva az év első felében előállani fog, ha az egész évnek szükséglete az 1873. évinél nagyobb nem lesz. Igen; de azt mondhatják a külön-véleményt aláirt két osztály előadói, hogy akkor még inkább szükséges: ha már az év első felében 80 millióról kell gondoskodni. Ez igaz; de a különbözet a közt, ami befolyik, valószínűleg e kölcsön alapján, s a közt, amit mint szükségletet az év első felében a külön-vélemény is elismer, nem oly nagy, mint a külön-vélemény előállítani, fölmutatni látszik. Igaz, hogy névszerinti értékről szól a kölcsön-törvény 76 millió forint erejéig; de a külön-vélemény feledni látszik, hogy ezüst forintról szól, mely, ha névszerinti értékben vétetik is föl, az ezüst-árfolyam és a papir-folyam közti különbségnél fogva oly nagy leszállítás nem eredményeztetik, mint azt a külön-vélemény tisztelt aláírói föltételezni látszanak. Egy-két millióra megy azon differentia, amely ezen kölcsön-törvényből befolyó összeg és a födözendő hiány közt mutatkozik. Hogy ezen különböKÉPY. H. NAPLÓ. 18=. VIII. KÖTET. zet lehetőleg eltűnjék, hogy a költségvetés mérlege lehetőleg e részben is a bevételek és kiadások közt, a fölvett hiányon kivül nagyobb hiányokat ne mutasson föl: arra czéloz a pénzügyi bizottságnak azon inditványa, amelyet a központi bizottság nevében is a tisztelt háznak ajánlani szerencsés vagyok: hogy a ház hatalmazza föl a bizottságot, vizsgálja át lehetőleg azon szempontból a költségvetést még egyszer: nem találkoznak-e a már megállapított tételek közt olyanok, amelyeket leszállítani, amelyeket kiküszöbölni és elhalasztani lehetne. Igaz az, hogy az egyharmad résznek elvállalására van kötelezettség e törvényben, kétharmad részről pedig nincs. De alig tételezhető föl, hogy a másik kétharmad résznek elvállalása is főleg a viszonyoknak minden esetre kilátásba helyezhető jobbra fordulta mellett be ne következzék, midőn az egyharmad résznek elvállalása iránti kötelezettség kétségtelenül súlyosabb, sokkal nehezebb időben és nehezebb körülmények közt megtörtént. Tisztelt ház! Azt hiszem, alig fogja e házban valaki kifogás alá venni a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon kijelentést, hogy elérkezett, az ideje annak, hogy az ország azonkívül, hogy a pillanatnyi szükségletnek födözéséről gondoskodik, komolyan számba vegye a helyzetet, amely előtt áll, és egész erejével mindenek fölött első sorban az államháztartás ügyeinek rendezésére, a pénzügyi bajok íölismerhetésére és azok gyökeres orvoslására fordítsa figyelmét és minden munkásságát. Kétségtelen, hogy ez lesz az egyedüli ut és eszköz arra, hogy azon kényszer-helyzetbe az ország többé ne jusson, amelyben magát ina találja. Hogy pénzügyeinek rendezését biztos alapra fektesse. De tisztelt ház, ez a jövő munkája. Számba kell venni szigorúsággal kétségtelenül, mik az államadó- és jövedelem képességének határai, mik azoknak eredményei egy kézzel; másik kézzel számba kell venni, mik az államnak elkerülhetetlen szükségletei, mik azon kiadások, melyeket az államnak födöznie kell, ha hivatásáról és fejlődésének föltételeiről lemondani nem akar. És e két számbevételt szigorúan mérlegelni, és egymással lehetőleg egyensúlyba kell hozni, hogy az egyik kézzel az egyik forrásból anynyit merítsünk, amennyit a nélkülözhetetlenül elismert kiadások födözésére a másik kéz a másik forrásból fölölelt és megtartani szükségesnek vél. De ez, tisztelt ház, a jövő föladata. Sok munkába, fáradságba, lemondásba, nélkülözésbe, és áldozatkészségbe fog ez kerülni; de komoly akarattal s a törvényhozás bölcseségének hozzájárulásával, azt hiszem, e föladatot közakarattal, mindnyájunk közremunkálásával lehetséges lesz elérni. De, tisztelt ház, hogy ezt nyugalommal megtehessük, hogy a jövő számára dolgozhassunk: a jelent kell először megmenteni; meg kell menteni a 11
