Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-188

188. országos ülés deczember 22. 1873. 383 időszakoknak gyakorlatára hivatkozzam, Grey, Russell, Palmerston és Gladstone, tehát mind oly nevek, kiket gyöngeséggel senki sem fog vádolni, maguk indítványozták több esetben ily „ select commitee *-k kiküldését, indítványozták oly esetekben, melyekben a kezdeményezést maguk is megtehették volna; indítványozták ezt a hivatalnoki fizetések szabályozása tárgyában a bírákra, a követségi személyzetre, és a parlamentben ülő politikai egyénekre nézve; tehát épen oly kérdésben is, melyre nézve az angol parlamenti kormány szabályozás-jogát rendesen magának szokta követelni. A krimi háború után a hadsereg szervezésére nézve egy select commitee indítványozott fontos reformokat. S nehogy a pénzügyi select commiteeket említsem, csak az 1856- és 1857-ben előfordult példára hivatkozom, midőn ily select commitee a pénzügyeknek, s különösen az államkiadásoknak szigorúbb ellenőrzésére szükséges rendszabályok javaslatba hozatala végett volt kiküldve. A ministerek aztán az ilyen bizottságok javaslatait fontolóra veszik, azok alapján előterjesztéseket tesznek a háznak. Az ily bizottságok kiküldése tehát legkisebb bizalmatlansági szavazatot sem foglal magában; angol államférfiak nemcsak ily nyilatkozatnak nem tekintik ily bizottságok kiküldését, hanem — mint mondám — több esetben maguk indítványozták. A mi azokat illeti, a miket Debreczen városának tisztelt képviselője a parlament pártviszonyairól mondott: azokra én részemről most bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Ismeretesek ez iránt a tisztelt ház előtt az én nézeteim. Egy megjegyzést mindazáltal nem hallgathatók el. Hogy azon időszak, melynek közeledését a másik oldalról jelezték, akkor fog bekövetkezhetni: ha a kedélyek «rre előkészíttetnek; de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ennek előkészítésére a recriminatiok nem alkalmasak. (Helyeslés jobb felől) Azt monda Debreczen város tisztelt képviselője: bízzunk egymás hazafiságában. Helyesen; de ha bízunk egymás hazafiságában: ne ócsároljuk, ne gyanúsítsuk egymást. {Élénk helyeslés jobb felől.) Legyen ez kezdet egy jövő szerencsésebb párt-alakulásra, átalános parlamenti pártviszonyaink javulására, melyet részemről szivemből óhajtok. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: A házszabályok értelmében szavaim helyreigazítása végett szót kérek. Különben is a mi a recriminatiot illeti, rám nem vonatkozhatott, mert én ezt nem cselekedtem. Meglehet, hogy nem jól fejeztem ki magamat, s ennek folytán előttem szólott tisztelt képviselő ur félreértett. 0 ugy értette, mintha én azt mondtam volna, hogy minden ily select commitee kiküldése egyszersmind bizalmatlansági szavazat, és hogy az ily select comuiitee kiküldése nem gyakorlati dolog a parlamentalismus keretében. Ezt én nem mondtam. Én azt mondtam, hogy az ily hatáskörrel fölruházott bizottság kiküldése összeegyeztethető ugyan a parlamentalismussal, de nem szokás; hogy azonban ezen bizottság kiküldése már azonnal bizalmatlansági szavazat volna : azt már csak azért sem mondhattam, mert, mint talán némelyek emlékezni fognak, én e ház kebelében igen sokszor védtem azt, hogy az ily bizottság kiküldése nem bizalmatlansági szavazat, a midőn a ministeri padokról épen ennek ellenkezője bizonyittatott. (Helyeslés bal felől.) Tóth Vilmos: Tarnóczy Gusztáv képviselő ur, az én speciális collegám, intézett, ugy látszik, hozzám egynéhány szót. Ugy látszik, hogy rám vonatkozólag mondta azt, hogy én a pártban születtem, a pártban nőttem nagygyá, — a mit, bocsánatot kérek, el nem fogadhatok — és hogy a pártban fogok meghalni. (Ellenmondás bal felől.) Tarnóczy Gusztáv: Egyenesen senkihez sem szóltam. Tóth Vilmos: Miután hozzám intézte a szavakat, magamra vettem. Én sajnálom, hogy ezt neki nem viszonozhatom; mert el kell ismernem, hogy ő nem a pártban született, bejött a pártba, mint fogadott gyermek, elment, s hogy hol fog meghalni: azt eddigi politikai működése után valóban megjósolni képes nem vagyok. (Élénk derültség.) Simonyi Ernő: Csengery Antal képviselő ur az imént mondott beszédében azt mutogatta, hogy nem jelent bizalmatlanságot a kormány irányában azon bizottság kiküldése, mely a pénzügyi bizottság által hozatván javaslatba, az egész házban pártkülönbség nélkül, sőt magában a kormányban is pártolásra talált. Ha azt akarja a tisztelt képviselő ur mondani, hogy az nem bizalmatlansági szavazat a kormány ellen: azt igenis elfogadom ; de hisz nem ugy vettetik föl a kérdés, mert hiszen maga a kormány — láttuk tegnap — maga magának bizalmatlanságot szavazott, a ministerek mind fölkelvén helyeikről a föltett kérdésre. Hogy a kormány maga magának bizalmatlanságot szavazzon: az eddig példanélküli volt; de ha ugy veszszük föl a kérdést, hogy bizalmatlanságot árul el a kormány tehetsége, a kormány képessége iránt a fönálló bizottság: akkor ez kérdésbe nem jöhet, és azon példák, a melyeket a képviselő ur Angolországból fölhozott: azok közt hasonló bizottság kiküldésére hasonlatot találni nem fog. Kiküldetnek igen számos bizottságok, s én óhajtottam volna régebben, hogy a magyar parlament utánozta volna ezen gyakorlat által érlelt és javasolt eljárási módot. Ott bizottságok által készíttetnek elő azon eszmék, melyek nagyobb ügyekben törvényhozási alapul szolgálnak.