Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-188
188. országos ülés kezéből a kezdeményezést, bizza azt a ház egy bizottságra. — Én megvallom, némileg meg is voltam lepve; saját álláspontomat tekintve, pedig igen megörültem, mert ez a többség által elfogadva, valósággal a mi helyzetünkben azt hiszem, határozatlan bizalmatlansági szavazat lett volna. Azonban az igen tisztelt jobb oldali urak csakhamar észrevették, hogy ugy jártak, mint mikor a macska tulugrik az egéren. Hirtelen nyakukba vették a jobboldaliság kolonczát, s most meg már az egértől elmaradtak. Miért én legalább azt hiszem, hogy ezzel a bizottsággal nem fogtak el semmit. E bizottság adhat tanácsokat, állapíthat meg elveket, és egyre vezethet, elismerem: az eszméknek bizonyos irányban tisztázására. A legjobb esetben ez az, a mit tőle várhatunk; félni is lehetne tőle, félni pedig, ha csak mindazok, kik ott lesznek, a legnagyobb óvatossággal nem fognak eljárni ; félni lehetne jelesen azon irányban, hogy a bizottság megállapodásai meghozatván, akár ezen kormány, akár egy másik kormány, ha majd azon elveknek — meglehet — helytelen alkalmazása fog rósz eredményeket szülni, ezen bizottság munkálataiban köpenyt fog találni, melyet maga és a felelősség közé fordít, azt mondván, hogy „én nem tehetek róla, a bizottság szabta meg nekem a határt, a között kellett mozognom, feleljen a bizottság." (Helyeslés hal felől.) Igaz, hogy ez nem lesz semmi néven nevezendő a kormányra nézve teljes mentség; mert neki megmarad azért azon felelőssége, hogy miért teljesítette : ha rosznak tartotta; de hogy a parlamenti felelősség elevenségét mégis gyöngítené az ily eljárás : az, azt hiszem, kétséget sem szenved. (Helyeslés bal felől.) De, tisztelt ház, végzem is beszédemet. Utoljára is, méltóztatnak tudni, az én helyzetemnél fogva sem bizalmat nem erezhetek a kormány iránt, mint ilyen iránt, sem nagyon erős állásának, sem a kormányénak, sem a jobb oldalinak nem örülhetek. Én tehát elfogadhatom ezen bizottság kiküldését, és el is fogadom ; mert utoljára is akár ugy lett légyen a dolog, a mint először állott, hogy a hitelezők kívántak csődbizottságot alakítani a kormány mellett, akár ugy legyen, a mint most áll, hogy maga a kormány, azaz az adós a párt irányában érzi gyöngeségét, és kéri a csődbizottság alakítását: ez bizony mindenesetre az erős kőfalnak megingását tanúsítja. (Elérik helyeslés bal felől.) Nem ellenzem tehát, de kérem, hogy ha megalakittatik ezen bizottság, a helyett, hogy ennek utján túlságos remények teljesülését várnók: tegye az meg minél előbb, mi egyedül lehet föladata, az eszmék tisztázását, s ne töltsön e téren azután a többivel sok időt, mert én azt hiszem, hogy ezen egész eljárás mégis csak kísérlet marad, nekünk pedig deczember 21. 1873. 381 kísérletre nincs időnk. (Élénk helyeslés a balkösépen.) Ghyczy Kálmán : Tisztelt ház J Azok után, miket az előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam mondani méltóztatott, egy pár rövid megjegyzést mégis szükségesnek tartok a tisztelt ház előtt tenni; először is ki keli jelentenem, hogy én magam is elismerem, hogy a pártok szétforgácsolása nem oly veszélyes, mint az orvoslást a parlamenten kivül keresni; hanem azt hiszem, hogy azokban, a miket tegnap szerencsém volt mondani: én nem kerestem az orvoslást a parlament kebelén kivül, hanem a parlament kebelében óhajtom- a megoldást létesíteni. Nem akarom azokat ismételni, a miket tegnap, mint a tegnap adott szavazatom indokolását, a tisz telt ház előtt elmondani szerencsém volt. Azokban elmondottam saját nézeteimet, s természetesen csak azokat mondhattam el, és nem másokat; én reményt csatolok a bizottság működéséhez; de meglehet, hogy nézeteim tévesek, hogy csalódom reményeimben, s ha ez történik: nem én leszek az első e házban, ki reményeiben, terveiben csalódik. Tévedhet tisztelt barátom is. Ujabb indokolással azonban reményeimet támogatni, azt bővebben kifejteni nem lehet szándékom; mert néhány hó, talán néhány hét múlva az események fölfogják deríteni: vajon reményem, melyet a bizottsági működéshez csatolok, valósulni, vagy pedig meghiúsulni fog. Ily eshetőség előtt állva, midőn az események nemsokára szólani fognak: én azt hiszem, hogy az előttem szólott tisztelt barátom által mondottak folytán, bővebb fejtegetésbe bocsátkoznom fölösleges; hanem az ítéletet az időre, a jövőre, e ház bölcsességére bizhatom. (Helyeslés a középpárton.) Tarnóczy Gusztáv : Tisztelt ház! Előttem szólott igen tisztelt képviselő ur szavai után olyan kellemes helyzetben érzem magamat, hogy nem vagyok kénytelen reflectálni azokra, miket Tisza Kálmán képviselő ur elmondott; (Halljuk!) másrészről meg azon kellemes helyzetben is vagyok, hogy azon javaslat, melyet a központi bizottság elénk terjesztett, melyet a ministerelnök ur nekünk elfogadás végett ajánlott, szintén elfogadhatom ; de midőn ezt teszem: egy kérdést kell intéznem a ministerelnök úrhoz. Nem tudom, hogy az én „igen" szavazatomat el fogja-e fogadni, mivel ugy tudom, hogy tegnap épen ehhez hasonló esetben azt jelentette ki, hogy az oly .igen" szavazatot, mely nem foglal magában bizalmat: nem fogadhatja el. Tisztelt ház! Azt hiszem, ha a ministerelnök ur mindazon szavazatokat, melyek nem foglalnak magukban bizalmat, visszautasítaná : vajmi kevés szavazat maradna számára. (Helyeslés a középpárton, bal- és szélső-balon. Mozgás. Zaj jobb felől.) deczember 22. 1873.
