Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-166

166. országos ülés november 15. 187;$. 29 rint. csak egy szükebbkörü bizottságban lehet, kölcsönös szóbeli íölvilágositások után, sikeresen megtenni. Az volna tehát véleményein, hogy mielőtt az osztályok tárgyalnák ezen törvényjavaslatot: szükséges volna azt előbb még egyszer visszautasítani a fölcladóbizottsághoz, azon világos megjegyzéssel, hogy miután a föld-adóbizottság a költségvetési rész fölött ugy sem adott véleményt a tisztelt háznak, és mintán a ministeri észrevételek épen a költségvetési nagy különbözetet tüntetik ki, már most a bizottság a kérdés ezen részére is fordítsa főleg figyelmét. Igen kérem a tisztelt házat, méltóztassék ez irányban intézkedni. (Helyeslés jobb felöl.) Péchy Tamás S Tisztelt ház! Elismerem, hogy a törvény, melyről szó van, t. i. a földadó szabályozásáról szóló törvény, igen nagyon fontos, elismerem, hogy az pártkérdést nem képezhet; hanem, megvallom, én is elolvastam a pénzügyminiszter urnák ezen bizottsági munkálatra tett észrevételeit, de nem vagyok képes fölfogni, hogy miért küldetnék ezen észrevételekkel vissza a bizottsághoz a munkálat. A két javaslat lényegében eltér egymástól. Attól függ, ki minő irányban kívánja keresztül vitetni az egész szabályozást. Elismerem, hogy tekintetbevehető dolog az ügy pénzügyi oldala is, de fontosabb az elvi, mint a pénzügyi eltérés. A bizottság az ügy ezen oldala fölött már gondolkozott s vitatkozott, és nem ugy fogadta el, mint a pénzügyministcr ur kívánja. Azon bizottságot most arra kényszeríteni, hogy véleményét, melyet érett megfontolás után hozott, változtassa meg, alig lehet. Én tehát nem látom semmikép annak czélját, hogy a törvényjavaslat, a pénzügyminister ur észrevételeivel azon bizottsághoz küldessék vissza ; de a dolog pénzügyi részére nézve nem is tartom a bizottságot olyannak, hogy attól véleményt kérjen ez irányban a ház. E tekintetben illetékes a pénzügyi bizottság volna. De azért egyátalában nem akarom, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák az ügy, hanem csak ugy mellékesen jegyzem meg, hogy ha már a pénzügyi teldntre akarna döntő súlyt fektetni: oda kellene utasítani. Részemről egyébiránt sokkal fontosabbnak is tartom e dolgot, hogysem, még ha ugy volna is, hogy 3 — 4—5 millióval kevesebb eszerint a mint a pénzügyminister ur akarja, megváltoztatnám azon rendszert, melyet a bizottság ajánl, mert ez évekre s talán századokra kiható munka leend. s olyan munkálatokfiái néhány millió forint nem tesz differentiát. Én azt kívánom, hogy a polgárok e tekintetben meg legyenek nyugtatva, és nem kívánom a munkálatot Végrehajtatni olcsóbban, de bizonyosan roszabbul. Hozzáteszem végül hogy azért sem fogadom el az indítványt, mert a tisztelt ház már e tekintetben határozott, s e határozat megváltoztatása csak ugy történhetnék, nézetem szerint, helyesen, hogy ha az osztályok maguk kivannak azt, mit a tisztelt képviselő ur tett. De az osztályok e tekintetben nem is nyilatkoztak. De meg az osztályoknak maguknak is joguk van a pénzügyminister úrtól megkívánni azt, hogy világosítsa föl azon különbséget, melyet e tekintetben előterjeszt; minden osztály megkívánhatja, hogy magyarázza meg, miképen jön létre azon különbözet, melyet én, közbevetőleg legyen mondva, egyátalában érteni képes nem vagyok. Én tehát kérem a tisztelt házat, méltóztassék az indítványt mellőzni. Korizmics László í Én, tisztelt ház, az indítványt pártolom czélszerüségi szempontból, alaposabb tárgyalás tekintetéből. Az, mit a tisztelt előttem szóló mondott, hogy mivel meg van már hozva a határozat, maradjunk a mellett: az előttem nem olyan érv, mely azon indítványt, melyet Bánó képviselőtársam tett, elüthetné. Én a dolgot így vizsgálom : hogy miképen fogjuk a kérdést helyesebben és alaposabban megoldani. Ez a döntő tekintet, semmi más. A tisztelt ház, a tárgy fontosságát látván, kezdetben ugy találta, s szerintem igen helyesen, hogy e fontos törvényjavaslatot egy szakbizottság tárgyalja. A szakbizottság tárgyalta. Később a pénzügyminister beadott a tárgyra vonatkozó igen fontos és lényeges észrevételeket. Azt kérdem most, minek vonjuk el a szakbizottságtól a törvényjavaslat végleges tárgyalását, miután már egyszer szükségesnek tartottuk, hogy ő tárgyalja ? Hiszen csak következetesen viszszük véghez a dolgot, ha az ő észrevételeit is oda utasítjuk. Az, hogy történetesen oly határozat hozatott, mely a bizottságot elüti a további működéstől: nem bír fontossággal. A fődolog, hogy ezen fontos törvényjavaslat kellő alapossággal tárgyaltassék. Méltóztassék csak fölvenni, micsoda helyzetbe jőne a pénzügyminister ur. hogy ha neki mind a kilencz osztályban, melyek talán mind egyszerre fogják a törvényjavaslatot tárgyalni, mindenütt a kivánt f ölvilágositásokat meg kellene adni; (Bal felől zaj, ellenmondás.) holott hogyha a szakbizottság, amely ki van küldve, az ügyet vele tárgyalja, sokkal könynyebben és tüzetesebben fogja azt megvitatni. En annálfogva pártolom az indítványt, mert az czélszerübb, mert az hamarább fog eredményre vezetni, és mert alaposabban fog megoldatni a szerint a kérdés. Móricz Pál: Tisztelt képviselőház ! Az előttem szóló tisztelt képviselő ur igen elitélte azon bizottságot, mely ezen fontos törvényjavaslatot tárgyalta ; mert először azt mondta, hogy végleges