Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-166

2G !(>(>. országos ülés november 15. 1873. keretén belől való szaporítása által, úgyszintén az elnök fölhatalmaztatása által, hogy dijnokokat alkalmazhasson, a legsürgetőbb bajokon segítve legyen, s az elnök, amit tenni lehet, meg is tegye, aminthogy nem is kétkedem, hogy meg fogja tenni. Ami az ügyviteli szabályokat illeti, átalában fölszólítottam a törvényszékek elnökeit, hogy az ügyviteli szabályzatra vonatkozó észrevételeiket, különösen azokat, melyek annak egyszerűsítésére vonatkoznak, velem közöljék, még pedig a múlt hónap végéig. A jelentések beérkeztek; szakértőknek bizottsága azokat tárgyalás alá fogja venni, és így az ügyviteli szabályok egyszerűsítésére nézve mindazt javaslatba fogja hozni, amit e tekintetben tenni tanácsos és czélszerü. és reménylem, hogy e tekintetben is lendíthetünk valamit az igazságügy gyorsaságán és az ügyeknek gyorsabb lebonyolításán. Ami az épületet illeti, bátorkodom megérinteni, hogy mióta a váltó-törvényszék fönnáll, az mindég a Lipótvárosban székelt, mindég azon környéken, melyen most is van. Magán-épületben van a váltó-törvényszék és szerződésileg hosszabb időre ki van bérelve az ottani lakosztály. Amit a helyiségek tágítására nézve lehetett tenni, az részben megtörtént már, mert az idén egynéhány szobát elég drága áron ki kellett fogadni. Magam győződtem meg a helyiségek minőségéről és azoknak igenis némi tekintetben szűk voltáról ; azonban e bajon oly könnyen nem lehet segíteni ott, mert azon háziján a íl-ik emeleten egyetlenegy sötét szoba van, és az első emeleten csak albérlet, utján lehet segíteni. Hogy ez is megtörténhessék, amennyiben lehet, ez iránt is intézkedtem, és így remélhetem, hogy a személyzetnek — mondhatom — már eddig is tapasztalt szorgalma és a tett intézkedések mellett, hozzáadván még. hogy remélem, miszerint e rendkívüli állapot — hazánk hitelviszonyainak jelen állapota —• nem fog sokáig tartani: mondom, remélhetem, hogy a tett intézkedések által ezen bajoknak lehetőleg ekje fog vétetni. (Élénk helyeslés). Nagy György: Én csak nagy köszönettel tartozom a mélyen tisztelt minister urnák, hogy kérdésemre rögtön felelni kegyeskedett; azonban. megvallom, válaszával nem lehetek egészen megelégedve. Annak tudomására jöttein ugyan, hogy a budapesti váltó-törvényszéknél előforduló bajokról igenis értesült és bir tudomással a tisztelt minister ur. Azonban nem tudom, minő eredményt méltóztatik a tisztelt minister ur azon intézkedéseknek tulajdonítani, melyeket eddig tett, és nem tudom, mikor vár azoktól sikert; mert hogy ha akkor lesz intézkedéseinek sikere, mire a baj magától elmúlik: akkor, megvallom, czéltalannak tartom az egész intézkedést. (Helyeslés bal felöl). Nagyon szerettem volna, ha a tisztelt minister ur nem hagyja intézkedéseire nőni a bajokat, hanem intézkedéseivel oda működött volna, hogy a bajokat eloszlassa; miután azonban azon szándékáról, hogy a még meglévő bajok eloszlattassanak: értesültem, egyúttal meggyőződtem arról is, hogy a helyiség alkalmatlan voltáról tudomása van és intézkedett, hogy az czélszerüen rendeztessék be; egyelőre tudomásul veszem válaszát, de föntartom a jogot, hogy ha ez érdemben sikeres intézkedés rövid idő alatt nem történnék, e kérdést a képviselőház elé hozhassam. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: A tisztelt ház tudomásul veszi a minister ur válaszát? (Tudomásul veszszükf) Tudomásul vétetik. P. Szathmáry Károly: Tisztelt képviselőház ! A tisztelt honvédelmi minister úrhoz egy interpellatiot szándékozván intézni, igen kérem a mélyen tisztelt házat: méltóztassék megengedni, hogy a tárgy fontossága miatt interpellatiom indokolására némileg kitérj cszkedhcssem. (Halljuk l) Az ügy, szerintem, a honvédség lét vagy nem lét kérdése, és ezt a nemzetre nézve oly nagyfontosságunak vélem, hogy részére egy pár percznyi türelmét bátor vagyok fölhívni. Mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy a honvédség alapítása alkalmával azt a nemzet nagy örömmel fogadta. A honvédség hivatását illetőleg azóta három irány indult meg. Az első irány és az első vélemény a honvédség jövője érdekében a miénk volt; a miénk, kik azt véltük, hogy a honvédség a leendő magyar haderő magvát fogja képezni, akik hiszszük, és én ma is hiszem, hogy ha a nemzet gyermekei már zsenge koruk óta harczias nevelésben részesülnek; igenis egy czélszerü honvédelmi rendszer oda fogja a nemzetet vezérelni, hogy — és pedig nemsokára bekövetkezhetik ezen idő — midőn a rendes haderőt leszállítani lehet, s a nemzet íbhaderejét a honvédség fogja képezni. A másik irány, melyet a tisztelt jobboldal és a kormány követ, az, hogy a honvédség hivatva van, a sorhaderő háta mögött a nemzet második véderejét képezni, és ez irányban történtek itt e házban fölszólalások, hogy e szerepnél fogva a honvédség az úgynevezett territoriális rendszer alapján fog rendeztetni, és hogy a honvédségegyüttesen a sorhaderővel fogja, támadások esetében, a nemzetet megvédeni. A harmadik irány csak utóbbi időben merült föl. Én ezen irányt nemcsak sajnosnak, hanem nagyon is veszélyesnek tartom. Ezen irányzat megtámadja a honvédség létjogát, és oda utal, hogy a nemzet most, midőn ezen intézmény már meglehetősen szilárd alapokra van fektetve, egyszerre álljon meg a honvédelmi reform munkájában; sőt any-