Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-183

183. országos ülés deczember 17. 1873. 317 kategóriában álljon a napidijak, tiszteletdijak, uti költségekkel; de nem fogadhatom el azért sem, mert mi a ministerhunot oda utasítottuk, midőn oly tankönyvekről volt szó, melyek több iskolákban taníttatva, a magyar állam területi épségének, a magyar államnak, veszélyes és téves eszméket tartalmaznak, — hogy ezen tankönyvek kiküszöböltessenek és a kormány megfelelő czélszerü tankönyvek kidolgozása iránt intézkedjék. Ez iránt a kormány ismételve utasíttatott és a minister ur erre nézve ígéretet is tett. Nem szabad, nézetem szerint, egy oly világos deeretálással elvágni az utat ennek teljesítésére. Meglehet, tisztelt ház, hogy illusio, ha kihagyatik csupán a kifejezés és megmarad a 3.000 forintnyi törlés; de ezen kérdésnek különösen erkölcsi oldalát veszem tekintetbe. Nem lehet a tisztelt ház előtt közömbös, hogy midőn ily nagy fontosságú kérdésről van szó, milyen a czélszerü tankönyvek kidolgozása: azokat a tiszteit ház egy kategóriába helyezze az útiköltségekkel és napidijakkal. (Atalános helyeslés.) Én tehát, anélkül, hogy a javaslatba hozott 3.000 forintnyi törlés megbirálásába bocsátkoznám, vagy az ellen kifogást tennék: egyszerűen indítványozom , méltóztassék e négy szót: „továbbá iskolai könyvek kidolgozására

u innen kihagyni. (Helyeslés.Lehet, tisztelt ház, hogy az eredmény e szavak kihagyása után is ugyanaz leend, hogy talán a ministemek nem fog jutni költsége ezen tankönyvek kidolgozására, ez a minister bölcsességétől és belátásától függ; de itt legalább ne drecretáljuk. (Helyeslés.) Széll Kálmán előadó : Nekem ez ellen nincs észrezételem; csak azért maradt így, mert az eredeti költségvetésben is ugy volt, ezen czim alatt fordult elő e rovat. Trefort Ágoston közoktatásügyi minister: A reductio lehetségessé válik az által, mert a közoktatási értekezletnek a jövő évben nem lesz sok dolga, miután a legfontosabb kérdések már a folyó évben meg lettek vitatva. Ennélfogva azt hittem, hogy 3.000 forintot képes leszek megtakarítani. Mindenesetre figyelemmel leszek e törlés mellett is az iskolai könyvek kidolgoztatására. (Helyeslés.) Elnök S Ennélfogva e három szó kihagyatik a törlés pedig elfogadtatik, Mihályi Péter jegyző (olvassa.) Népnevelési tanfölügyelőségek. Fizetések- és íakpénzekre előirányzott 152.120 írtból 2°/

0-os levonás, és így 3.042 frtnyi törlése mellett 149.078 forint. Széll Kálmán előadó: Csak pár szóval azt vagyok bátor megjegyezni Helfy képviselőtársamnak e tételre múltkor tett megjegyzése elle- i nében, melyre akkor, a ház idejét becsesnek tartván, nem akartam reflectálni, míg most, midőn helyén van, válaszolni kötelességemnek tartom, hogy azon két százalékos levonás nem olyan komikus dolog, mint a milyennek a tisztelt képviselő ur tartja; az előfordult már évek óta, mióta a költségvetést revideáljuk, minden olyan tételnél, mely személyes illetményeket tartalmaz. Áz atalános statistikai tapasztalások azt mutatják, hogy ily kiadásoknál mindenütt bizonyos intercalaris megtakarítások szoktak történni, midőn előléptetések vagy elhalálozás által megürül egy-egy állomás, mely azonnal nem tölthető be. A zárszámadások igazolták ezen megtakarításokat minden költségvetésben. A bizottság keresztülvitte ezt minden tárczánál; egyedüba közoktatási ministeriumnál nem volt eddig keresztülvive. Most miután mindenütt iparkodtunk lehetőleg takarékoskodni, e tárczánál is így jártunk el. Ez mutatja épen, hogy ezen tárcza költségvetésénéi, hol legkevésbé szívesen tette a bizottság a megtakarítást, azt csak oly czimeken, oly részekben tette, hol a culturalis érdekek megsértése nélkül lehetséges volt; oly tételeket törölvén, melyek törlésének lehetőségét a tapasztalás bebizonyította. Röviden csak ennyit kívántam válaszolni ama irány jelzése végett, melyet a bizottság e tárcza költségvetésének megbirálásánál és a reduetioknál követett. Körmendy Sándor : Tisztelt ház! A tanfelügyelői intézmény a népoktatási törvényben van lefektetve, életbeléptetve. Mindenki, a ki ismeri hazánk tanügyi állapotát, és a ki átalában tudja azt, hogy egy uj intézménynek szüksége van arra, hogy megszilárduljon, életképessé váljék: el fogja ismerni, hogy különösen ez intézménynek felügyeletre, utánnézetre van szüksége. Többszöri fölszólalásom által volt szerencsém a tanfelügyelői intézménynyel szemben, álláspontomat jelezni, midőn annak szükséges voltát mindig elismertem. Most sem a tanfölügyelői intézmény szüksége ellen akarok fölszólalni ; hanem annak, ugy amint az áll, ugy, amint az 1868: XXXVIII. törvényczikkben megalkotva illetőleg szervezve van, s amint az magát az életben bemutatta, annak ellene vagyok határozottan. Volt szerencsém már egyszer a tisztelt házat arra fölszólitni, s e tárgyban törvényjavaslatot is benyújtani , hogy ezen intézmény alakittassék át gyökeresen a tanügy jelentőségéhez képest. Arra az mondatott, hogy kissé költséges, tehát e szempontból el nem fogadható. Igaz, költségesebb lett volna talán, mint a jelenlegi; de legalább megérte volna az árát, míg ez egyátalában nem éri meg; pedig azt hiszem, hogy ha valamikor: ugy ma sárba dobni való pénzünk nincsen. Minden felügyeletnek, hogy annak hasznát vehessük, folytonosnak, közvetlennek és szakszerűnek kell lenni. Folytonos nem lehet a tanfelügyelet, és nem is kívánja azt az 1868 : XXXVIII. törvény-