Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
310 183. országos ülés deczember 17. 1873. hanem 48 frtot fizessen ? Mindjárt megmondom, hogy miért nem tettem. Azon adatok, melyeket föl mutatott, azt tüntetik föl, hogy az 1872-iki forgalomnak eredményei szerint mennyit kellett volna egy személynek fizetni, hogy az üzleti költségek és kamatok födöztessenek. Ha abból állana a tarifa kérdésének megoldása, miszerint azt mondjuk, hogy arra hogy e vasút jövedelmező legyen, egy személynek nem 36 krajczárt, hanem 2 frtot kell mérföldenként fizetni, és egy árunak mázsája után nem 6 /JO va 87 8 /io krt hanem 5 krajczárt: az igen könnyű volna. — Akkor a pályákat könnyen jövedelmezőkké tehetnők. Én azt hiszem, hogy az állam reá fog még fizetni Horn képviselő úrra épugy, mint a gyapjuzsákr homok és kőszállitására (Derültség.) mindaddig, mig a forgalom oly nagy lesz, hogy átalában lehetséges a tarifa által az üzleti költségeket és tőke-kamatokat födözni. Hisz ez a titka az államkamatbiztositásának; mert ha minden vasút ugy volna tarifázható, hogy az első percztől jövedelmet hozna: akkor nem volna kamatbiztositásra szükség. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztatott továbbá mondani, hogy én azon reményt fejeztem ki, miszerint hogy a tarifaemelés által 1,500.000 írttal lehet az 1874. jövedelmet emelni. Én csak annyit mondtam, hogy az 1872-iki forgalmat fölvéve, az általam ajánlott ujabb tarifa behozatala 1872-ben 1,500.000 írttal szaporította volna a pályák bevételeit. Tehát nem a jövőről szóltam. Átalában ezen tarifa alaptételei a forgalmat leginkább igénybe vevő tárgyak szállítását illetőleg nem idéznének elő tarifa fölemelést. Főleg a tér kihasználására adott kedvezményben rejlenek ezen tarifa üdvösebb volta. És szabad legyen arra utalnom, hogy átalában az átmeneti forgalom azon forgalom, a melynek létesítésére szükséges, hogy több vasút tarifa szövetsége következzék be. Átalában nem Ítélhető meg ezen forgalom azon mértékkel, mely a helyi forgalom tarifájára nézve fölvétetett. Az, hogy a forgalmat Bodenbathba az osztrák állam-pálya viszi el kétségtelen, de a bánat-tiszavidéki forgalmat Stetinbe. Átalában az északi- és keleti tenger kikötőibe még a magyar állampálya fogja szállítani, azaz : ki északra és keletre szállít, az magyar államvasutat, a ki pedig nyugatra törekszik: az természetszerűleg az osztrák államvasutat fogja használni ,akármit csináljunk. Egészséges forgalmi viszonyt csak ugy vagyok képes látni a jövőben, ha kimondatik a legrövidebb ut elve. Minden árunak lehetővé kell tenni, hogy a legrövidebb utón mehessen, es egyik vasútnak sem szabad megengedni, hogy természetellenes irányba terelje a forgalmat. (Helyeslés jobb felől.) Hogy a személyforgalomra nem fektettem oly nagy súlyt: annak oka az, hogy bármit csináljunk a személyforgalommal, ez által nem fog a pálya jövedelmezővé válni. A jövedelem alapja az áruszállításban rejlik, mely nálunk megdöbbentőleg csekély. Azon körülmény, hogy nálunk a személy-forgalom az áruforgalomhoz képest kedvezőbb arányt mutat, mint másutt: nem onnan származik, hogy nálunk a személyforgalom rendkívül nagy, hanem onnan, hogy az áruforgalom rendkívül kicsiny. Föladatunk tehát az, hogy az áruforgalmat nagyobbítsuk. S ott is megvan határa a tarifa emelésének. Azt sem szabad elfelednünk, hogy különösen termelő országban épen azon áruk, melyek ma is különleges kedvezményezett tarifákban részesülnek : az összes vasúti forgalom 80°/ 0-át teszik. Itt tehát vigyázni kell a fölemelésre és erre tekintettel kell lennünk akkor, midőn a magyar pályák tarifáját megállapítjuk. Csak még egy megjegyzést akarok tenni. Azt monda tisztelt Ivánka tisztelt képviselő ur, hogy azon követelések, melyek a társulatok által beadattak, részben több teljesitvényen alapulnak. Ez igaz részben; de nagyon kis részben. Volt már szerencsém megemlíteni, mily rohamosan mentek végbe a vasút engedélyezések. Elmondtam, hogy a tervek mily gyorsan állíttattak össze, hogy megesett, miszerint egyik-másik tervben annak készítésekor és az engedély-okmány kiállításakor nem reflectáltak bizonyos munkálatokra, melyek aztán a mű kiépítésekor elkerülhetetlennek bizonyultak. Ez tény ; azonban összes vasutainknál mindössze csak százezerekre fognak menni, szerintem az e czimen fizetendő összegek; mig azok, melyek méltányossági alapon ott, a hol mint említem a vis major állott be : milliókra fognak rúgni. Beszédemben én különben csak az eddig bejelentett követelésekről és az ezekkel szemben eddig teljesített vizsgálatok eredményéről emlékeztem meg, és végül megjegyzem hogy, a mint helyesen jegyző meg Paczolay képviselő ar: engedély-okmányaink semmit sem biztosítanak az actiák után, és kérem ezt hangsúlyozhatni, mert ez még sokszor elő fog kerülni a házban. Határozottan azt állítom, hogy engedély-okmányaink sehol nem világosabbak, mint épen hol a biztosításról szólanak. Nem az actiák °/ 0-i biztositvák ; de egy meghatározott összeg megnyitott s a forgalomnak átadott pálya-mérföldenként. Ami azon észrevételt illeti, hogy nem a részvényesek, de az engedélyesek állítván össze az igazgató-tanácsot, a részvényesek abban helyeztek bizalmat, miszerint ott ül a kormánybiztos, hogy nem fog több érték-papir kibocsáttatni, mint
