Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
294 183. országos ülés deczember 17. 1873. nagyon rövid idő alatt, beterjeszti törvényjavaslatát a, városi főispánok intézményének eltörlése végett. Igen óhajtandó, hogy ez csakugyan, még az ünnepek előtt betérj esztesssék, mert mennél előbb itt van annál jobb. Ezen kijelentés mellett bátor vagyok a minister urat figyelmeztetni arra, hogy-e házban igen gyakran tétetnek indítványok, benyujtatnak határozati javaslatok, melyekre nézve okvetlenül szükséges lenne, hogy aministerurak nyilvánítsák mentől előbb : elfogadják-e, vagy sem? Ha ezt rögtön nyilvánítják, általa igen sok szószaporitást megkímélnek. Én például meg vagyok győződve, hogy ha a minister ur rögtön kijelentette volna azt, hogy már az ünnepek előtt be fogja terjeszteni határozati javaslatát : meglehet, hogy Körmendy Sándor tisztelt képviselőtársam nem tartotta volna szükségesnek beterjeszteni a magáét; ámbár látom, hogy az továbbmegy, mint Péchy képviselőtársam indítványa. Ez minden parlamentben igy van, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a ministerek későbben bővebben ne nyilatkozzanak ugyané tárgyban. A minister ur Péchy tisztelt képviselőtársamnak felelve, azt mondotta, hogy ha ez esetben kényszer helyzet van: akkor annak semmi esetre sem a kormány az oka. Már bocsánatot kérek: hát ki az oka? Más nem lehet, mint a kormány, mert minden parlamentben, ha valakinek kötelessége vezetni a tárgyalásokat: akkor azt a többség bizalmán alapuló kormánynak kell tenni. Ismétlem, a parlamenti tárgyalások menetét a kormánynak kell vezetni. Miért nem tette ezt a mi kormányunk ? November óta itt vagyunk. Elhiszem, hogy azóta volt oka a kormánynak nem teljesiteni,ezen kötelességét, zavarban volt, mert nem tudott pénzügyministert teremteni. De csak ő volt az oka annak, hogy nem volt képes kötelességét teljesíteni, s ez semmi esetre sem lehet bűne az országgyűlésnek. A minister ur reflectált azon megjegyzésekre melyeket Péchy Tamás tisztelt barátom tett és azt mondotta, hogy azok az átalános vitához tartoztak volna: a tisztelt ház megitélheti, hogy Péchy Tamás tisztelt képviselőtársam nem vett valami sok időt igénybe az általa fölhozott tárgyaknak fejtegetésével, hanem egyszerűen, röviden fölemiitett néhány tételt. Nem is azon okból tette azt, melyből a tisztelt minister ur azután argumentumot vont ki, mint például a közbiztonsági tétel fölemlitésénél; hanem fölemiitette ezeket csupán azért, hogy meg mondja, ime ezen pontok azok, melyeknél a kiadásoknak megtakarítása által, meglehet jövendőre kárt okozunk s sajnálta, hogy a pénzügyi bizottságot ezeknél vezette a takarékossági indok: mig más tételeknél, melyeknél többet lehetne meggazdálkodni, nem javasolt oly levonásokat, melyek sokkal czélszerübbek lehetnének. Fölhozta például, hogy a közbiztonságnál oly kiadások törlése igényeltetik, melyeknek elodázása veszélyes lehet. Ezeket szembeállította másokkal, melyek nem foglalnak magukban ily veszélyt, s melyeknél még sem történtek levonások. Én egyébiránt a tisztelt minister urnák a dolog lényegére vonatkozó feleletét részemről igen kielégítőnek tartom, s ami a megyei főispánokat illeti, azokra nézve ezúttal szavazatomat nem nyilváníthatom, hanem ezt a körülményekhez képest fogom tenni, mert a megyei főispánok intézménye egészen más categoria alá esik, mint a városi főispánoké, akiknek intézménye, hogy mi végre állíttatott föl: nagyon jól tudja az egész ország. A me,gyei főispánoknak intézménye különben annyira össze van nőve a főrendiház rendezésével, hogy én azt hiszem, ezt különválasztani nem igen lehet. (Helyeslés bal felől.) Szapáry Gyula, gróf belügyminister : Tisztelt ház! Sokkal drágábbnak tartom az időt, semhogy azt annak igazolására akarnám fordíttatni, hogy kinek van igaza: a másik oldalról szóló képviselőknek-e, vagy az ezen oldalról szólóknak, különösen azon kérdésben, amelyben, azt hiszem, megegyezni nem fogunk, hogy tudniillik ha kényszer-helyzet van: ki annak oka? A túloldalról előttem szólott képviselő ur azt állítja, hogy oka ennek a kormány, amely a tárgyalásokat roszul vezeti. Én e tekintetben sokkal inkább hajlom azon nézethez, amelyet Péchy képviselő ur nyilvánított s amelyet első fölszólalásomkor nem akartam ismételni, nehogy e vád ez iránt a kormány részéről történjék. De minthogy ismét fölmerült e kérdés, kénytelen vagyok kimondani, hogyha van kényszer-helyzet: az inkább abban keresendő, amit Péchy képviselő ur mondott, hogy tudniillik ezen képviselőház sokkal többet beszél, mintsem tesz. (Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) Én e tekintetben az ő nézetében teljesen osztozom. Több oldalról történt az iránt fölszólalás, amit előttem szólott Csernátony képviselő ur is ismételt, hogy a minister mikor szóljon és mikor köteles szólani? A ministernek joga van bármikor szólani, és kötelessége fölszólalni akkor, mikor a körülmények igénylik. De méltóztassanak megengedni, hogy azt, hogy a minister mikor tartsa czélszerünek szólani: azt saját maga határozza meg; és ne tartsa azt kötelességének akkor, amikor épen két vagy három képviselő közbekiált: .Halljuk a ministert!" A jelenlegi kérdésben is például, azt hiszem, alig tett volna különbséget, ha rögtön Péchy képviselő ur után szólottam volna, mert mint méltóztattak hallani, Körmendy képviselő urnák e kérdésben egészen más álláspontja van s ennélfogva ugy hiszem, hogy ő
