Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

284 182. országos ülés deezember 16. 187S. nyos államokban mindenütt fölmerülnek, s e viszonyokat tekintetbe véve, azt óhajtom, hogy a ház a kormánynak bizonyos összeget adjon rendelkezési alapul. S mert ez meggyőződésem azon alapról: nem járulhatok azon fölfogáshoz, melyet a pénzügyi bizottság előadója és utána Simonyi Ernő képviselőtársam is hangsúlyoztak, hogy tudniillik a rendelkezési alap megszavazása egyszersmind a bizalom kérdése. Én a rendelkezési alap megszavazását bizalmi kérdésnek nem tekintem és őszintén bevallom, midőn azt megszavazni óhajtom, nem is szándékozom a jelenlegi kormánynak bizalmat szavazni; de valamint részemről nem látok bizalom-nyiivánulást a rendelkezési alap megszavazásában a kormány iránt: ugy azt sem ismerem el, hogy a kik azt megtagadják, a bizalom hiányára hivatkozhassanak és azt állithassák, hogy indokuk, melynél fogva a rendelkezési alapot megtagadták, a bizalom' hiányából ered. A rendelkezési alap czélszerütlensége, esetleg eredménye fölött táplált kételyekből kell hogy merítsék érveik alapját a megtagadásra, és nem a bizalom hiányából; valamint én, midőn azt megszavazom, nem tekintem a bizalom kérdésének és nem is szavazok azzal bizalmat a kormánynak. A mérvre nézve természetesen a szükség irányadó. Igen nehéz azt meghatározni ma, hogy 200 ezer frt sok-e vagy kevés-e. Erre támpontot nyújt a pénzügyi bizottság javaslata, midőn azt mondja, hogy a kormány előterjesztéséből kitűnvén, hogy a codificationalis munkálatokra megszavazott 30 ezer frt födöztethetik még a rendelkezési alapból is, ha bizonyos föltétel teljesül — tudniillik, ha a ministerElnök: költségvetés 1. és 6. czime közt a virement megengedtetik — mondom, hogy a codificationalis munkálatok fizetése a rendelkezési alap terhére vonathatik: ebből következik az, hogy a rendelkezési alapból legalább is 30 ezer frtot, — a mennyit a ház a codificationalis munkálatokra megszavazott — le lehet vonni, vagyis az alapot ennyivel kisebbé lehet tenni; és mivel másrészről igen helytelennek tartom azt is, hogy a codificationalis munkálatokra szükséges kiadások födözését a pénzügyi bizottság egy oly alapba tegye be, melyről a koi mány számadással nem tartozik, azt indítványozom: méltóztassék a tiszteit ház a codificationalis költségeket meghagyni, ellenkezőleg a rendelkezési alapból annyit, a mennyit a kormány . saját bevallása szerint, codificationalis munkálatokra igénybe vett volna, levonni és ekkép a 200 ezer frt helyébe csak 170 ezer frtot tenni. Én igen szívesen beleegyezném abba. hogy tetemesen kisebbittessék, hogy például 100 ezer frtra leszállittassék a rendelkezési alap; de nincs támpont, melyből kiderülne, hogy mennyivel lehetne ] azt leszállitani; mert az egyedüli támpontot nekem a pénzügyi bizottság azon jelentése nyújtja, mely 30 ezer írtnak ebből való levonását indokoltnak tünteti föl. Bátor vagyok erre vonatkozó rövid javaslatomat benyújtani, mely két részből áll: az egyik azt tartalmazza, hogy méltóztassék a codificationalis munkálatokra megszavazott összeget azon rovat alatt, mely alatt megszavaztatott, meghagyni; a másik pedig abból áll, hogy a rendelkezési alap 30 ezer frt levonása után 170 ezer frttal szavaztassák meg. Lázár Ádám: Tisztelt ház! (Eláll jobb felől.) Nem szándékozom e tárgyban hosszasan fölszólalni, miután ezen költségvetés első tárgyalása alkalmával ez idei június 21-én ép ez irányban terjedelmesebben fölszólaltam; csakis arra kívánok szorítkozni, hogy miután ugy látszik, hogy az igazságszolgáltatást bizonyos tekintetben a jelen kormány egy fejős tehénnek tekinti, a mennyiben midőn az állam költségei a jövedelem szaporítását igényelték, előállott a pénzügyminister az igazságügyministerrel, a bélyeg és illeték fölemelése végett. Most isméi midőn a szükségletek alig födözhetők: előállanak bizonyos levonásokkal, anélkül, hogy a nép terhén könnyíteni akarnának. Megmarad a bélyeg, és mégis megapasztatnak bizonyos költségek. A codíficatio kérdése sokkal fontosabb, minthogy ily könnyedén elejthető volna. Én azt hiszem, komolyan megfontolandó : vajon Magyarország kiván-e valóságos codificatiohoz nyúlni, vagy pedig megelégszik azzal, hogy Magyarország törvényhozása ezentúl is toldás foldás, receptio és mindenféle hűbéri jogok föntartása legyen. Igazságngyminister ur bizonyára nem feledte el, hogy épen ezen év elején utasította őt a ház, hogy tanulmány tárgyává tegye igazságszolgáltatásunk jelen rendszerét, hallgassa meg a szakférfíakat, jöjjön mielőbb tervszerű megállapodásra azon reformokra nézve, melyek a jogszolgáitatás terén lialaszthatlanoknak mutatkoznak, állapítsa meg a sorrendet, és mutassa be eziránt javaslatát a képviselőháznak, A mióta ezen utasítás a minister urnák kiadatott, fél év múlt el. Azóta, mint a hírlapokból, különösen pedig a kormány közlönyeiből tudjuk, mind a magánjogi, mind a kereskedelem és büntetőjogi téren munkálatok folytattattak. Hogy ezek mily összeköttetésben vannak a fizetett codificatioval, nem tudom; de annyi bizonyos, hogy ez utón Magyarország a kor színvonalán álló igazságügyi rendszerhez nem fog jutni. A ministereinök ur a codificationalis költségeket könnyedén elvetette, anélkül, hogy e czélra szolgáló más valami surrogatumról gondoskodott volna. Azt hiszem, az igazságügyminister ur, ki az imént az egész kormány nevében nyilatkozott, most, mint szakminister, megadhatná a szükséges