Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-182
264 182. országos ülés deczember 16. 1873. takarékoskodni; mind a kettő szükséges; de az irányzatot én abban találom,hogy fejlesszük intézményeinket, fejleszszük ugy, mint az alkotmányos szabadságnak igényei megkívánják ; de másrészt tekintettel országunk viszonyaira, körülményeire, azaz szellemi s anyagi képessége és erejére. Ezt világosan kifejtettem; hogy a tisztelt báró ur ezt nem értette ugy, amint én akartam értetni : egyrészt sajnálom, de ezen magyarázattal tartoztam. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház ! Az előttem szóló minister urnák előadására kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni, mielőtt magára a tárgyra áttérnék. Az igazságügyminister ur az imént mondott beszédének elején azt mondotta, hogy a pártok belső élete a parlament vitatkozási tárgyát nem képezheti. Ezeket mondotta azon megjegyzésekre, melyeket a Deák-körre nézve tett Simonyi Lajos képviselő ur. Igaza van a minister urnák; a mennyire a pártok belélete tisztán magánkörök elé tartozó tárgyak megvitatására szoritkozik, abba a parlamentnek beleszólása nincsen; mert, amint nekem magamnak jogom van gondoskodni az országgyűlési teendőkről, akár egy-két barátommal vagy többel tanácskozom fölöttük: abba beleszólása a parlamentnek nincsen. De mikor egy magán-társulat, egy pártkör oly hatóságot gyakorol, mely a parlament hatását tökéletesen megsemmisíti, paraíyzálja: akkor a parlament vagy beismeri a maga existentiájának fölöslegességét, vagy be kell szólnia az ily pártvisszaélésekbe. (Helyeslés bal felől.) Soha semmiféle parlamentalis országban nem történt az, hogy ministerek betűről betűre, §-ról §-ra alakították volna át az általuk bemutatott törvényjavaslatokat egy pártértekezleten ; soha minister egy pártértekezleten törvényjavaslatot be nem terjesztett, mielőtt azt az országgyűlésnek bemutatta volna. Nálunk ez máskép van ; nálunk a párt nemcsak megbírálja, megvitatja, de el is veti a minister törvényjavaslatát, sőt bizottságot küld ki annak átalakítására vagy újraszerkesztésére; e bizottságnak jelentését az ország költségén kinyomatja, és a ház tagjai közt szétosztatja, és a párt tagjai azután ezt kényszeritik reá az osztályokra, a képviselőházra tárgyalás alapjául. Ez, uraim, a parlamentalismus nulliíicatioja; ez a parlamentalismus tökéletes lerontása. S mikor a dolgok egyszer ennyire fejlődtek egy pártban: akkor a parlamentnek ne legyen hozzászólása? Engedelmet kérek, nekem más fölfogásom van a parlament jogáról és kötelességéről; ha ily esetben a parlament nem szólna bele, nem teljesítené kötelességét, nem érdemli meg existentiáját. (Igazi bal felöl.) Sokat lehetne beszélni ezen eljárásnak eredményéről, s e tekintetben nem szükség messzire mennünk; nézzük meg csak a Deák-kör utolsó pártértekezletét, midőn ezen budget volt tárgyalás alatt; a Deák-körben ugyan mi történt? Először Zsedényi képviselő ur bejelentette, hogy szükségesnek tartj a, múlhatatlannak tartja, s a házban indítványt akart, tenni az iránt, hogy a pénzügyi bizottság által javasolt 2 — 3 milliónyi levonás még 4—5 millióval megtoldassék ; azaz, hogy 4—5 millióval több gazdálkodtassék. De ez rettenetes ellenzésre talált a Deák-körben, és amit előbb Zsedényi mint elkerülhetlen szükségesnek jelentett ki, és kimondá, hogy azt a házban indítványozni fogja: később kinyilatkoztatá, hogy az igazságügyminister biztatása, és a tapasztalt ellenzés folytán, melylyel a Deákkörben találkozott, indítványát visszaveszi. (Közbeszólás jobb felől: Joga volt hozzá! Zaj a szélső bal oldalon.) És igy az ország megfosztatott a pénzügyi bizottság egy kitűnő tagja véleményének meghallgatása érvényesítésétől. Mi történt továbbá? A honvédelmi minister kijelentette, hogy ő okvetlenül szükségesnek tartja a 18 lovas-század fölállítását, s ettől el nem áll. De rábeszélés folytán azt mondja, hogy bármiként volna is meggyőződve : ő maga a párt akaratában kénytelen lesz megnyugodni. (Nevetés, zaj a szélső baloldalon.) így ministeri felelősség, parlamentalismus, mely egy párt, egy magán-kör tanácskozóinak akaratában kénytelen megnyugodni s azért a felelősséget elvállalni: nem képzelhető. (Nevetés a szélső bal oldalon. Fölkiáltások jobb felöl: Nagyon helyesl) És hogyan vállalja el a felelősséget? Kijelenti, hogy kötelességének tartja abba, tudniillik a párt akaratába belenyugodni ; de ha a párt igy határoz: maradjanak azután tömören a határozat mellett. Tehát összebeszélnek. A minister azt mondja: Én megteszem, amit ti reám parancsoltok meggyőződésem ellen is, de azután tömörüljetek támogatásomra. (Derültség jobb felől. Fölkiáltások: Nagyon természetes! JEllenniondások a szélső bal oldalon.) Meglehet, uraim, és meg vagyok győződve, hogy önök közt sokan tiszta meggyőződésből helyesnek tartják ezen eljárást; de én azt a haza jóléte elleni összeesküvésnek tekintem. (Igaz !a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Ha a Deák-kör határozatai döntők: akkor szükség parlamentre egyátalán nincs; meg vagyok győződve, hogy nem egy képviselő ur, ki helyeslőleg integet, hogy nincs rá szükség, ebbe tökéletesen belenyugszik; de vajon aztán az ország Csemeghy képviselő ur kormányzásába is bele fog-e nyugodni: azt már nem tudom. (Derültség.) Vannak, uraim, a Deák-körnek tagjai, számos tagjai, kik előtt én tisztelettel hajlom meg, s kikről tudom, hogy amit tesznek, azt meggyőződésből teszik; de másrészről azt is tudom, hogy ezek nem azok, akik a Deák-körben a többséget képezik; hanem azok, kik a képviselői álláson kivül más állást
