Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

260 182. országos ülés deczeinber 16. 1873. következtében indítványát kénytelen mindenki visz­szavonni. Mint előbb említem, ezen igen fontos ügy tárgyalásánál, melynél döntő szava volna a pénzűgy­ministernek, pénzügyminister nincs; mert mindnyá­jan igen jól tudjuk, hogy Kerkapoly pénzügyminis­teri állásáról lemondott. Ez ellen nem lehet kifo­gásunk ; (Bal felől derültség.) mert igaz, hogy a leg­utóbbi nagy kölcsönre vonatkozó törvényjavaslata, melyet a háznak bemutatott, többséggel elfogad­tatott; de azért igen helyes eljárásnak tartom azt, hogy azon pénzügyminister, kinek pénzügyi politi­kája arra kényszerité az országot, hogy egy olyan nyomasztó és — kimondom — hitelét megszégye­nítő kölcsönt kénytelen, a kényszerhelyzet következ­tében elvállalni, mint legutóbb a 153 milliós köl­csön, hogy azon pénzügyminister helyét többé meg nem tarthatja. De továbbá miképen jár el a kormány? Nem nyilatkozik az országgyűlés előtt, mert — kimon­dom, — vagy nem tudja, vagy nem tartja az or­szággyűlést erre érdemesnek; miután azon rövid nyilatkozat, melyet Pauler tisztelt igazságügyminis­ter tett, valójában nem tekinthető a kormány nyi­latkozatának. Azon nyilatkozat, melyet a tisztelt igazságügyminister tett, átalános megdöbbenéssel fogadtatott, és megvallom őszintén, én is csodálko­zással és némi megindulással hallottam. Az igen tisztelt igazságügyminister ur ugy nyilatkozott, mintha egy távol vidékből szállna le hozzánk, egy oly vidékből, a melybe még nem ha­tolt át hire az eddig követett irány következtében Magyarországra nézve beállt szomorú helyzetnek; oly vidékből, melyben nem tudják, hogy a leg­utóbbi kölcsönre vonatkozó törvényjavaslat tárgya­lása alkalmával még azok is, kik azt pártolták, kimondták azt, hogy gyökeresen meg kell változ­tatni az államszervezetet ; gyökeres módokat kell alkalmazni arra nézve, hogy államháztartásunk ren­deztessék, és csak a kényszernek engedve fogadták el a törvényjavaslatot. De kimondom egyszersmind azt is, hogy a tiszteit igazságügyminister ur tett nyilatkozatával, midőn tudniillik azt monda, hogy föntartva az ala­pot, melyet ugyan senki nem támad meg, követni akarja az eddig követett irányt: merő ellentétbe helyezte magát a pénzügyi bizottság előadójával; inert a pénzügyi bizottság előadója kifejezte a pénz­ügyi bizottságnak azon véleményét, hogy háztartá­sunkat gyökeresen rendezni, szabályozni kell. De továbbá kimondom azt is, sőt megvallva őszintén, kételkedem abban, hogy a tisztelt ministerelnök ur — ki nagy sajnálatunkra egészségi állapotánál fogva akadályozva van abban, hogy a gyűlésben meg­jelenhessen: ezen nyilatkozattételre megbízta volna az igen tisztelt igazságügyi minister urat. Mert mit mondott a tisztelt ministerelnök ur ezen ülésszak kezdetén ? Azt mondta, hogy az eddigi irányt meg kell változtatni, takarékosságot kell alkalmazni, és átalában ajánlotta és reménybe is helyezte azt, hogy csakugyan az eddigi irány nem fog továbbra követtetni. Én részemről nem vagyok följogosítva arra, hogy az igen tisztelt ministerelnök urnák őszinte­ségében a legkevésbé is kételkedjem, és igen külö­nös eljárás is volna az, hogy az igen tisztelt minister­elnök ur az előtt, mielőtt a kölcsön meg lett sza­vazva, megígérte volna az országnak, hogy a ta­karékosság ösvényére fog térni, és most, midőn a kölcsön már megszavaztatott: akkor azzal bizná meg egyik ministertársát, hogy a kölcsön megsza­vaztatván, fogjuk továbbra is folytatni az eddigi irányt. Kérem a tisztelt házat, és illetőleg azon kér­dést vetem föl, hogy azon kormánynak, mely ily nehéz körülények közt ily fontos ügy tárgyalásánál ekkép lép föl az ország szine előtt, és ily magavi­seletet tanusit az országgyűlésen, hogy azon kor­mánynak lehet-e kellő tekintélye az országban és az országon kivül? Lehet-e egy országnak és egy kormánynak, mely igy jár el, jobb hitele, mint 12%. (Tetszés bal felől.) De lehet-e kellő bizalom az ily kormány irányában? leaz, hogy legközelebb is az igen tisztelt több­ség a Szlávy-ministeriumnak bizalmat szavazott; de épen ez eléggé jellemzi ezen kabinet ingatag helyzetét. A tisztelt többség a ministerium irányá­ban mindég bizalommal viseltetett, és ezt ki is nyi­latkoztatta, és mindamellett számtalan férfiú kihűlt már a ministerek sorából. Az igen tisztelt többség Lónyay Menyhért gróf urnák is, midőn ministerelnök volt, bizalmat szavazott, és néhány nap múlva Lónyay Menyhért gróf ur ministerElnök: székét elhagyni volt kény­telen. Ha az igen tisztelt többség még egyszer fog bizalmat szavazni a Szlávy kabinetnek: akkor biz­tosan tudjuk, hogy nemsokára meg fog szaporodni azoknak száma, kik gyöngélkedő egészségök követ­keztében, lemondottak ministeri állasukról. (Tetszés bal felöl.) De igazságos akarok lenni a kormány irányá­ban. Igaz ugyanis, hogy nem tekintve azon súlyos helyzetet, melyben jelenleg az ország van, a párt­szervezetnél fogva is igen nehéz a kormány állása. Mert a kormánynak pártja valtjában nincs. Minálunk meg van azon különös szervezet, hogy nem ugy, mint más országokban, ahol van kormánypárt: nálunk nem létezik kormánypárt, hanem van Deák-párt. Ennek nagy neve alá, azután természetesen belefér minden politikai árnyalat, ugy hogy a Deák-pártban vannak igen sokan, kik a ministerium irányában

Next

/
Thumbnails
Contents