Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-181

181. országos ülés deezember 15. 1873. 257 Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy nálunk reductióról, oeconomiáról absolute lehetetlen beszélni. Mert levonásokról beszélni akkor, mikor oda állítanak önök a költségvetésbe egy nagy rovatot, egy óriási összeget, többet, mint 60 milliót, s azt mondják, hogy ez szent, ehhez nyúlni nem szabad, ezeket kérdés tárgyává sem lehet tenni, mert ezek közösügyi kiadások ; azután másrészről elővesznek egy szegény fogalmazót, posta-szolgát, s annak dijából húznak le néhány garast: ily körülmények közt oeconomiáról nem lehet beszélni. Mig Magyarország nem lesz azon helyzetben, hogy törvényhozó testülete döntsön az állam összes kiadásai fölött, addig nálunk rendes pénzügyi helyzetről szólani sem lehet. Itt van egy másik rovat. Meg vagyok győződve, hogy ebből megint loyalitási kérdést fognak tenni. De az nagyon relatív dolog, hogy egyik-másik ember a loyalitást hogyan fogja föl. Tudják, hogy a tisztelt többség a múlt évben szükségesnek tartotta a civilistát fölemelni. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha a kormány, mielőtt beleegyezett volna, vagy maga a pénzügyi bizottság megállapodott volna abban, hogy a honvédségből, de különösen a népnevelésből néhány milliót levonjon; ha lett volna annyi polgári bátorsága a kormány valamelyik férfiának, azon alternatívát tenni, uram, a kérdés az : a népnevelésből vonjuk-e le, vagy az udvarföntartásból; én azt gondolom, hogy nem lett volna reá eset, hogy azt mondta volna: csak vonjátok le a népnevelésből, maradjon meg az udvartartásra szánt összeg. Ha az udvartartásnál ott állanak a nagy rovatok, önök nem mernek hozzányúlni, részint álloyalitásból, részint osztrák-magyarságból, s akkor aztán azt proponálják nekünk, hogy vonjunk le néhány száz forintot: ez, uraim, nem helyes ; de van egy pont ezen levonásokban, ami igazán csaknem humoristikus; reménylem, ezt nem fogja tagadni a tisztelt előadó ur sem, mert mióta a parlament áll, nem hiszem, hogy előfordult volna, hogy ilyesmit olvastak volna, hogy tudniillik a tanügy költsége reducáltatik 2 percenttel, ezen vagy azon dicasterium költsége, szintén 2 percenttel stb. Ezen két percent tehát levonatik, s az ember nem is tudja hogyan és hol, mert a levonás csak átalánosságban mondatik ki, és pedig két percenttel. Megvallom, ez oly furcsa benyomást tett rám, hogy nem is tudtam másként magyarázni az egészet, mint ugy, hogy miután csak rövid ideje annak, hogy a tudvalévő káros kölcsön megköttetett, és pedig két percent provisioval, a kormány már annyira beleélte magát ezen két percent provisioba, hogy itt is provisio alakjában tette meg a levonásokat, és pedig a tanügynél két percent levonásával, ugy, hogy utoljára oda fogunk jutni, hogy a hazafiságról is az fog mondatni: hazafi két percent levonással. KfiPT. H. NAPLÓ. 18~. VIII. XÖTEÍ. A lényeget illetőleg én nagyon óhajtanám, hogy a tisztelt képviselő ur legyen szives fölvilágosítást adni, mert ő élő szóval is ismételte azt, mit jelentésében mond; a jelentés tudniillik ezen szavakkal fejeztetik be: az összes hiány tehát 41 millió és egy fractio tudniillik 627.320; (Jobb felől mozgás.) pedig jól tudjuk, hogy ez nem az egész hiány, mert csak az imént fölemlittetett egy más hiány, mely bizonyospóthitelekből fog származni. Ezen 41 millió tisztán csak 1874-re vonatkozik, de ott van még a 31 millió, mely födözendő a függő államadósságoknál; ha tehát összeadjuk ez összegeket: kiderül, hogy Magyarországnak 73—74 milliónyi deficitet kell födözni, s mindenki belátja, hogy az uj kölcsön sem képes födözni az összes szükségletelt. Annyi áll tehát, hogy a födözet, ami proponálva van a pénzügyi bizottság által, már azért sem. lehetne elfogadható, mert nem födözi a szükségletet (FölMálíások: Halaszszuh holnapra \) Tessék az ülést holnapra halasztani, majd holnap fogom folytatni. (Halljuk!) A tisztelt előadó ur továbbá nem tett említést egy tárgyról, amely most a pénzügyi- vagy vasúti bizottság előtt van, s amelyről nyilvános titok, hogy e napokban szőnyegre kerül; de a mely egy uj kis kényszerhelyzet, a mely magyarra lefordítva 17 milliót tesz. Erről senki sem szólott, valamint arról sem, hogy hogyan födözendi Magyarország a kormány által engasirozott e 17 millió forintot. Említhetnék még, tisztelt ház, igen sokat; de nem akarván a tisztelt ház becses türelmével viszszaélni, és holnap beszédemet folytatni, fölhasználom ezen pár perczet arra, hogy beszédemet befejezzem. Azon imitt-amott érintett okokon kivül, melyeknélfogva a költségvetést el nem fogadhatom, van még egy fő ok, amelyet önök nem szeretnek hallani, melyet azonban ez alkalommal fölemlíteni azok után, amik az utolsó időkben történtek, múlhatatlan kötelességem. Igenis, tisztelt ház, bevallom azt, hogy még azon esetre sem fogadnám el a budgetet, ha az államháztartás egészen rendben volna, ha a kormánynak nem vethetnők szemére mindazon hibákat és vétkeket, amelyeket, fájdalom, szemére vethetünk, és nem fogadnák el elvtársaim sem, mert él bennünk azon meggyőződés, — és ma sokkal inkább, mint valaha, mert tényekkel be van bizonyítva, — hogy Magyarország boldogsága azon közjogi alapon lehetetlen, amelyen önök állanak és kormányoznak. (Igaz! szélső hal felől) Csak egyet akarok tisztelt ház megjegyezni, s ez az, hogy a tisztelt többség régóta érezte nemcsak akkor, mikor ez alapot létre hozta, de később is: mennyire ellenkezik e nézet a nemzet aspiratioival és múltjával, anyagi és szellemi érdekeivel, s számítottak az emberi természetnek egyik tulajdonára. 33