Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-180
22 G 180. országos ülés Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a törvényjavaslat czime elfogadtatik. Wächter Frigyes jegyző (olvassa az 1, szakaszt.) Elnök: Ha nincs észrevétel, (Nincs!) az 1. szakasz elfogadtatik. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a 2. szakaszt, mely szintén elfogadtatik.) Elnök: Eszerint a magyar korona országaira eső hadjutaléknak a határőrvidéki 1 —11. számú ezredek területének polgárosítása folytán megállapítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat ugy átaiában, mint részleteiben elfogadtatván, a legközelebbi ülésben harmadszor fog fölolvastatni. Következik: „Törvényjavaslat a magyar sorhadi csapatok és haditengerészethez az 1874-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megajánlása tárgyában. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Pulszky Ágost előadó: Tisztelt ház! A jelen törvényjavaslatot a központi bizottság mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadta, s a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlja. Mi a minister ur által előterjesztetni ígért jelentést illeti: az, mint méltóztatnak tudni, a mai ülésben beterjesztetett, és a tisztelt ház tagjai közt szétosztatott. Erre vonatkozólag tehát a központi bizottság kívánsága teljesült. Várady Gábor: Ha a tisztelt ház az átalános zajban talán nem hallotta volna, miről van szó: szabadságot veszek magamnak fölolvasni a törvényjavaslat czimét. Van ugyanis szó „a magyar sorhadi csapatokhoz és haditengerészethez az 1874-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megállapításáról" szóló törvényjavaslatról. Tisztelt ház! A törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok. Azonban szükségesnek tartom már e helyen kijelenteni, és pedig magam és elvtársaim nevében is, miszerint kívánjuk, hogy a „magyar sorhadi csapatok" kifejezés helyett a „magyar hadsereg" törvényes kifejezés helyre- és visszaállittassék. (Helyeslés hal felől.) Ennek a tisztelt képviselőház részéről való elfogadásától vagy el nem fogadásától függvén az, hogy a harmadik fölolvasásnál mi e törvényjavaslatot megszavazzuk- e vagy nem. Messze vezetne, s nézetem szerint nem is szorosan tartozik ide taglalása annak, hogy mi eredménye fogott volni lenni, és pedig ugy gazdálkodási szempontból, mint a véderő öregbítése tekintetéből, — ha a „magyar hadsereg" kifejezés megtartatván, egyszersmind e kifejezésnek megfelelöleg íczember 13. 1873. a szükséges intézkedések is megtétettek volna 1867. óta következetesen. Itt csupán azon meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, miszerint, ha a „magyar hadsereg" kifejezés, mely a kiegyezési törvénynek egyik alaptételét képezi. .. (Halljuk! bal felől. Zaj jobb felől.) Engedelmet kérek, én a tárgyat fontosabbnak tartom, semhogy helyesnek találnám a társalgást. (Halljuk! Zaj a jobb oldalon.) Mondom, csak azon meggyőződésemnek kívánok kifejezést adni egyszerűen minden indokolás nélkül, miszerint „a magyar hadsereg" kifejezés, amely a kiegyezési törvénynek egyik alaptételét képezi, amelyet a kiegyezésnek azon időben vezérintézői, mint nagy vívmányt mutattak föl: hogy ha ez az utóbb alkotott törvényekben megtartatott volna, és hogy ha ennek következtében a képviselőház, a törvényhozás, a kormány egyszersmind oda működtek volna, hogy e kifejezés ne maradjon a törvényben mindvégig holt betű, hanem testesittessék is, még pedig a szó valódi értelmében, és az 1867-ik évi törvényhozás intentioinak megfelelően; sőt tovább megyek, ha az azon időben e tárgyra nézve bőven szórt ígéretekhez mérten teljesíttetett volna: akkor e téren jelentékeny megtakarítás lett volna eszközölhető, aminek kimaradása hét éven keresztül kétségkívül ólomsulylyal nehezedik a mi pénzügyi állapotainkra; másfelől tisztelt ház, a véderő, a harcz- és ütköző képesség, az ez érdekből részünkről hozott tetemes áldozatok legalább egy részének meggazdálkodása mellett is föntartható, sőt, nézetem szerint fokozható lett volna. Csupán ezt kívántam igen röviden megjegyezni; mert azt hiszem, hogy nyilik legközelebb alkalom ez iránti nézeteimnek bővebb kifejtésére, indokolására talán akkor, midőn e tárgynak főleg pénzügyi szempontból megvitatása napirenden leend. Tisztelt ház! Gyakran szoktak bennünket azzal vádolni, hogy mi bolygatjuk a közjogi kérdést. (Halljuk! Halljuk! bal felől és a szélső bal oldalról.) Hogy mi a kiegyezési törvény egyes részeit meg akarjuk változtatni. Azt hiszem, tisztelt képviselőház, (Halljukl Halljuk)) hogy ezen alkalommal nem illethetnek bennünket ezen váddal, mert hisz mi nem egyebet kívánunk, mint hogy az 1867. évi XII. törvényczikk megtartassák, és ne alkalmaztassák a törvényes kifejezésnek teljes ignorálásával egy olyan kifejezés, a melynek a kiegyezési törvényben semmi nyoma. (Bal felől élénk helyeslés.) Minduntalan halljuk, tisztelt ház, azon figyelmeztetést, hogy az a kiegyezési törvény olyan kétotdalu kötés, amely csak mindkét fél hozzájárulásával módosítható, változtatható. (Igazi) Tökéletesen igaz; nincs, nem is lehet ez ellen észrevétel; — csak az a sajátszerű, tisztelt ház, hogy itt e házban ezen igazság nem mindég resí pectáltatik; aliquando valet, aliquando non valet.
