Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-178
178. országos ülés deezcmber 6. 1873. 211 szolgálni és igen alkalmas arra, hogy igen sok honpolgárnak megelégedést vagy keserűséget okozzon. Megvallom nem szeretem a nemzetiségi kérdést minduntalan látni e házban, s ha szólok: csak akkor teszem, midőn kénytelen vagyok rá, — azonban ugy látom, hogy az i. t. kormány gyönyörűséget talál benne s minduntalan provocálja. Ezen kérdést tisztelt ház nem a nemzetiségek hozták a házba, hanem egyenesen fölülről idéztetett elő. Három kérvény következik itt egymásután, melyek mind a minister ur által provocáltattak. Ezek közül legfontosabb Zarándmegye kérvénye a román nyelv használata iránt, és én hiszem, hogy ha „sine ira et studio" nyulunk hozzá: a tisztelt ház velem együtt igazat fog adni a kérvényezőknek s roszalni fogja a ministerium eljárását. A tényállás következő. Zarándmegye törvényadta jogával élve behozta a román nyelvet, használta ugy, a mint a törvény engedi, tanácskozási nyelvül és ügykezelési nyelvül azon tisztviselőknél, kik a magyar nyelvet nem bírták, így folyt ez mióta az absolutismus megszűnt a legújabb időig; egy darab idő óta azonban ez sokaknak nem tetszvén s az újonnan kinevezett főispán is valami érdemet akarván magának szerezni, fölszólította a megye alispánját: adjon jelentést arról, mennyiben van behozva a román nyelv a megyében, az alispán a fölszóllitásra jelentést tett, hogy már 1861. óta be van hozva tanácskozási nyelvül és amennyiben a törvény megengedi, ügykezelési nyelvül is, fölfelé azonban mindig a magyar nyelv hasznai tátott ugy, mint kifelé. Ügykezelési nyelvül használni kellett főként azért, mert a tisztviselők nagyobb része, csak a román nyelvet bírja; de másrészről azért, mert a megyei intézkedések majdnem összes száma községekhez intéztetik és igen gyakran egyházakhoz, melyek a törvény értelmében saját nyelvükül a román nyelvet választván, jogosan követelhetik, hogy ugyanazon nyelven kapják a velük közlött iratokat is, •— s igy épen az annyira hangoztatott gyors administratio igényli, hogy e tekintetben az ügykezelési nyelv a román legyen ; mert a külső tisztviselők nem volvának képesek s idejök sem volna az állam nyelvén irt rendeleteket románra fordítani, sem pedig fordítókat fogadni; mert fizetésük alig 2 — 300 frt. Erről a főispán jelentést tett a ministeriumhoz, a jelentést nem láttam, de a következményekből Ítélem, hogy kedvezőtlen a román nyelv törvényes gyakorlatára nézve, minek következése az lett, hogy a belügyminister leiratot intézett a megyéhez, melyben meghagyja, hogy 30 nap alatt kiküszöböltessék a román ügykezelési nyelv, és kizárólag a magyar nyelv használtassák ; mert szerinte, az 186S. XLIV-ik törvényczikk 5-ik §-a, amely megengedi kivételképen, hogy ott, hol a törvényhatósági tisztviselőkre nézve az államnyelv használata nehézséggel jár, ott a jegyzőkönyvi nyelvek egyikét használhassák: csak átmeneti intézkedés. Érrel az alispán fölterjesztést tett a törvény értelmében a belügyministerhez, melyben kérte, hogy a már előadott indokokból tartsa fönn az eddigi törvényes szokást, kijelentvén, hogy az 1868. XLIV-ik törvényezikk §§-nak kedvezménye átmeneti intézkedésnek nem tekinthető, mert ez a törvényben nem foglaltatik. Erre a belügyminister hasonlóképen leirt, mely leiratában előbbeni rendeletét föntartván, annak azonnali végrehajtását elrendeli. A foganatosítás elrendeltetvén, megyei közgyűlés hivatott össze, melyen a ministeri leirat tárgyalás alá vétetvén, a tárgyalás során helybenhagyatott az alispán eljárása, s ez által is megkéretett a belügyminister a törvényes gyakorlat föntartása iránt egy fölterjesztésben. A minister ur, ugy látszik maga is valami viharos jelenetet várt ennek tárgyalása alkalmából ; de csalatkozott, mert jelentésében elismeri és örvendetes tudomásul veszi, hogy a megye higgadtan tárgyalta a leiratot; mindazáltal nem érzi magát jogositottnak megváltoztatni előbbi rendeletét. Ez ellen a megyei közönség a törvény értelmében ide folyamodik, és azt kéri tőlünk, hogy nyilatkozzunk, kinek van igaza a törvény szerint: a ministernek-e vagy a municipiumnak ? ki áll a törvény alapján ? A minister ur utolsó leiratában is elismeri, hogy van a megyében néhány tisztviselő, kik az állam nyelvét nem birják : de ez figyelembe sem jöhet, mert az 5. §. csak átmeneti intézkedéseket tartalmaz. Én kénytelen vagyok elolvasni a törvény szövegét, hogy lássuk van-e valami átmeneti intézkedés benne, vagy nincs. Az 5-ik §. ugy szól: „A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de amennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra, vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami fölügyelet és közigazgatás tekintetei megkívánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is fölterjesztendők." Zarándmegye ennél többet nem tett: ő élt azon törvényesen megengedett kivétellel és azon tisztviselők, kik a magyar nyelvét nem birják, a román nyelvet használják lefelé, mert fölfelé minden magyarul megy. ismétlem hozzánk folyamodik a megye, hogy mondjunk ítéletet : igaza van-e a ministernek, aki azt mondja, hogy átmeneti intézkedés foglaltatik az 5-ik §-ban ? mert ha van intézkedés : akkor a minister urnák van igaza ; ellenkező esetben nekünk tiltakoznunk kell a törvény minden félremagyarázása ellen és követelnünk kell, hogy a minister ur azt igazságosan s részrehajlás 27*
