Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-178
108 178. országos ülés deczember G. 1873. minister ur, de ezt én el nem fogadhatom. A ministernek ily nagy vállalatnál nem lehet kiindulnia olyan suttyomban hallott informatiokból; a minister nem ugy keres informatiot valakinek a megbízhatóságára nézve, amint keres egyik kereskedő vagy bankár a másikra nézve, ezek bizalmas közlemények; de midőn a minister informatiot keres : ennek egyedüli hivatalos útja az illető követség; a követ által szerzi meg a minister az informatiot: hogy hol veszi a követ az informatiot. ez az ő dolga, ez az ő felelősségére megy. De ezen követi informationak Írásba kell foglalva lennie, és mint hivatalos okmány nem lehet titkos, nem lehet bizalmas közlemény. Bizton mondhatom a minister urnák, hogy ugyanazon időben, midőn itt a minister ur Warring Brothersnek 60—70 milliós vállalatot adott át: engem arra figyelmeztetett egy angol gyáros, hogy óvakodva bocsátkozzam a nevezett czéggel összeköttetésbe oly üzletnél, hol 60—70 ezer forintról van szó, mert ezen emberek ugy ismeretesek, mint rósz fizetők. Én tehát nem ok nélkül kérdeztem, hogy hol vette az informatiot a minister ur, melynek alapján hetvenöt milliós vállalatot adott Warring Brothersnek. Ami azon kérdést illeti, hogy. a párisi szerződésről szóló jelentést, melynek előterjesztését kértem, az irattárban megtalálhatom : ezzel tökéletesen megelégszem ; de azt mondja a minister ur, hogy ezen jelentés a ministeriumban nem tárgyaltatott. Engedelmet kérek: én azt hiszem, csak volt valami czélja a ministeriumnak, midőn ezen jelentést kérte ? Ha csak azért kérte, hogy azután itt letétessék az irattárba: az nem elegendő indok arra, hogy egy jelentés kivántassék; de a minister ur jelentésében azt mondja, hogy ezen okmány jelentés végett kiadatván a vasut-épitészeti igazgatóságnak, a jelentés beérkezése után a pénzügyministeriummal fog közöltetni: tehát már eleinte fontosnak tekintetett; de azután, mikor beérkezett: a ministeriumban nem tárgyaltatott s erről jegyzőkönyv nincsen. Ezt, megvallom, rendjén egyátalábau nem találom. Az igazgatótanácsnak egy albizottsága küldetvén ki, hogy a már akkor távozó Warring Károlyijai alkudozzék, ezen bizottság jelentése folytán az úgynevezett igazgatótanács megszavazott Warring Károlynak még nyolcz százezer forint kárpótlást; miután pedig már akkor világos volt, hogy Warring Károly a társulatot is megcsalta: látni akartam azon indokokat, melyek ezen albizottságot és az úgynevezett igazgatótanácsot arra bírták, hogy 800.000 forintot odaadjon Warring Károlynak még azonkívül, amennyivel addig a társulatot megkárosította. A minister ur azt mondja, hogy ezen jelentés a társaság tulajdona. Igenis! a társaság tulajdona; de miben áll hát a kormány fölügyeletí joga, hogy ha ily lényeges dolgokban magának tudomást nem szerez és nem intézkedik? Azt mondja a minister ur, hogy a kormány* biztos nem azért ül ott, hogy ily jelentéseket a kormánynak fölterjeszszen, hanem azért, hogy az ülésben jelen legyen, és ha valami az alapszabályok ellenére határoztatnék, az ellen tiltakozzék és azt megakadályozza, igen! de a háznak beadott jelentésben a ministerium azt mondja, hogy azon párisi szerződésnek, mely deczemberben köttetett: a ministerium csak jövő augusztusban jutott tudomására ? mert a kormánybiztos csak akkor neveztetett ki. Tehát mégis a kormánybiztos utján jött tudomására! vagy talán annak kötelessége egyszer jelentést tenni, máskor jelentést nem tenni? Én, tisztelt ház! mindezen okmányokat csak azért kértem; mert ezen keleti vasút ügye, mely, a ministerium beismerése szerint, hazánk hitelviszonyaira legnagyobb fontossággal bir, ezekre eddig is hatott és ezután is hathat; mondom, ezen keleti vasút ügye nem lehet földeríthető és fölvilágositható az általam kért okmányok ismerete nélkül; nem lehet különösen kipuhatolható, hogy kik azok, akik okozták azon károkat, melyek ugy anyagilag, mint erkölcsileg érték az országot. Én azt hiszem, hogy a minister urnák, ki most foglalja el a ministeri széket: igen kevés része volt azon hibákban vagy talán bűnökben, melyek a keleti vasút ügyében elkövettettek; mert hisz a minister ur akkor foglalta el a ministeri széket, mikor ez ügy már igen desperatus állapotban volt; a felelősség a minister urat egyátalábau nem terheli ; nem tekintheti tehát kívánságomat és kérésemet mint személye elleni megtámadást; mert tudom, hogy a minister urnák a keleti vasút nehézségei és zavarai előidézésében igen kevés része volt: ha volt. Én azt hiszem, hogy nem volt. De lehetett egy kis része az utóbbi időben abban, hogy ezen ügy mindeddig tisztába hozva nincs. Én azt hiszem : kötelessége lett volna a minister urnák a dolgot sürgetni, amit, meglehet csupán azért nem tett, mert elődeit e tekintetben kímélni akarta, Igen szép dolog a kímélet a magán életben ; de a közéletben a kedélyesség egyátalábau nem foglalhat helyet. Miután tehát azon irományok egy részét, me-? Iveket a minister úrtól kértem : már most föltalálhatom, ezekre nézve megnyugszom; hanem azon irományokat illetőleg, melyeket nem gondol kiadhatóknak: én továbbra is kérem a minister urat ezen irományok kiadására; mert ezek nélkül a keleti vasútnál elkövetett hibák s hiányos eljárás természetét megítélni és a felelősséget arra hárítani, akit az illet, nem lehetséges. Ha a minister ur azt
