Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-177
177. országos ül is Dr. Oláh Gyula s Mindig teljes készséggel szoktam magam az elnök ur parancsának megadni; azonban bátor vagyok emlékeztetni a tisztelt elnök urat, hogy midőn másodszor bátorkodtam fölállni : azon kezdettem, hogy részint személyes kérdésben, részint szavaim félremagyarázása miatt szólalok föl. Szavaim félre lettek magyarázva akkor, mikor a tisztelt minister ur agy utalt reá azokra, mintha én az ellen szólaltam volna föl, hogy az illető mármaros-szigeti törvényszéki elnök vád alá helyeztetett. Ezt nem tettem; hanem azért szólaltam föl, mert azt tartom helytelennek, megrovandónak és — ha mint magyar embernek rosznl esik is — az ország szine előtt megrovandónak tartom, hogy az ország királyi ügyésze igy cselekedett. A személyes kérdést illetőleg, ha a minister nr arra utasit, hogy menjünk a bírósághoz: bocsánatot kérek, erre azt felelem, hog3 r először én föladó nem vagyok; (Derültség jobb felöl.) másodszor, hogy ha a tisztelt minister ur az ily vádak iránt bir elég — nem akarom mondani kötelességérzettel — de érzékkel: az 1872-iki választások idejében a lapok telve voltak ily czikkekkel, s azok alapján eljárhatott volna. (Nagy zaj jobb felől.) Patay István: Tisztelt ház! Az igazságügyéi" ur beszéde fölött itélend a közvélemény: arról szólani nem akarok; hanem Csemeghy Károly államtitkár ur kérdésére kénytelen vagyok pár szóval reflectálni. Ő a mentelmi kérdésben különösen kiemelé, hogy kötelességünk megítélni: van-e itt politikai zaklatás vagy nincsen. Igenis én kötelességemet teljesitem, mikor azt mondom, hogy van politikai zaklatás ; mert az ő birái, ha rá nem értek három év alatt ezen dolgot megbírálni és csak épen most érnek rá: ez azt mutatja, hogy politikai zaklatás forog fön; de mutatja azt is, hogy kötelességüket mily hanyagul teljesítő hivatalnokok vannak ott, és arra kérem az államtitkár urat, hogy amily hévvel beszélt itt a hivatalnokok önállósága mellett, oly hévvel tegyen rendelést a hivatalokban. A kiadatásba beleegyezésemet nem adom. Simonyi Lajos báró : Tisztelt ház ! Nem volt szándékom e tárgyban fölszólalni, és fölszólalásomnak oka csakis a tisztelt igazságügyminister urnák nyilatkozatában fekszik, mely ugy tüntette föl az előbbi felszólalásokat, mintha ezen oldalon a bíróságok iránt kellő bizalommal és tisztelettel nem viseltetnénk. (Ellenmondás jobb felől.) Részemről, megvallom őszintén, hogy, ismerve hazánk birói karát, azon meggyőződésben élek, hogy Magyarországnak — hála Isten! — van elég becsületes és jogtudó embere, akik képesek az igazságszolgáltatást e hazában elvégezni. Ha azonban bizonyos tekintetben elégedetlenség és némileg bideczember 3. 187:!. 189 zalmatlanság nyilvánul, az leginkább annak tulajdonítható, hogy épen a kormány részéről nem fordíttatott elég gond arra, hogy a biró tökéletesen részrehajlatlan legyen, (ügy van! bal felől.) A múlt országgyűlésre történt választások alkalmával — nem titok, mert mindenki tudja — az akkori igazságügyminister ur részéről egy körlevél bocsáttatott ki a bírákhoz, melyben meg volt mondva, hogy a részrehajlatlanságot a választásoknál ne vegyék épen oly túlságos szigorúan. (Derültség.) Tulaj donitható ez továbbá azon eljárásnak, mely a vidéki törvényszékek egynémelyüké részéről egyes képviselők ellenében, s hogy concret példát hozzak föl, meg is mondom a nevet, Szluha Benedek képviselő ur ellenében követtetett, midőn a királyi ügyész ugy lépett föl, mint hivatalos üldözője mindannak, aki nem a kormánypárthoz tartozik. Különösen a kormánynak, — és megmondom őszintén. — az igazságügyminister urnák nem az volna kötelessége, hogy ha itt csak némileg is oly színbeli tonik föl egyik-másik vidéki törvényszék, hogy talán részrehajlólag jár el, — hogy a birói kart oompromittáltnak tüntesse föl, hanem hivatása volna ügyelni arra, hogy a királyi ügyészek ne tekintsék föladatuknak, politikai ügyekbe beavatkozni, és ne legyenek oly hivatalos üldözők, kik az ily eljárásoknál a főszerepet viszik. Nem az itteni nyilatkozatok fogják eompromittálni, tisztelt ház! a bíróságokat; hanem az, hogy ha a kormány nem ügyel föl arra, hogy a bíróságok részrehaj lattanul járjanak el, vagyis eljárásukban ne tekintsék a politikai színezetet irányadónak. Tudjuk, hogy Becze Antal a választás alatt be volt fogva. Három év előtt történt az itt szóban lévő kihágás, és addig, mig Becze Antal nem volt képviselő, senkinek sem jutott eszébe ellene keresetet indítani; amint azonban képviselő lett, ez azonnal megindittatott. Én ezen okoknál fogva, miután meggyőződésem az, hogy mindazt el kell kerülnünk, ami politikai üldöztetés színében tűnhetnék föl: a jelen esetben a kiadatást nem óhajtom, és a mentelmi bizottság véleménye ellen szavazok. (Helyeslés bal felöl.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Amit a tisztelt báró ur a körlevélre nézve mondott, arra nézve röviden csak azt jegyzem meg, hogy erre nézve a múlt évben megadtam a szükséges fölvilágositásokat, és idéztem a körlevél szőve-. gét, melyből kitűnik, hogy a körlevél semmi esetre sem utasította a bíróságokat arra, hogy részrehajlólag járjanak el; hanem csak megmagyarázta s körülirta azt, amit a „politikai részvét" alatt érteni lehet és kell. Ami a királyi ügyészeket illeti, meg lehet győződve a tisztelt képviselő ur, hogy azoknak semmiféle utasításuk nincs és nem is lehet az iránt, hogy politikailag bármily szempontból zaklatásokat
