Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-177

1 86 17". országos ülés nincs semmi jelentősége, hogy valakit a képviselőház tagjai közül kihallgatásra adjon ki, s ha ennek folytán a bíróság a vizsgálat elrendelését szükségesnek látja: ismét ide folyamodjék, hogy a vizsgálat megejtésére adjunk engedélyt. A dolog egyszerűen ugy áll: vagy kiadjuk Becze Antal képviselőtársunkat, hogy a bíróság ellene a törvényes lépéseket eszközölhesse, vagy nem adjuk ki; s azon határozatnak, amelyet e tekintetben hozandók vagyunk: érvénynyel kell birni egész az elitéltetésig, esetleg pedig az ellene hozandó terhelő ítélet végrehajtásáig. Minthogy én e megkülönböztetést tartom egyedül helyesnek, és óhajtom, hogy a tisztelt ház e fölfogást tegye magáévá: elmondom immár saját nézetemet, amelyet e kérdéssel szemben elfoglalok. Én Becze képviselőtársamat nem szándékozom kiadni, nem szándékozom pedig tekintettel azon érvekre, melyeket Nikolics képviselőtársam adott elő. Röviden indokolom, tisztelt ház! álláspontomat. A mentelmi bizottság. — s én vele e tekintetben egyet nem érthetek, bár egyik szerény tagja vagyok a bizottságnak, — eddig legtöbbnyire csak egy szempontból vizsgálta az elé terjesztett kérdéseket, t. i. azon szempontból : vajon a zaklatás alapos indoka nem forog-e ion? és csak azután vizsgálta azt: vajon törvényes biró elé kivánnak-e valakit idézni: másodszor: vajon a constatált tény, a vád tárgyát képező tény, s az illető személye közötti összeköttetésre vonatkozólag elegendő alapos indok merül-e föl? Ezt tette a bizottság vizsgálata tárgyává, s ha e két körülmény alaposnak mutatkozik, a mentelmi bizottság mindannyiszor a kiadatást ajánlotta, s ha nem mutatkozott alaposnak, mindannyiszor a kiadatás megtagadását indítványozta. Megvallom, tisztelt ház! hogy a mentelmi bizottság emez eljárása nagyon prokátorias s nem felel meg azon föladatnak, amely föladat megoldását, a képviselőház souverain mentelmi joga érdekében, tőle várja. Ha csak e kérdés megoldásából állana a mentelmi jog gyakorlata a képviselőházban: akkor kár annyit emlegetnünk, hogy mily fontos souverain jog ez; akkor törvény által kellene intézkedni arról, hogy egy kivételes bíróság, valahányszor a képviselőnek kiadatásáról, illetőleg az ellene indítandó bűnvádi eljárásról van szó, előbb ezen két kérdést vizsgálja meg, s ha a bíróság, eldöntötte: akkor teljesíthesse a rendes biró a törvényes eljárást. Sokkal biztosabbak lehetnénk arra nézve, hogy egy bíróság, mely a dolgokat alaposabban és részletesebben bírálja meg, a tévedés ellen meg lesz védve, mint meg leszünk mi, kik nagyon fölületesen szoktuk a tárgyat vizsgálat alá venni. Ez azonban nem az egyedüli föladat a mentelmi jog gyakorlásánál ; ott van azon magasabb politikai momentum, amelyre utalt Nikolics Sándor képviselőtársam. deczember 3. 1873. Én sem akarom azt, tisztelt ház, hogy súlyos bűntények, becstelen tettek, s oly természetű politikai bűntény elkövetői, akiknek cselekedetei által a közmorál, közbiztonság és a közcsend veszélyeztetik, itt a képviselőház által vétessenek oltalom alá s a mentelmi jog fölhasználásával a büntetés ellen biztonságot nyerjenek. De igenis azt hiszem, tisztelt ház, hogy kötelességünk mindig megvizsgálni, hogy mily tényről van szó ? Ha egy csekélyebb kihágásról, vétségről, esetleg egy oly csekélyebb bűntényről is van szo, amelynél azon érdekek, amelyeket itt felsoroltam, oly mértékben nincsenek sértve, hogy a kiadatás megtagadása által mindegy az igazság megsértésében a tisztelt ház is osztoznék: ily esetekben a politikai érdek és politikai indok azt kívánja és azt rendeli, hogy ki ne adassék az illető képviselő; mert ha föl nem emelkedünk ezen indok magaslatára: akkor a mentelmi jog, legalább Magyarországon, teljesen illusoriussá válik. (Élénk tetszés bal felől.) És mert ez esetben a fönforgó tény, amelyet én részemről meg nem említek, és amelyre nézve sajnálom, hogy érdemleges bírálat alá vétetett, előttem nem oly fontos, maga a kihágás, a vétség, vagy nevezzük büntetendő cselekménynek, nem oly természetű, melynek megvizsgálása szükségessé tenné, hogy a ház egy tagját kiadván, ez által megakadályozzon egy képviselőt képviselői jogának gyakorlatában, és mert én azt hiszem, hogy azon tényért, ha az illető bűnhődni fog képviselői mandátuma lejárta után is, az igazságnak elég lesz téve: ezen indokokból én a kiadatás ellen nyilatkozom. (Élénk helyeslés bal felől.) Csemeghy Károly: Én azon nézetből indulok ki a jelen kérdés megbirálásánál is, hogy minden állampolgár személye, és vagyona első rendben a bíróság oltalma alatt áll. Azon kiváltságos helyzet, amelyben politikai szempontból a törvényhozásnak tagjai állanak, kivételt képez, amely még nem involválja azt, hogy aki a bíróság előtt megjelenik és valamely vád ellen magát igazolni tartozik, az azért jogától megfosztatok, vagyis oltalom nélkül áll; mert csak ama érintett és kivételes politikai oltalom vonatik el tőle, melyet törvényhozói minősége ad neki. Én tehát a mentelmi jogot kizárólag politikai szempont alá veszem, és e tekintetben egyetértek Máttyus Arisztid képviselőtársammal, csakhogy a következtetések, amelyeket én lehúzok, nem ugyanazok, amelyekre ő jutott. Politikai szempontból fölvéve ugyanis a kérdést ugy kell fölállítani: forog-e fön olyan eset, amelyből alaposan gyanítani lehet, hogy a kiadatni kért egyén ellen politikai szempontból való zaklatás czéloztatik? t. i. hogy ő elvonatván törvényhozói működésétől,