Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-163

'0 163. országos üléf üzleti költségeket se fedezzék; a vasúti igazgatóságoknak drágasága a vasutaknál mindinkább sűrűbben és sűrűbben nyilatkozó más bajok tüzetes tanulmány tárgyát képezik a közlekedési ministernél, aki legközelebb azon helyzetben lesz, hogy mindezen kérdésekről összeíüggöleg részletes előterjesztést tehet a háznak. Ez alkalommal még bátor vagyok megemlíteni különösen a keleti vasút ügyét, mely iránt a pénzügyi és közlekedési ministernek előterjesztése már a tisztelt ház előtt fekszik, amely a tisztelt ház által a pénzügyi és vasúti bizottságokhoz lévén utasítva, lehetőleg gyors elintézésre vár. A kormány által akkor javaslatba hozott terv a mai körülmények közt. ngy' hiszem, egész kiterjedésében alig lesz valósithaté; de alapját és a benne foglalt elvet tekintve, ma is ragaszkodik a kormány azon előterjesztéséhez. És ha ezekhez hozzáadom még a bankkérdést (Halljuk!), melynek megoldásával a kormány, daczára a nehéz körülményeknek, folytonosan foglalkozik, és melyek megoldása — ha higgadtan és nyugodtan fogunk ezen kérdés tárgyalásához — előttem lehetségesnek látszik: ha, mondom, még ezt is hozzáadom: elősoroltam azon törvényjavaslatokat, melyek az ország közgazdasági érdekeinek előmozdítására leginkább igénybe vennék a tisztelt ház működését. De egyátalában alig van törvényes intézkedés, mely távolabbról ne illetné az ország közgazdasági érdekeit, az állampolgárok vagyonát és adóképességét. Első sorban érintik az igazságszolgáltatási törvények. Az igazságügyminister ur már be is terjesztette a tisztelt háznak a bírósági szervezet kiegészítésére szolgáló, és a bíróságok teendőit kevesbítő következő törvényjavaslatokat: a közjegyzői intézményről, az ügyvédi rendtartásról, és a birói gyakorlati vizsgáról. Ezek már a tisztelt ház előtt vannak, és tárgyalásra várnak. Ezeken kivül egész sorát fogja az igazságügyminister előterjeszteni a novellaris törvényeknek, melyek az igazságszolgáltatási törvényeinkben nyilvánuló hiányok orvoslására szánvák. Megemlíthetném még itt azon organicus codexeket és nagyobb munkákat, melyek a befejezéshez közel vannak, de amelyeknek tárgyalására, nézetem szerint, ez ülésszak alatt nem sok reményem van. Nem kevesebb hiányok, mint a törvénykezésben, nyilvánulnak a közigazgatásban is átalában, és azon mondata Sennyey Pál bárónak, hogy a magasabb szempontból vezetett közigazgatás, mely a reformok talaját előkészíti és termékenyíti, mely lehetővé teszi, hogy a reform-eszmék ne csak abstract aspiratiok legyenek, hanem valósággal létesíttessenek és gyümölcsözzenek is, — ezen mondata Sennyey Pál bárónak, mely azóta annyiszor viszhangzott az oriiovember H. IS'ö. szagban, ékes szavakban adott kifejezést egy érzésnek, mely az országban, hála Istennek, mindinkább nyilvánul. Én részemről nem most, de évek óta, és minden alkalommal hangsúlyoztam a közigazgatás rendezésének szükségét és nagy fontosságát, csakhogy 1867-ben és az azt követett években az országban ez iránt, fájdalom, nem igen volt érzék. Nagyobb szabású kérdésekkel voltunk elfoglalva, és akkor mindaz, ami a rendhez hasonlított, majdnem ellentétbe helyeztetett a liberalismussál; a pontosság pedanteriának mondatott; a rendszeresség egyenlő volt az annyira, perhorrescált bureaukratismussal. Azóta azonban mindig élénkebben érezzük administratiónk hiányait; és maga a pénzügyi bizottság jelentésében figyelmezteti erre az országgyűlést, midőn azt mondja, hogy, daczára az évről-évre szaporodó költségeknek, a központi igazgatás még sem felel meg azon kellékeknek, melyeket attól várnunk keli. Magam is helyeslem és osztozom a pénzügyi bizottságnak e tekintetben kifejezett nézeteiben, csakhogy nem egyedül ott és nem főkép ott keresem a bajnak okát, ahol keresi a pénzügyi bizottság. Nemcsak a központban, de átalában az alsóbb hatóságokban is van hiba elég, és itt kell, nézetem szerint, legelőször is segíteni. A kormány, érezve a közigazgatás hiányainak nagy voltát, és a segítség sürgős szükségét, nem is mulasztotta el tüzetesen foglalkozni a képviselőház által hozott azon határozattal, mely meghagyja a kormánynak, hogy az összes közigazgatási szervezetet tegye tanulmánya tárgyává, és tegyen róla tüzetes előterjesztést. Es ha nem is terjesztheti be egyszerre mindazon törvényjavaslatokat, melyek az egész roppant tárgyat magukban foglalják, mint első részletét ezen tárgyaknak, és mint első lépést a belügyminister elő fogja terjeszteni a tisztelt háznak a törvényhatóságok határainak rendezéséről és szabályozásáról szóló javaslatot, és az ezzel öszszekötött egyéb törvényjavaslatokat. Ez által, azt hiszem, nemcsak meg fogjuk vetni egy rendezett administratio alapjait, de hogy ha ezzel egyidejűleg rendeztetnek és helyesebben osztatnak el a törvényszékek, hogy ha a többi közigazgatási hatóságok is ezzel egyformán szabályoztatnak: milliókra menő megtakarítást fogunk tehetni. Ezenkívül a belügyminister be fogja terjeszteni (Halljuk!) a képviselőválasztásról szóló törvényjavaslatot, és hogy ha a tisztelt háznak ideje lesz tárgyalására: a fővárosi és az országos rendőrségről szóló törvényjavaslatot is. (Helyeslés.) Az egyház és állam közti viszonyok tárgyalását a tisztelt ház bölcsesége egy megválasztandó bizottságra bízván, ha még megemlítem a közoktatási minister által a tisztelt háznak már beadott törvényjavaslatokat a fő- és középtanodákról, befejez-