Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-176

170. ország*" ülés deczeaiber 1. 1873. 107 jezést adok, nem vagyok talán igazságtalan, ha azt nyilvánítom, hogy a minister nrak nem mindenkor bírnák kellő okokkal , igazolni a válasznak nem ritkán hónaj)on át elhalasztását. Már pedig ez igy tan, pedig; többizben igy van; és én ezen eljárás által megsértve látom azon tiszteletet, melyet a parlament s annak tagjai iránt az alkotmányosság érdekében, sőt már saját alapján viseltetnie kell. Mert ha a képviselőnek megadatott s biztosíttatott a jog az interpellatióra: ugy a válasz nak hónapokon, sőt éveken át tartó alapos oknélkiili hnzavonása nem egyéb, mint ezen jog kijátszása s kigunyolása. Ezeket előadván, megjegyzem, hogy azt a kérdést intéztem a belügyminister elődjéhez ez előtt 10 hónappal: vajon a Kottori mezőváros megsebesült lakosai által már múlt évi oct. 10-én beadott panasz következtében fog-e és minő intézkedést tétetni ; és erre még mai napig sem adott választ. Már, tisztelt ház, ez az én, meglehet, téves nézetem szerinti oly eljárás, amelyhez egy alkotmányos ország ministere egyedül kötelességérzete föláldozásával járulhat. Ugyanazért utasítva vagyok arra, hogy a belftgyministerhez a következő ujabbi interpellatiot intézzem: (olvassa az- interpellatiot.) 1. Vajon a tisztelt minister ur is utódjára óhajtja- e örökségül hagyni a válaszadás kötelességét azon interpellatiot illetőleg, melyet elődjéhez még folyó évi február 1-én intéztem, a Zalamegye Kottori mezőváros polgárain elkövetett vérengzés tárgyában? 2. S minő fontos okok tették szükségessé a tíz hónapi hallgatást? Miletics Szvetozár: Tisztelt ház! Mielőtt bejelentett határozati javaslatom fölolvastatnék, szabad legyen egynehány szót előre bocsátanom. Az utolsó államkölcsön fölötti vita folyamában a jobboldalról az jegyeztetett meg, hogy az államkölcsönt azért is meg kell szavazni, mert senki által jobb indítvány nem terjesztetett elő. Nehéz, sőt lehetetlen dolog volt, intra terminum praeclusi más és jobb javaslattal föllépni. De miután a kölcsön megszavaztatott, föladat a fedezésről gondoskodni. Tisztelt báró Simonyi képviselő ur, — kinek mellékesen megemlítem, hogy nem mellette szólottam, amint hibásan vagy szándékosan mondotta, azt jegyezte meg, hogy gyökeres orvoslás szükséges és a gyökeres orvoslás nem annyira a jövedelmek szaporításában, mint inkább a költségek reduetiójában áll. Véleményem szermt van egy kutforrás államjövedelmeinknek szaporítására és pedig jogos, méltányos módon. Ezen véleményt letettem határozati javaslatomban. Ezen javaslatra nem az utolsó kölcsön szolgáltatott ©kot, mert már azelőtt is meggyőződtem volt annak jogossága- és méltányosságáról, de az nyújtott rá alkalmat. Megjegyzem még, hogy ezen javaslat a nemzetiségi kérdéssel nincs összeköttetésben; nem nemzetiségi pártvéleménynek kifolyása, hanem csakis az én sajátságos véleményem. Kérem tehát fölolvastatni, kinyomatni, és napirendre kitüzetni. Huszár Imre jegyző: (olvassa). Határozati javaslat: Azon indoknál fogva, hogy ősi magyarországi jog szermt a szent korona tulajdonosa volt minden birtoknak Magyarországban, s hogy az kisebb és nagyobb királyi haszonvételekkel együtt, a mostani birtokosokra királyi adomány utján szállott át, tekintettel a szerzett érdemekre ugyan, de egyszersmind azon kötelezettséggel és teherrel is, hogy a birtokosok kötelesek ugy a nyilvános hivatalokat díjmentesen, vagy jelentéktelen fizetés mellett, mint honvédelmi terheket viselni, háború alatt díjmentesen harczolni, sőt bandériumokat is tartam; azon indoknál fogva, hogy a legújabb időben a díjtalan közhivataloskodásnak és különösen katonai tehernek e különnemű kötelezettsége megszűnt; ellenben, hogy az illetők a legmagasabb méltóságok, polgári és katonai hivatalok viselésének kiváltságát tettleg, de nagy fizetések mellett gyakorolják ; azon indoknál fogva, hogy az ország egyéb lakosainak az úrbéri adományozással összekötött azon reális és személyes terheket, úgymint a sajátságos adózásokat és robotot kiváltani kellett, a melyhez egy részben nem érdekelt polgártársak is járultak, hogy tehát jogos és méltányos, miszermt a földesurak is, kik szintén állami jószágokat bizonyos — most megszűnt kötelezettségek és terhek mellett •— nyertek, ezen külön kötelezettségeket és terheket kiváltsák, és hogy ezen kiváltás az adófizetési kötelezettség által semmikép ki nem egyenlíthető, miután a többi honpolgárok a kiváltás mellett szintén sokkal nagyobb adó által terheltetnek s rajtok tulajdonképen a katonai kötelezettség egész súlya nehezedik; Azon indoknál fogva, hogy ezen különös kötelezettségek és terhek kiváltásáról szóló törvény meg nem hozatott, hogy pedig nemcsak az egyenlőség ajogés kötelezettségben az állam irányában, hanem az államnak érdeke, sőt égető szüksége is kívánja, hogy a volt világi és egyházi uradalmi birtokosok a sajátságos kötelezettségek- és terheknek említett kiváltása által az országnak segítséget nyújtsanak arra, miszerint az, az osztrák-magyar kiegyezés következtében elvállalt államadósságok járadékát könynyebben viselhesse, lehetőleg tőkésíthesse, mindenesetre pedig a folyó állami jövedelmek nagyobbrészét közjólét és művelődés czéljaira fordíthassa,