Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-163

163. országos ülés november 8. 1873. 7 nj polgárai a régiekkei assimilálódjanak, hogy uj j viszonyaikban honosoknak érezzék magukat. A tisztelt ház megengedi, hogy fölhasználom ez alkalmat néliány szóval megemlékezni azon hi­tekről, melyek a polgárosított határőrvidékről a lapokban folytattatnak és egyes alarmisták által colportáltatnak. Amennyiben ezen hírek a magyar állam ellen intézett fondorlatokról, az összes népnek ellenséges érzületéről, s ennek következtében vérengző kihágásokról s hasonlókról szólanak: legalább is nagyon túlzottaknak nyilváníthatom azokat, minek bizonyságául szolgál az is, hogy a lapok maguk, részben helyreigazították a vett tudósításokat. Hogy az anyaországtól századok óta elválasz­tott, attól idegenné vált, az anyaország iránt nem valami különös rokonszenvet tápláló hatóságok által kormányzott, nem épen rokonszenves, sőt időnként ellenséges szellemben nevelt nép uj viszonyai között nem bír kivetkőzni rögtön öröklött előítéleteiből, hogy annak egy része nem tanúsítja azon bizalmat és rokonszenvet, melyet tőle méltán várhatnánk, hogy az országos képviselők választásának alkalmával az ország más részeiben is fölmerült izgatások, ámítá­sok, fondorkodások ott is jelentkeznek, hogy azok­ban olyanok is résztvesznek, kiknek állásuknál fogva épen az ellenkező irányban volna kötelességök működni: az az ottani viszonyokat ismerő előtt meglepő alig lehet. Van erre példánk a jelenkorban másutt is. De meglepőbb az, hogy e tüneményekért a kormányt elhamarkodással, tapintatlansággal, erély­telenséggel vádolják; sőt ezen tünemények ellenében még az alkotmány fölfüggesztését, ostrom - állapotot is említenek. Ami az elhamarkodás és tapintatlanság vád­ját illeti: ugy hiszem, leghelyesebb tapintat volt az, lehetőleg hamar véget vetni azon közigazgatási állapotnak, mely a haza iránti ellenséges szellemet és indulatot,— amennyiben ilyen lézezik, —azon vidé­keken teremtette és ápolta. Rokonszenvet és bizal­mat kelteni, nem lehet három rövid hónap föladata. Hosszú és folytonos és óvatos működésnek lehet ez esak eredménye. Törvényhozás és kormány a lehető legkíméle­tesebb módon kívánt eljárni, a létező érdekeket lehetőleg figyelemben tartani, az illetőket jövendő­jük iránt biztosítani és nem teszek le a reményről, hogy ez sikerülni fog. Ha azonban minden remény­ség daczára az illetők, saját érdekeiket föl nem fogva, a törvényhozás és kormány jó intentioit hálát­lansággal viszonoznák, ám lássák! akkor, de csak akkor lesz kötelessége a kormánynak szigorral el­járni és talán kivételes eszközök alkalmazására is fölhatalmazást kérni a törvényhozástól. Most ennek szükségét nem látom, és az alkotmány fölfüggeszté­sével kezdeni és az által kedveltetni meg az alkot­| mányos állapotokat; részemről nem bírom egészen i helyes eljárásnak találni. Kielégítőbb és örvendetes eredményekre vezet­tek a Magyar- és Horvátország közötti viszonyokat szabályozó törvény átvizsgálására kiküldött országos bizottságoknak a múlt ülésszak alatt csendben és zajtalanul, de higgadtan, alaposan és békülékeny szellemben vezetett tárgyalásai. A horvát országgyűlés majdnem egyhangúlag elfogadta a készült törvényjavaslatot s nem kétlem, hogy a legközelebbi napokban a magyar országgyűlés is elfogadandja, és hogy az, ő felsége szentesítése által törvényre emelve megszilárditandja a két testvér nemzet között a bizalmat, mely az utóbbi időkben, fájdalom! megingott, de legközelebb,—köszönet értté az illetőknek, kik abban működtek, — ismét helyre­állott. Ha megemlékezem a múlt ülésszak alatt elért eredményekről, ugy hiszem, nem szabad végre mellőz­nöm, sőt talán legelöl kell vala említenem a pénz­ügyi bizottságnak önföláldozó működését, mely hosz­szas, alapos és tüzetes tanulmánya tárgyává tevén az ország pénzügyi állapotát, az ennek alapján a képviselőházhoz intézett jelentés részben megtermetté és megtermendi üdvös gyümölcseit. Az országgyűlésnek folyó évi Julius 2-án tör­tént elnapoltatásakor a kormány azon reményt és erős elhatározást táplálta, hogy tiz hónapi ország­gyűlési elfoglaltatás után egész erejét és idejét közigazgatási teendőire és azon törvényjavaslatok előkészítésére fogja fordítani, melyeknek előterjesz­tését a tisztelt háznak utolsó ülésében kilátásba helyezni bátorkodtam. De csakhamar súlyos csapások nehezedtek az országra; csapások, melyeknek megelőzése nemcsak a jelenlegi magyar kormánynak, de semmi kor­mánynak a világon nem lett volna hatalmában. A cholera azóta százezernél több áldozatot követelt. A termés az ország túlnyomó részében a közép­szerűségen alól maradt; némely vidékeken határo­zottan rosznak mondható. A szomszéd fővárosban tavaszkor előállott és azóta folytonosan fokozódott pénzválság, mely később Európa minden pénzpiaczain, sőt Amerikában is nyilvánult, Magyarországot sem hagyta érintetlenül. Cholera, rósz termés és átalános pénzválság, természet szerint, az állam saját pénzügyeire sem maradtak hatás nélkül, gyakoroltak pedig olyat, mely minden emberi előszámitással daczolt. Ily körülmények között súlyos gondok nyomták a magyar kormány vállait és idejének is csak kisebb részét szentelheté azon organicus törvények előké­szítésére, melyeket az országgyűlés elé terjeszteni kivánt, és azon nagyobb fontosságú közigazgatási

Next

/
Thumbnails
Contents