Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

172. országos üíás jött. Az egyik az, mi történik, ha ezen kölcsön el nem fogadtatván, a fizetési képesség föltételeit nélkülözni fogjuk, s a második az: vajon ez-e az egyedüli ut és mód arra, hogy a szükséges eszközök megszereztessenek ? Én vártam az első kérdésre a választ, s magam is épen most vetettem föl: — én azt gondolom, hogy olyasmi történnék, a minek nem szabad történnie; ő nem felelt. A második kérdésre egy kérdéssel felelt, arra tudniillik, hogy ez-e az egyedüli mód: azon kérdéssel felelt, vajon van-e abban valami, hogy a földhitelintézet az államjavak alapján csakugyan záloglevelekkel kínált meg annak idejében, június, Julius havában és miért nem nyúltam ahhoz ? Igenis, van benne valami igaz: én jókor gondoskodtam; mert tudtam, hogy beáll a szükség, bár nem tudtam, hogy beáll ily mérvben, — mert méltóztassék elhinni, azon körülménynek, hogy ily mérvben állott be a szükség, nem bennünk van magyarázata, az rajtunk kívül keresendő, — mondom, nem tudtam, hogy ily mérvben : de tudtam, hogy szükség lesz, mert körülbelül 20—30 milliónyi fedezetlen kiadás kérte fedezetét. Én tehát kellő időben érintkezésbe tettem magam a földhitelintézettel, és igenis, ha csak 20—30 milliónál maradt volna a szükséglet: akkor igenis, záloglevél kibocsátására kell vala kérnem a tisztelt házat, mert ennyit bizton el lehetett volna helyezni a nélkül, hogy épen a jelzálog hitel iránt érdekelteket tegyük tönkre. Igenis, elfogadtam volna a földhitelintézet ajánlatát, mert az záloglevéllel megkínált, de nem annyival, a mennyi kellett: 76 millióval, és mindenekfölött nem azzal, a mi kellett, tudniillik pénzzel, a mire szükségünk van, hogy fizessünk; mert hogy a záloglevelek mikép állanak Európaszerte, azt tudjuk, és ha mi egyszerre 70 milliónyi záloglevelet bocsátottunk volna a pénzpiaezra: tessék meggondolni, mi lett volna a hatása a magán hitelre ? (Felkiáltások jobb felől: ügy vanl) Épen azon intézet adósai és hitelezőinek érdeke tiltá ily nagy mérvű záloglevél-üzlet megkötését. (Helyeslés jobb felől) Igenis a közbejött csapások és megnövekedése a szükségnek zárta ki ezen módot, melyet magam is örömmel üdvözöltem volna. De nem a csapások, nem a rendkivüli bajok, hanem a 7 évi rósz gazdálkodás tömegesült itt össze, ez szülte e következéseket, mondja Simonyi képviselő ur. Én nem merem mondani, hogy a 7 évi rósz gazdálkodás; de azt merem mondani, hogy a 7 évi gazdálkodás okozta a bajt. Mindaz, a mit decretáltunk: megkívánja a maga árát, eljött uz ideje, ezen árat meg kell fizetni. Meg kellett történniük a kiadásoknak, csakhogy több lett az íx rendkivüli csapások miatt. Tehát bennünk is kell keresni az okot; mert én mindent meg tudok érteni, csak egyet nem; a mikor tudniillik azt kérnovoinber 2 í». 187 3. 1^1 dik valakitől, mit akarsz a magunk érdekében, s ez erre azt feleli: akarok iskolát, akarok törvénykezést, akarok utakat, csatornákat, kikötőt; de mikor azt kérdezik: meg tudja-e és meg akarja-e fizetni, azt mondja: nem; mert nembirom a magaméból, de hitelemet csakis akkor akarom lekötni, ha könnyű feltételek alatt kapom. Ezt én nem tudom elképzelni. És itt engedje meg nekem a ház, már tapasztalhatta első fölszóklásom alkalmával, hogy subjectiv dolgokkal nem szeretek bíbelődni. Tudom, hogy az ország előtt sokkal fontosabb dolgok vannak, mint azt hallgatni, hogy egyiknek mi a része, és a másiknak is mi a része a felelősségben; de mégis megmondom, hogyha mi ily helyzetbe jutottunk — az igazsághoz egészen híven — nem lehet azt mondani, hogy én vagy mi hoztuk az országot ezen helyzetbe: az ország e helyzetbe jutott; részint vitte maga magát velünk együtt, részint jutott. Sehonnan sincs a véletlen hatása ez életben kizárva, és a véletlen hatását fölírni bárkinek nem volt igazság soha. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elég, mi elfogadjuk — én legalább elfogadom — a felelősség azon nemét és mérvét — bár a theoriát nem helyeslem, a melyet Simonyi Ernő képviselő ur állított fel, elfogadom minden törvényjavaslatért, a melyet előterjesztettem és melynek miként lett elfogadásában megnyugodtam, szívesen viselem a felelősséget; de a parlamentalis rendszer természete követeli, hogy e felelősséget, individuálisaim kell; tehát azt mondani, hogy a mi 1867. óta történt, azért felel a kormány és annak minden tagja: az nem igazságos; én nem felelek: igenis individuálisáivá felelek és meg vagyok győződve, ha én akarnék felelni mindenért: tíszttársaim és elődeim tiltakoznának ; mert mindenik elég ember arra, hogy maga feleljen a maga dolgaiért. (Elénk helyeslés jobb felől.) Én, tisztelt ház, távol vagyok attól, hogy magamat és magunkat hibátlanoknak tartanám. Simonyi Ernő képviselő ur szótára természetesen sokkal keményebb szavakkal van tele. Az előttem szóló képviselő urak beszéltek tévedésről, hibáról, önámitásról és optimismusról; de Simonyi Ernő képviselő ur ily szavakat nem ismer, ő neki „bűn" és „bűnös" kell, és azt mondja, hogy bűnösök voltunk, hogy ki nem vittük a zászlót a nép közé, neki bűnös az egyik, bűnös a másik, neki tehát bűnös minden ember. Én azt tartom és készséggel ismerem be, hogy azon nehéz helyzetben, a melyet előre vártam, hogy rám jő e helyen, — tessék meggyőződve lenni, hogy nem a jövő dolgok súlyának előrelátása hiányában foglaltam el e nem kellemetes helyet. Épen mert láttam, a mi jön és minél súlyosabbnak láttam, miután a fölség bizalma felém irányult, s miután hosszabb időn át a ház többségének bizalmával di-