Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

172. országos ülés november 26. 1873. 139 esönnek az államkincstárt minél kevésbbé terhelő módon való megköthetésére. Punctum. Föltételről, egyéb mellékkörülményekről, — semmiről, sincs szó. Engedelmet kérek — akkor soká lehet a dologról beszélni; de a mi módozataink mellett nem. Nincs a világon oly bankár és bankár-consortiuni, amely hosszú időre kötve legyen egyoldalulag s adjon nekünk módot, időt, tanácskozni hónapszámra; megbeszélni: jó-e nekünk, tehát olcsó-e a kölcsön stb.; várni az alkalmat, nem mutatkozik-e valahol kedvezőbb valami, s ha mutatkozik: akkor hadd fusson azon consortium, mi majd megkötjük mással. (Tetszés.) Ily egyoldalú kötést nem ad nekünk senki. Azt mondják, — s üzleti tekintetben egészen jogosan, — szavunkat megtartjuk eddig és eddig. Ha a képviselőház nem fogadja el addig, lehet, hogy jobbat, de az is, hogy roszabbat kap ; minél nehezebb a helyzet, annál nagyobb a kényszer. Ez a dolog természetében van. s mindaddig, inig szerencséje nem lesz egy kormánynak a ház azon bizalmát élvezhetni, hogy olyféle módon szavaztassák meg neki a fölhatalmazás, mint az megszavaztatik nemcsak Bécsben, de egyebütt is: addig azon rövid időhöz köttetése a kölcsön tárgyalásának permanens lesz, s ennek nem én vagyok az oka, hanem a ház gyakorlata. (Helyeslés jobb felöl.) De nemcsak az ellen, hogy ily rövid idő alatt kénytelen a ház határozni, tétetett szemrehányás, hanem ismételve mondatott; alig, hogy megszáradt az egyik kötvény alatt az aláírás, máris jövünk a másikhoz. — Igen, ugy van; de miért van ugy ? Azokra a költekezésekre, melyeket például az én kezdeményezésemre szavazott meg a ház: minél kevesebb esik. az egyiknek egy tized része is elég arra. De ha megértek, amint tegnapelőtt mondottam, a korábban ültetett fának gyümölcsei, azt el kell takarítani. (Élénk helyeslés.) Azt mondták és interpellatiot is intéztek hozzám : adjam elő az ország pénzügyi helyzetét, • mert azt eddig nem tettem. Kérem : tettem. Indítvány tétetett egy 30 tagú bizottság kiküldésére, amely megvizsgálja az ország pénzügyi állapotait, mert én azt szeretem sötétben tartani. Bocsánatot kérek, nincs Európában egy ország, hol több tétetett volna arra, hogy az ország pénzügyi helyzetét a képviselőház, a képviselőház minden egyes tagja tisztán, nyíltan, világosan lássa, amint itt. {Mozgás bal felől.) Most mindjárt bebizonyítom. Én nem ismerek egy nagy országot sem, ahol az előirt zárszámadások ilyenkor már nyomatásban közkézen forogjanak. Ami 1872-ik évi zárszámadásunk több nappal ezelőtt beterjesztetett, s a képviselő urak kezén van. Itt van egy példánya. De nemcsak a zárszámadás, mert ez számtömkeleg, talán hosszadalmas és talán nem is minden képviselő érkezik ennek áttanulmányozására. Itt van hozzá az állam főszámvevőszéknek, részletes jelentése és nem lehet mondani, hogy egyoldalú, tendentiosus, mert nem mi állítottuk össze, hanem az államszámvevőszék, nem rai commentáltuk, hanem az államszámszék commentálta. Tehát 1872. végéig én egy jotával sem tudok többet, mint ami itt van. Nem is szabad többet tudnom; mert azt eltitkoltam volna a számvevőszéktől, s az bün lenne. (Élénk helyeslés.) Akárhányszor kérdeztetem, annál többet soha nem felelek, mert nem felelhetek, mert, amit tudtam, annak itt kell lennie. (Helyeslés.) 1872. végéig tehát leszámoltam. És 1873-ra? Itt van az első évnegyedi kimutatás ápril végével, tehát egy hónappal utóbb, mint a kezelési évnegyed lefolyt. Itt van a második évnegyedi kimutatás Julius végével, s itt van a harmadik szeptember végéig. Én ennél megint nem tudok többet, tekintve az ország saját bevételeit és annak hováforditását; mert amit tudtam, azt ide tenni kötelességem volt. Ha bizottságot küldünk ki, s azzal megbeszéljük a dolgot, akkor tudunk valamit; de ha ezt genuine heteken, hónapokon át tanulmányozzuk: akkor tudunk mindent. (Élénk tetszés.) Mert meg van írva a bibliában, hogy akiknek szemeik vannak a látásra: lássanak; kiknek füleik vannak a hallásra: halljanak; de aki röstelli azokat igénybevenni, az commissiozhat amennyit akar, az soha tisztába nem jő a pénzügyi helyzettel. (Élénk hosszas derültség.) Többet mondok, tisztelt képviselő urak, nem értem be ezzel; hanem 1868. óta 1873-ig az összes pénzügyi kezelésnek képét ebben a táblában kívántam föltüntetni, s ezt önök mindegyikének kezeihez juttattam. Mi van abban? Az, amit előirányoztunk, az amit, sikerült előírnunk bevételre, kiadásra, és az, ami befolyt, és ami kiadatott tettleg; az utolsó rubrika 1873-ra nézve természetesen hiányzik, mert az évnek még nincs vége, és pedig mind e kimutatás nettóra van visszavive, mert bruttóban megmutatják azt a zárszámadások. Ki a sok átfutó tétellel, költséggel stb. röstel bíbelődni: az itt megkaphatja tisztán. Ismétlem, megint nem tudok Európában államot, ahol ennyi történt volna, több sehol, mert nem történhetik több. Itt van 1868-tól fogva ez ideig 1873-ig átalánosságban, nagy vonásban a legközelebbi évek képe. Igen, de itt csak az van, ami az állam saját bevételei s a kiadások, melyek abból födöztetnek. De hát a kölcsönök! Jó a kölcsönök! Itt van a vasutikölcsönről a végjelentés az utolsó krajezárig deducálva. Azzal tisztában lehet tehát mindenki. Itt van a másik kimutatásban a gömöri, a 30 milliós, a nyeremény és az 18*