Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

172. országos ülés De áttérek a pénzügyminister és előadó úr érvelésére. Nem igen fogok felelni a talán nagyon is eszélyes, de aprólékos és egy kissé sopsisticus érvelésekre, melyet a pénzügyminister ur ellenein használt; senki e házban sem ez, sem azon oldalról soha kétségbe nem vonta azt, hogy a nagyon tisztelt pénzügyminister ur. ha nem is épen a logicának, de, mint a dialecticának és soptisticának tanára, igen helyén volna; nem is fogom követni azon tisztelt előttem szólottak csábító példáját, akik az egész kormány-politikát belevonták ezen kérdésbe. Én azt hiszem, tisztelt képviselőtársán) Tisza Kálmán szintén kiemelte már, hogy a bizalom kérdésének nincs most helye, annál kevésbbé, minthogy ezután a vitából kiderült, hogy mindnyájan, jobb s bal oldal, egyetértünk a bizalmatlanságban a magas kormány iránt. Arra pedig, amit tegnap, mint főérvet fölhoztam, fájdalom, semmi felelet nem jött. Azt mondtam ugyanis, hogy készek vagyunk megszavazni a kölcsönt, ha kimutatják azt, hogy valóban biztosítva van Magyarországnak legközelebbi pénzügyi jövője, hogy a 76 milliót megkapjuk azonnal. A nagyon tisztelt előadó ur épen most, a tisztelt pénzügyminister ur tegnap ígéretekre utalt. A consortium megígérte, hogy megadja, ha tetszik neki. Bocsánatot kérek, a nagyon tisztelt minister ur tegnapi beszédében más helyen is fölhasználta az ígéret szót, és miről volt szó ? A határőrvidéki erdők áráról; a minister ur azt mondta 1130 forint volt nem a megadott, ezt ismételve mondta, hanem az igért ár, az igért ár; és mégis egy nagy bank consortium aláirta vala a szerződést, amelynek teljesítésére már több millió volt letéve, lefizetve; ezt a miniszter ur csak „igért" árnak veszi, és most azt akarja, hogy itt, hol valóban csak ígéret van: mi azt már készpénznek vegyük? Ez nem nagyon logicus, és szabadjon figyelmeztetnem, hogy épen abban van pénzügyeink zavarának főoka, hogy a minister ur eddig rendesen oly társulatokkal szerződött, amelyeknek a szerződése nem volt eléggé biztos ; mert megtartották a szavukat csak addig, nij'g volt nyeremény; mihelyt a nyeremény eltűnt : azonnal nem volt szerződés, nem volt Ígéret, nem volt semmi. Most egyetlen egyszer, elismerem, eltért a pénzügyminister ur azon rósz szokásától; most olyan consortiummal alkudott, melyben lehet bizni; de mivel épen ezen consortium szavát meg akarja tartani: nem ir alá semmit, hanem morális ígéretet ad, és abban akarja, a minister ur, hogy lássuk Magyarország jövőjének biztositékát. Még másra is hivatkozott a minister ur. Rósz néven vette nekem, hogy én az ígéret mellett az Isten áldását nem akarom elismerni pénzügyi factornak. Igenis, igaza van a minister urnák, ezen kérdés nagy szerepet játszik Magyarországban; hála a mi KÉPV. H. NAPLÓ. 18™. VIII. KÖTET. november 26. 1873. i ü ' nemzetgazdászati kezdetleges állapotainknak, a természet szeszélyei igen nagy befolyást gyakorolnak: gazdag az ország, ha jó az aratás, szegény az ország ha rósz az aratás, az igaz. De épen önök tagadták ezt éveken át. Midőn 1867- és 1868-ban a jó aratás nagy gazdagságot hozott Magyarországra: önök nem Isten áldásának tekintették, hanem elhitették magukkal és az országgal, hogy az az önök kormányzatának következménye, hogy elég, miszerint önök ott üljenek a bársony-székekben, hogy meglegyen ezen áldás mindörökre, s erre alapították a mi gazdálkodásainkat! Onnét van a mostani nagy baj. Ha önök már akkor elismerték volna, hogy ez csak Isten áldása s nem önök műve: akkor belátták volna, hogy tartós nem lehet, és az államgazdálkodást, egészen máskép szervezték volna. (Helyeslés \) Most mivel az Isten áldása elmaradt: fölemlítik azt, azt akarván állítani, hogy nemcsak a kormány, nemcsak a jobb, nem csak a bal oldal, mint tegnap állították, hanem maga a jó Isten is felelős szomorú pénzügyi helyzetünkért, mert az ő áldása kimaradt ez évben. (Elénk tetszés bal felöl) Én azt gondolom, hogy a jó Isten ép oly határozottan visszautasítja e felelősséget, mint viszszautasitjuk mi. Csak egy pontra legyen még szabad figyelmeztetnem a pénzügyminister urat, s reménylem, hogy ma erre felelni fog. bár én előre megmondom, hogy e felelettől nem sokat várok. Ez azon kérdés, melyet Tisza Kálmán tisztelt barátom s Helfy tisztelt képviselőtársam fölemlített, tudniillik, hogy va; jon nem áll-e e kölcsönnel szoros összeköttetésben a bankkérdés ? Tisztelt minister ur talán azt fogja mondani, hogy hivatalos összeköttetés, szerződés nincs; ezt elhiszem ; de ha a minister urnák csak valamikép is komoly szándéka lett volna a bankkérdést a magyar nemzet óhajtása és érdekei szellemében megoldani: akkor bizony nem szorult volna e kölcsönre. A minister ur igen jól tudja, sokkal jobban, mint én. hogy még a mostani mostoha pénzviszonyok közt is igen könnyű lett volna jegybankra pénzt szerezni, ha a minister ur néhány hét előtt megszavaztatta volna a ház által, hogy önálló nemzeti bank legyen, és a magyar jegybank engedélyét egy consortiumnak kiadta volna, e consortium, mint ez minden európai országokban ilyen alkalmakkor történt, nemcsak például 50 milliót adott volna jegybank alapítására, hanem azonkívül 50, talán 100 millió olcsó pénzt kölcsönzött volna, s a kincstárnak ezen kényszer-kölcsönre nem lett volna szüksége, s azonkívül segítve lett volna az ország bajain is. Fájdalom, 3 hete,hogy együtt vagyunk; nagy csapások után az egész ország a legnagyobb türelmetlenséggel várta összejövetelünket, azon biztos reményben, hogy első fölada18