Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

134 172. országos ülés november 2(J. 1873. nak föntartására nézve nem követvén, oly sebet ütöttek az ország alkotmányán, s ezzel együtt a 48-iki sajtótörvényen, amely bizonyára nagyobb, mint amely most Magyarország hitelén üttetik. Vajon önök, mint kormány, iparkodtak-e 1848. csak azon XXI. törvényczikkének érvényt szerezni, iparkodtak-e azon zászlónak, melyre Somssich tisztelt képviselőtársam ma hivatkozott, a magyar nemzet vörös-fehér-zöld zászlójának becsületet szerezni ? azon zászlónak, melynek lobogójára ma mint egyetértés jelvét, ő a jó gondolkodást, a jó közigazgatást , jó igazságszolgáltatást irta. Birtak-e önök e nemzeti zászlónak egyúttal nemzeti becsületet, nemzeti elégtételt szerezni? — mint ezt már többször mondám. Ha én a jobb oldalon ülnék, (Derültség jobb felől.) én kötelességemnek tartanám, miként Horvát Boldizsár monda, oda hatni, s igy nekie is oda kell vala működni, hogy conserváltassék, föntartassék azon törvény legalább, mely még fönáll, mely el nem töröltetett; tehát ha e törvénynek sem fölfüggesztését, sem megváltoztatását nem kívánták önök: kell a kormánynak e törvény föntartásának kötelességét érezni. És, hogy megvan-e a magyar nemzeti zászlónak azon elégtétele, mely egy nemzetet illet, erre feleljen a kormány lelkiismerete. (Zajos helyeslés szélső bal felől.) És végre, ha, amint monda az én igen tisztelt képviselőtársam Horvát Boldizsár, hogy ők az 1848-iki alkotmány zászlóvivői: vajon föntartották-e azon államot, melyet az 1848-iki alkotmány biztosított és az 1848-iki férfiak és apáink s a régiebbek föntartottak ? Ugyan • nem törték-e önök össze, a minden alkotmányos állam parlamentjének nélkülözhetlen föltételeit: az adó és katonáságról a kizárólagos rendelkezést? Fönállott az 1848—67 68-ig, midőn önök jónak látták azt eltörülni. Már az 1727-iki TV-ik törvényczikkben, rég, tehát majdnem másfél előtt, volt már apáinknak, volt nem modern államférfiaknak annyi . alkotmányos érzetük, miként kimondották, hogy az adónak és katonaságnak megadását az országgyűléstől, Magyarország országgyűlésétől semmi szin alatt elvonni nem lehet. Önök jónak látták apáinktól e reánk hagyott, általunk ápolt és összes alkotmányunknak e biztositékát rongyként odadobni egy delegationak, (Élénk helyeslés a szélső bal felől. Zaj.) mely az önök keblében támadott. (Nagy zaj.) Ítéljen hazám közvéleménye! A zászló, melyet Horvát Boldizsár és önök követnek: széttépte 1848. legszebb tényeit, gyöngyeit; (Élénk helyeslés a szélső bal felől ; nagy zaj jobb felől.) a zászló, melyet barátaim közt én is követek, hazánk teljes önállósága és függetlenségének zászlója, e mellett küzdünk mi, s hiszszük ez a nemzet zászlója. {Élénk helyeslés és •éljenzés a szélső bal felől.) Elnök s Szólásra senki sem lévén följegyezve, a szólás a házszabályok szerint az előadöt és az indítványtevőt illeti. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház 5 Sajnálom, hogy a kölcsönös zászlókibontások körül folytatott nagyon érdekes, de tán a napirendhez nem szigorúan illő vitától a ház figyelmét egy ennél sokkal ridegebb, sokkal komolyabb és a pillanatnyi helyzethez sokkal alkalmasabb tárgyra: a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra kell visszatérítenem. (Helyeslés.) Épen azért én azon átalános politikai eszmecserékre, melyeket nem is annyira a tárgyalás alatti kölcsön ügye, mint tán a kölcsönös zászlóbontogatások provocáltak, a magam részéről nem refleetálok; nem reflectálok azon ellenvetésekre sem, melyek ezen törvényjavaslat ellenében a bizalmatlanság indokából fölhozattak; mert osztozom Debreczen városa igen érdemes képviselőjének azon nézetében, hogy a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének föltevése más alkalomra tartozik ; akkorra, midőn ezen kölcsön által megszerzendő összegek kiadására való fölhatalmazásról lesz szó. Most, nézetem szerint, arról van szó, hogy megadassanak az országnak azon eszközök, melyek a jelen komoly, kétségtelenül válságo? helyzetből való kibontakozás lehetőségét megadják. És ha valamikor, ugy most osztozom azon európai nevezetességű közgazdasági irónak kijelentésében, hogy az államtól való megtagadása azon eszközöknek, melyek az államháztartás továbbvitelére, az igazgatás rendes menetének folyamára okvetlenül szükségesek : nem azok irányában való bizalmatlanság, akik ezen közpénzeket kezelik, de maga az állam iránt való bizalmatlanság. (Helyeslés jobb felől.) Én azért, tisztelt ház, előadásomban azon megjegyzésekre kívánok csak szorítkozni, amelyek, nézetem szerint, a kérdés súlypontját érintik. amelyek azon alaptétel, azon kiindulási pont ellenében hozattak föl, melyek azon előterjesztésben foglaltatnak, amelvivel ezen vitát, a pénzügyi és központi bizottság véleményének indokolására szükségesnek tartván, a tisztelt ház előtt bevezetni szerencsém volt. A kérdés, tisztelt ház, azok után, amik a vitában constatáltattak, az után, hogy elismertetett, hogy rendkívüli pénzeszközök előteremtésére szükség van — az: hogy azon módja ezen eszközök előteremtésének, melyet a jelen törvényjavaslat czéloz. elfogadható-e? ez-e az egyedüli, mely a czélt bizto^ sitja, és ez is biztositja-e a czélt, melyet magunk elé tűztünk? És épen azért, mert a kérdésnek súlypontja ez, csak igen röviden néhány erre vonatkozó ellenvetésre fogok felelni. (Halljukl) Azok, kik a kölcsön megszavazását megtagadják, habár a jelen helyzetből való kibontakozás szükségét elismerik, két okból teszik ezt; először, mert a kölcsön föltételeit részint homályosaknak^