Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

172. országos ülés november 26. 1873. zattal lefaragni kell jövőbeli hitele és tekintélyének i föntartása czéljából. Becsületbeli adósságok megtérítését a törvényhozásnak mindenkép eszközlésbe venni hivatása: ezt elismerem; de igenis sajnálom, hogy hasonló becsületbeli vagy még fontosabb beesületbelinek nyilvánított egyéb nemzeti adósságok tárgyalása alkalmával hason nézetét nem fejezte ki. (Helyeslés szélső bal felől.) Ilyen volt azon indítvány, mely e házban többizben volt már ismételve, s amely szerint az 1848és 1849-iki honvédek özvegyeinek, árváinak s tehetetlenné vált rokkantjainak a nemzet által adott becsületszó és biztosítás, hogy tudniillik a haza ellátásukról gondoskodni fog, beváltassék. Azon alkalommal igen sajnálom, hogy nem tartotta képviselőtársam ezt ép oly becsületbeli kötelességnek, melynek lefaragása a nemzet tekintélyével ugyanazonos volna. (Derültség.) Hasonló becsületbeli tartozás volt az, melynek megtérítése iránt én voltam bátor a tisztelt ház elé ezen év január 25-én egy indítványt beterjeszteni, mely indítványban az foglaltatik, hogy az 1848-ki kormány és akkori törvényes király által fölszólittatván a nemzet avégre, miként az üresedésben lévő állampénztárnak íölsegélésére segélyadományokat nyújtson: ezt megtette a népnemzet (Derültség.) készsége, kiadattak az ezen áldozatról szóló kincstári utalványok, de azok mai napig sincsenek még beváltva. Hasonló volt ezekhez, tisztelt ház, azon eset, mikor a nemzet alkotmányos életének és fönmaradásának czéljából a nemzet katonái, a honvédsereg részére szükséglett ruházati, fegyverkezési és élelmi szerek megrendelve valának: azok az illető haza polgárai által készséggel kiszolgáltattak: de a fegyverek szerencsétlen letétele után Inába sürgettetett az, mikép ezen becsületbeli adósságok téríttessenek meg. És így azok mai napig sincsenek megtérítve; sőt még — fájdalom! — hatalmas szavával az előttem tegnap szólott képviselő ur egyetlen egy hanggal sem érdemesítette a népet arra, mikép ezen becsületbeli adósságok megtéríttessenek. Van még egy másik észrevételem arra nézve, amit mondott azon tekintetben, miként ő egy conservativ zászlót fog kitűzni, (Halljuk-!) amely zászlónak egyik oldalán a gazdálkodás fog állni, (Fölkiáltások jobb felől: Takarékosság!) azaz a takarékos gazdálkodás, vagy ha tetszik: legyen takarékosság. {Fölkiáltások: Jól vanl Dologra!) Azonban, hogy azon zászlónak másik oldalán mi fog állni: arról hallgatott, és igy sejteni engedte azt is, miként annak a zászlónak másüí oldalán oly jelvény fog megjelenni, mely bizony azt a reményét, miszerint őt a nemzet többsége követni fogja: azon zászló fölmutatása mellett meghiúsítaná, Minthogy azonban, tisztelt ház, azon takarékosság, melyet emiitett, és egyszersmind hozzáadta, mikép a múlttal szakítani kell, és a jövőben a legtakarékosabb gazdálkodást folytatni szükséges; minthogy azt sem fejtette ki, mily módon kivan a múlttal szakítani és mily módon akarja tehát a takarékosság hatalmával a hazát az anyagi bukástól megmenteni : kötelezettnek érzem magamat kijelenteni nézetemet aziránt, hogy, fölfogásom szerint, a tisztelt háznak mikép kell eljárnia. Én, tisztelt ház, ami mostani szomorú pénzügyi viszonyainknak legnagyobb okát az 1867-iki kiegyezésben találom. Addig, tiszteit ház, mig az 1867: XII. törvényczikkben körülirt közösügyes állapot, s az azzal járó terhek a nemzet vállairól le nem vétetnek, a takarékosság csak sisiphusi munka. Minden a közös ügyekből folyó intézményeket, a közös hadsereget. a közös pénzügyet, a delegatiokat és a közös külügyet meg kell szüntetni: mert e nélkül e nemzet, ha az isteni gondviselés bármi áldást is ad a hazára, fölvirulni nem fog. Ezután elkerülhetetlennek látom az önkormányzatot egész teljességében helyreállítani, mely önkormányzat az 1870- és 1871-iki törvények által elvétetett a megyéktől és községektől, és ezenkívül a virilis-intézmény által megszüntette a jogegyenlőséget. (Derültség.) Tehát az 1848-iki törvényekben letett önkormányzat visszaállítása által látom elérhetőnek azon czélt, melyet Sennyey tisztelt képviselő ur kitűzött. Továbbá folyó évi márczius 18-án küldőim fölhívása folytán határozati javaslatot terjesztettem a ház elé, mely a jelenleg fönálló adóztatási módra vonatkozik. Jelenleg az adóvégrehajtók és adóügyi hatóságok szedik be az adót. Ezen eljárás eltörlését minden adóhivataloknak és adóvégrehajtásnak egyszerre történendő megszüntetését szükségesnek és elkerülhetlennek lenni látom. (Zajos derültség minden oldalról.) De, tisztelt ház, nem tettem én ezt, anélkül, hogy meg ne említettem volna azon módot, mely szerint azon veszteségek, melyeket az állam ez utón szenvedne : kipótoltatnának. Nem akarok a részletekbe bocsátkozni. Nem akarom a tisztelt házat untatni részletes előadás tartásával. (Zajos helyeslés.) Hiszen a ház irományai közt megtalálható és egyszersmind képviselőtársaim közt is kiosztatott, és igy ennek következtében mindenki előtt ismeretes, amiért is ennek pontonkénti fölhozatalát itt csak idővesztegetésnek tartanám. (Nagy helyeslés.) Ennek nyomán, tisztelt ház! miután e kérdésnek pénzügyi oldala előttem szólott képviselőtársaim, jelesen: Simonyi Ernő, Horn Ede, Tisza Kálmán, Móricz Pál képviselőtársaim által teljesen kifejtetett: ezen törvényjavaslat pénzügyi oldalához ezúttal szólani nem kívánok; hanem szólok, tisztelt ház, poli-