Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
170. országos ülés azon méltóságos resignatióval fogadni, mely a súlyos helyzetet és a súlyos helyzetben a komoly elhatározottságot illeti. (Helyeslés.) Fogadjuk el e kölcsönt, mint elmúlt gazdálkodásunk kedvezőtlenül bezárt mérlegét; fogadjuk el fecriminatió nélkül; (Zaj bal felől Halljuk!) mert, tisztelt ház, az én vélekedésem szerint, ha egészen igazságosak akarunk lenni: nemcsak e kormányt, nemis egyedül a kormányokat, hanem mindnyájunkat kell okoznunk. (Zajos ellenmondás bal felől. Ugy van! jobb felől.) Fogadjuk el, mondom, recriininatió nélkül, és fordítsuk egész figyelmünket a jövendőre, a jobb jövendő előkészítésére. Én, tisztelt ház, egyetértek abban, hogy ezen kölcsön sem a jelen, sem a jövő financiális állapotokat nem javítja ; nem terjed egyébre, minthogy azon helyzetbe hozzon, hogy fizetőképesek maradjunk. Gyökeresebb rendszabályokra van szükségünk, hogy a jövőt megalapítsuk és ily kényszerhelyzetbe többé ne jőjünk. Szakítani kell a múlttal a tekintetben, (Élénk helyeslés a hal oldalon.) nehogy kölcsönt kölcsönre halmozva, halmozzuk egyszersmind a nemzet improductiv terheit, és elvonjuk onnan, a hol a nemzet életerejét, tevékeny működését gazdagíthatná. Tisztelt ház! Ami a jövőt illeti, én egyenesen bevallom, hogy a leggyökeresebb orvoslás szükségét látom. (Helyeslés bal felől.) Nem a mai napirend tárgya, (Halljuk!) nem is fogok visszaélni a tisztelt ház türelmével; (Halljuk!) a részletekre nézve tudom, hogy várja tőlem az ország és várja tőlem a tisztelt ház, hogy nyilatkozzam és én be fogom váltani igéretemet annak helyén és idejében: a részletekhez is hozzá fogok szólani. Ma csak az iránypontról kívánok nyilatkozni, a mely szerint pénzügyi politikánkat rendezhetni óhajtom. (Halljuk!) •Tisztelt ház! Nem tagadom, hogy az adóreform által jövedelmeinket némi tekintetben szaporíthatjuk; hanem, ha fogjuk is az adókat szaporítani, kivált oly elemi csapások után, mint amelyek az országot érték: a javulás csak végtelenül lassú, igen lassú kihatással lenne jelen állapotainkra. így tehát a jövedelmek emelése által jelen szükségleteinket födözhetni, magam részéről, lehetőnek nem gondolom. De ami szükséges: az. hogy tetemes reductiók által az országot oly helyzetbe hozzuk, hogy államháztartásában az egyensúlyt elérhesse. Azon költségekben, a melyek az állam működésének életérdekeit tárgyazzák: azokban, hol már a nemzeti becsület alatt vállalt terheknek fizetéséről van szó: oly költségeknél, amelyek nemzeti biztonságunk, s önállóságunk garantiájául tekintendők, rednctióról nem lehet szó. Itt, tisztelt ház, ha nem lehet másként, a nemzettől áldozatot kell kívánni; de hogy ezt megtenoveinbcr 25. 1873. ,,ü ' hessiik. szükséges mindenekelőtt, hogy teljes objectivitással állítsuk a nemzet elé ezen terhek valóságát, hogy meggyőződést szerezhessen magának a nemzet, hogy a terhek nem dicsvágy, nem hiúság, nem előítélet, nem elfogultság, hanem csakugyan a nemzet s az állam életfeltételeinek födözésére szükségképen megkövetelt költségek gyanánt tekintendők. Hogy további áldozatot követelhessünk a nemzettől : szükséges, hogy közigazgatásunkat rendezzük olykép, hogy a nemzet érezze a közigazgatás oltalmát ós hasznosságát, és bizalommal viseltessék iránta; a míg most — kénytelen vagyok bevallani — a bizalom egészen meglazult és megszűnt, s hogy fölülről adjunk példát a nemzet polgárainak arra nézve, miként csak a rend, a szorgalom és takarékosság azon tulajdonságok, amelyek bennünket e bajokbői kivezethetnek. (Helyeslés.) Mondom tehát, uraim! vannak oly költségek, amelyek reductiót nem tűrnek; de ezeken kívül, az én véleményem szerint, a reductiókban azon mértékig kell mennünk, míg az egyensúly heryre lesz állítva. Igenis, nélkülözni fogunk kivánatokban, nélkülözni netalán élvezetedben, nélkülözni kedvencz eszméknek, kedvencz reformoknak valósításában; de ha nélkülözünk: nélkülözni fogunk azon öntudatban, hogy az utódok és az utókor annál fokozottabb erővel fogja valósithatni mindazt, a mire a jelenlegi kornak anyagi és némi tekintetben szellemi ereje is egészen elégségesnek bizonj ult. És épen azért, mert nélkülözéseket kívánok; én őszintén megvallom, ezen reductiók megállapítása olyan, a melyeket nem a kormánytól, nem egyes párttól, — engedjék meg őszinteségemet: — valamennyi pártnak közreműködésétől váróm és kérem. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondás bal felöl.) Hallottam több oldalról conservativ irányról, conservativ takarékosságról. (Zaj. Halljuk!) Uraim, e szójáték értelmét teljesen felfogni nem vagyok képes; conservativ takarékosságot, liberális takarékosságot én érteni képes nem vagyok. (Derültség.) Én csak azon hazafiúi takarékosságot értem, azon hazafiúi takarékosságot, amely lemondva előitéletekröl, lemondva kedvencz eszmékről, megadja a hazának azt, ami okvetlen szükséges, és e téren áldozatokat követel, de azon túl nem megy, mert nem mehet. (Helyeslés.) A takarékosság mottója olyan, melyet én szívesen elfogadok, szívesen írok a conservativek zászlójára, és meg vagyok győződve, hogy e zászló alatt megnyerem a nemzet többségét. (Élénk ellenmondás bal felől. Tartós mozgás. Halljuk!) Kijelentem, netaláni félreértések kikerülése végett: nem magamnak nyerem meg, hanem ama zászlónak a nemzet többségét. De sokkal komolyabbnak tartom e pillanatot, sokkal szentebb előttem az orl vosság módja és szüksége, semhogy én e zászlót
