Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-147

/ 86 . 147. országos ül amennyiben ily kiváltságokkal ruháztatik föl, amely ne az ország saját nyelvén állítaná ki az ily ok­mányokat. (Helyeslés bal felől.) Mit tesznek a pri­vát intézetek? az az ő dolguk. Ha az escompte­bank nem lett volna létesítendő a mi hozzájárulá­sunk által, a törvényhozás hozzájárulása által, és kiváltságokkal nem lenne fölruházandó az állam ré­széről: akkor természetesen nekünk nem is lett volna jogunk hozzászólani; de miután ez egy nagy­kiváltságokkal fölruházott intézet lesz, ha létrejön : azt hiszem, hogy e részben nem lehet más intéze­teknél divó szokásokra hivatkozni. A tisztelt pénzügyminister ur azt mondotta, hogy Angliában angolul, Francziaországban fran­cziáúl nyugtáznak. (Kerkapoly Károly pénzügyminis­ter tagadólag int fejével.) Ha nem ezt méltóztatott mondani: akkor nem értesülten nyilatkozott; mert meg vagyok győződve, hogy az állami jelleggel bíró intézetek sem Fran­cziaországban, sem Angliában más nyelven, mint az ország nyelvén, nem nyugtáztatnak. Azt méltóztatott mondani, hogy ez csak akadály lenne és nem volna praeticus eredménye. Bocsánatot kérek, hanem ép egy ily intézetről, amely, ha létrejő, kétségtelenül bizonyos felsőbb domináló helyzetet foglalna el, attól egyátalában nem lehet félteni, hogy annak hátrányára szolgáljon az, hogy ha okmányait, illetőleg a belföldre szorít­kozva, nála az államnyelvet teszszük kizárólagossá: mert nem kell azt hinni, hogy, ha csak magyarul lesznek kiállítva a nyugták, másfelé fordulnak az illetők, miután ezen pénzintézetnek állása oly ki­váltságos, a többiek irányában oly domináló az or­szágban, hogy attól nem fordulhat el az, akinek az intézetre szüksége van; hanem ép oda fog menni, ha ugy is lesz szervezve az intézet, amint mi kí­vánjuk; és mi ezen előnyt, amelyet nagy kiváltsá­gok árán vásárolunk meg, akarjuk feladni? Én nem szavazhatnék arra, hogy mi magunk foszszuk meg magunkat ezen intézetnél, melyet nagy kiváltságok­kal ruházunk föl, azon előnytől, melyet állami szem­pontból a nemzet javára kiköthetünk és bátran megkívánhatunk. (Élénk helyeslés bal felől.) Pulszky Ágost előa«lé s Tisztelt ház ! A központi bizottság részéről csak annyit vagyok bátor megjegyezni , hogy azon okmányok közé, melyeket a ban'í forgalmában kibocsát, értendők a pénztári jegyek és utalványok is. Itt nem arról van szó, hogy nem magyar nyelven adassanak ki ezen ok­mányok, hanem csak arról, hogy a magyar nyelven kivül — melynek használata ezen okmányokat ille­tőleg kényszerítő, s melynek használatától a bank el nem állhat — még más nyelven való fordítás is mellékeítessék, vagyis — hogy concret esetre utal­jak — hogy ugy, mint minden más állam-szelvény­nél, a hátlapra a franczia, német, angol stb. nyelv és június 13. 1373. is rájöhessen. Érdekében áll Magyarország forgal­mának és a banknak magának is, hogy a pénztári jegyek és pénztári utalványok necsak a belföldi forgalomra legyenek szorítva, hanem, hogy azok ré­szére a külföldi forgalom is lehetségessé váljék. Te­hát az országnak áll érdekében, ha egyátalában ér­dekében áll bankkal bírnia, hogy ezen pénztári je­gyek és pénztári utalványok egyszersmind oly nyel­ven legyenek szerkesztve, melyet a külföldön, ott, ahol forgalmukra számítunk, . megértenek. Ebben én a nemzetiség megtámadását egyátalában nem látom; hanem látom csupán a nemzetiség teljes megóvása mellett a kereskedelem oly igényeinek, melyeket ím innen nem regulázhatunk, teljes elismerését, azok­hoz való alkalmazkodást a nemzetiségi tekintetek szigorú föntartása mellett;*és még csak arra vagyok bátor figyelmeztetni az előttem szólott tisztelt kép­viselő urat, hogy a magyarországi forgalmon belül is érdekelve vagyunk az iránt, hogy azok, kik nem bírják a magyar nyelvet — már pedig tudjuk, hogy ilyenek vannak elegen, — megérthessék e jegyeket, és ennélfogva, hogy a magyar nyelv mellett saját nyel­vök is meglegyen azon jegyeken. Példát is idézhe­tek. Az osztrák nemzeti bank bizonyosan összeköt­tetésben van a lajthántuli kormánynyal, és még a legnagyobb germanisatio idejében is ott találtuk a bankjegyeken ezeknek értékét különböző nyelveken; magyarul, olaszul, tótul stb. stb. (Nyugtalanság a bal oldalon és fölkiáltások: Es nem identicus eset \) Ez, uraim, identicus eset. Ezek is a forgalomra szánt eszközök, és ott találjuk a hátlapon az értéket, a monarchia különböző nyelvein. Itt sincs másról szó, legalább ami ezen okmányok ezen cathegoriáját illeti Ezen okból a központi bizottság szükségesnek ta­lálta a módositvány elfogadását, és ajánlom azt a tisztelt ház figyelmébe. Wodianer Béla: Igaz, hogy, aki pénzt keres, aki a banktól pénzt akar kapni, az föl fogja keresni a bankot, akármily nyelven legyen szerkesztve a kötelezvény. De az, aki a bankba pénzt akar be­tenni: oly bankhoz fog menni, amely a hitelező ál­tal is értett nyelven adja ki a kötelezvényt. (Föl­kiáltások a bal oldalon: A kamatok!) De miért ne lenne azon pénztári utalványokon a magyaron kivül más nyelv is ? Hiszen a magyar állam-kölcsönök, ugy a vasúti kölcsönre vonatkozó kötelezvények is három nyelven vannak kiállítva. Miért nem szóltunk tehát akkor, mikor ezen kölcsönök három nyelven adat­tak ki? Miért akarjuk épen egy magán-üzletnél megakadályozni azt, hogy oly nyelven is adhassa ki utalványait, melyet kívülünk más ember is megért. Én sem hiszem, hogy ezen intézet valami na­gyon könnyen fog életbe léptettethetni; de akadályt elébe gördíteni még sem szeretnék. Horváth Gyula: Nagyon furcsának ta­lálom a helyzetet, melyben mi most vagyunk. Az

Next

/
Thumbnails
Contents