Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-147
/ 86 . 147. országos ül amennyiben ily kiváltságokkal ruháztatik föl, amely ne az ország saját nyelvén állítaná ki az ily okmányokat. (Helyeslés bal felől.) Mit tesznek a privát intézetek? az az ő dolguk. Ha az escomptebank nem lett volna létesítendő a mi hozzájárulásunk által, a törvényhozás hozzájárulása által, és kiváltságokkal nem lenne fölruházandó az állam részéről: akkor természetesen nekünk nem is lett volna jogunk hozzászólani; de miután ez egy nagykiváltságokkal fölruházott intézet lesz, ha létrejön : azt hiszem, hogy e részben nem lehet más intézeteknél divó szokásokra hivatkozni. A tisztelt pénzügyminister ur azt mondotta, hogy Angliában angolul, Francziaországban francziáúl nyugtáznak. (Kerkapoly Károly pénzügyminister tagadólag int fejével.) Ha nem ezt méltóztatott mondani: akkor nem értesülten nyilatkozott; mert meg vagyok győződve, hogy az állami jelleggel bíró intézetek sem Francziaországban, sem Angliában más nyelven, mint az ország nyelvén, nem nyugtáztatnak. Azt méltóztatott mondani, hogy ez csak akadály lenne és nem volna praeticus eredménye. Bocsánatot kérek, hanem ép egy ily intézetről, amely, ha létrejő, kétségtelenül bizonyos felsőbb domináló helyzetet foglalna el, attól egyátalában nem lehet félteni, hogy annak hátrányára szolgáljon az, hogy ha okmányait, illetőleg a belföldre szorítkozva, nála az államnyelvet teszszük kizárólagossá: mert nem kell azt hinni, hogy, ha csak magyarul lesznek kiállítva a nyugták, másfelé fordulnak az illetők, miután ezen pénzintézetnek állása oly kiváltságos, a többiek irányában oly domináló az országban, hogy attól nem fordulhat el az, akinek az intézetre szüksége van; hanem ép oda fog menni, ha ugy is lesz szervezve az intézet, amint mi kívánjuk; és mi ezen előnyt, amelyet nagy kiváltságok árán vásárolunk meg, akarjuk feladni? Én nem szavazhatnék arra, hogy mi magunk foszszuk meg magunkat ezen intézetnél, melyet nagy kiváltságokkal ruházunk föl, azon előnytől, melyet állami szempontból a nemzet javára kiköthetünk és bátran megkívánhatunk. (Élénk helyeslés bal felől.) Pulszky Ágost előa«lé s Tisztelt ház ! A központi bizottság részéről csak annyit vagyok bátor megjegyezni , hogy azon okmányok közé, melyeket a ban'í forgalmában kibocsát, értendők a pénztári jegyek és utalványok is. Itt nem arról van szó, hogy nem magyar nyelven adassanak ki ezen okmányok, hanem csak arról, hogy a magyar nyelven kivül — melynek használata ezen okmányokat illetőleg kényszerítő, s melynek használatától a bank el nem állhat — még más nyelven való fordítás is mellékeítessék, vagyis — hogy concret esetre utaljak — hogy ugy, mint minden más állam-szelvénynél, a hátlapra a franczia, német, angol stb. nyelv és június 13. 1373. is rájöhessen. Érdekében áll Magyarország forgalmának és a banknak magának is, hogy a pénztári jegyek és pénztári utalványok necsak a belföldi forgalomra legyenek szorítva, hanem, hogy azok részére a külföldi forgalom is lehetségessé váljék. Tehát az országnak áll érdekében, ha egyátalában érdekében áll bankkal bírnia, hogy ezen pénztári jegyek és pénztári utalványok egyszersmind oly nyelven legyenek szerkesztve, melyet a külföldön, ott, ahol forgalmukra számítunk, . megértenek. Ebben én a nemzetiség megtámadását egyátalában nem látom; hanem látom csupán a nemzetiség teljes megóvása mellett a kereskedelem oly igényeinek, melyeket ím innen nem regulázhatunk, teljes elismerését, azokhoz való alkalmazkodást a nemzetiségi tekintetek szigorú föntartása mellett;*és még csak arra vagyok bátor figyelmeztetni az előttem szólott tisztelt képviselő urat, hogy a magyarországi forgalmon belül is érdekelve vagyunk az iránt, hogy azok, kik nem bírják a magyar nyelvet — már pedig tudjuk, hogy ilyenek vannak elegen, — megérthessék e jegyeket, és ennélfogva, hogy a magyar nyelv mellett saját nyelvök is meglegyen azon jegyeken. Példát is idézhetek. Az osztrák nemzeti bank bizonyosan összeköttetésben van a lajthántuli kormánynyal, és még a legnagyobb germanisatio idejében is ott találtuk a bankjegyeken ezeknek értékét különböző nyelveken; magyarul, olaszul, tótul stb. stb. (Nyugtalanság a bal oldalon és fölkiáltások: Es nem identicus eset \) Ez, uraim, identicus eset. Ezek is a forgalomra szánt eszközök, és ott találjuk a hátlapon az értéket, a monarchia különböző nyelvein. Itt sincs másról szó, legalább ami ezen okmányok ezen cathegoriáját illeti Ezen okból a központi bizottság szükségesnek találta a módositvány elfogadását, és ajánlom azt a tisztelt ház figyelmébe. Wodianer Béla: Igaz, hogy, aki pénzt keres, aki a banktól pénzt akar kapni, az föl fogja keresni a bankot, akármily nyelven legyen szerkesztve a kötelezvény. De az, aki a bankba pénzt akar betenni: oly bankhoz fog menni, amely a hitelező által is értett nyelven adja ki a kötelezvényt. (Fölkiáltások a bal oldalon: A kamatok!) De miért ne lenne azon pénztári utalványokon a magyaron kivül más nyelv is ? Hiszen a magyar állam-kölcsönök, ugy a vasúti kölcsönre vonatkozó kötelezvények is három nyelven vannak kiállítva. Miért nem szóltunk tehát akkor, mikor ezen kölcsönök három nyelven adattak ki? Miért akarjuk épen egy magán-üzletnél megakadályozni azt, hogy oly nyelven is adhassa ki utalványait, melyet kívülünk más ember is megért. Én sem hiszem, hogy ezen intézet valami nagyon könnyen fog életbe léptettethetni; de akadályt elébe gördíteni még sem szeretnék. Horváth Gyula: Nagyon furcsának találom a helyzetet, melyben mi most vagyunk. Az