Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-146

146. országos ülé részét vita tárgyává tenni, mert az el van döntve 1848. óta; de azon törvény tovább menve az 55. §-ban ezt rendeli: „Addig, mig a végvidékek politikai rendezése iránt a törvényhozás részletesen intézkedni fog, az országyülési követek választásának módját a végvidéki ezredekre, valamint a csaj kasok kerületére nézve is a ministerium határozandja el." Ha egyéb lett volna ezélja az 1848. országgyűlésnek, mint az, hogy a Határőrvidék, mely már az 5.§. által politikai jogait visszanyerte, most már jogosítva van épugy mint a hon többi polgára, hogy saját sorsára vonatkozó törvényekhez hozzászóljon, hogy például addig is, mig a határőrvidéki képviselők az országgyűlésben megjelennének, az országgyűlés határozzon azon mód fölött, mikép történjék a választás, a territoriális fölosztás és a magánjogi viszonyok rendezése: akkor minden esetre az 1848. országgyűlés, a mint a választási módot meghatározta és rendezte az ország többi részeiben, rendezte volna ott is. De meg volt győződve mind az 1848. országgyűlés, mind meg lehet győződve a mostani kormány és mi mindnyájan, mind a t. előadó ur is, hogy ott a századok oly különös családi s jogi viszonyokat szültek, melyek előttünk nem eléggé ismeretesek, hogy ott különös intézkedések szükségeltetnek, melyek az egész országban nem alkalmazhatók, szükségét látták ezen indokból is, de különösen alkotmányossági indokból, hogy akkor, midőn azon vidéknek családi, territoriális és egyéb jog-viszonyairól intézkedni fognak, azok itt legyenek, hogy legalább helyes informatiót adhassanak, s ne mondhassák, hogy „de illis sine illis" határoztak. Én tehát ugy hiszem, nem tehetünk egyebet, mint hogy fölveszszük a fonalat ott,' a hol elhagytuk. Én nem ismerem el, hogy létezhettek a múltban törvényes akadályok, melyek az 1848-dik évi V-dik törvényczikk végrehajtását meggátolják. De ha létezett is ilyen akadály , azon akadály megszűnt a polgárosítás kimondása által, és különben midőn az végre is hajtatott az 1872. november havában. Ezen végrehajtás után kötelessége lett volna a kormánynak akkor mindjárt teljesíteni azt, mit 1848: V. t.-cz. 55. §-a elrendel, t. i. kiirni a választásokat, elrendelni, hogy mikép történjenek, behívni azon polgárokat ide, és ezek közreműködésével rendezni azon területet. Ha a kormány ezt nem tette, szerintem kötelességünk megtenni most, s utasítani a kormányt azon intézkedések végrehajtására. Ezen indokból bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani: „Utasittatik a ministerium, hogy az 1848: V. t.-cz. 55. §-ában körülirt hatalmánál fogva haladéktalanul intézkedjék, miszerint a bánsági Határőrvidék és a Csajkás kerületben az emiitett t.-cz. 5. §-ában meghatározott számú országgyűlési képviselők megválasztassanak és még ezen országgyűlés s június 11. 1873. 03 jövő ülésszakában helyeiket elfoglalják. Addig pedig a határőrvidék rendezéséről szóló 298., 299., 300. és 301. számú törvényjavaslatok tárgyalása fölfüggesztetik." Ha a t. ház ezen határozati javaslatot elfogadja, azt hiszem, nem vesztettünk semmit ; de igenis nyerünk sympathiákat, melyekre pedig ezen igen fontos és kényes kérdésben nagy szükségünk van. Ennek szükségét a kormány is belátta, midőn indokolásában igen szépen ekkép körülirá, „hogy a törvényhozás egysége helyre van állítva, az, hogy e részek az országgal minden tekintetben összeolvadjanak, az idő és a bölcs törvényhozás műve leend." Az által legfölebb az történhetik, hogy egy pár hónappal később tesszük meg azt, amit különben ma tennénk meg, de ez által nem vesztenénk semmit, mert a törvény is a status quo-t akarja föntartani, ez pedig egy pár hónap alatt nincs veszélyeztetve. Ajánlom tehát javaslatomat a t. ház figyelmébe. Huszár Imre: (Olvassa Cosma Pdrthén határozati javaslatát.) Irányi Dániel: T. képviselő ház! A végvidéknek az ország törvényhozása és kormánya alól lett elvonása — amint ezt a t. előadó ur igen helyesen megemlítette —- régi és súlyos sérelme volt a magyar nemzetnek. Mióta e részek az országtól elszakítottak, nem múlt el egyetlen országgyűlés anélkül, hogy ezen sérelmek ellen panaszosan föl ne irt, hogy annak orvoslását ne kérte volna. Magunk is ismerjük. és untalan sürgettük, hogy a nemzetnek e részben ápolt óhajtása valahára teljesíttessék. Nem lehet ennélfogva örömmel nem üdvözölnünk a napot, midőn ezen sérelem megszüntettetvén, a végvidék a hazához tettleg visszakapcsoltatik. Csökkenti azonban megelégedésünket azon körülmény, hogy ugyanakkor, midőn ezen törvénytelen és alkotmánytalan állapot megszüntettetik: azt kívánják tőlünk, hogy mi azt, a mennyiben a múltban létezett, törvényesnek jelentsük ki, illetőleg annak a múltban való lételét törvényesnek ismerjük el a mai napig. Az előttünk fekvő törvényjavaslatok ugyanis oly császári királyi rendeleteknek törvénybeiktatását indítványozzák, melyek, hogy nem alkotmányos utón jöttek létre, tagadhatlan, a melyeknek a magyar törvénykönyvbe iktatása az alkotmányosság fogalmával ellenkezik. (Helyeslés bal felől.) Én t. ház! ismerve a nehézségeket, a melyekkel a kormánynak ezen polgárosításnál meg kellett küzdenie, ismerve különösen az aggodalmakat, melyek még a nehézségeknél is nagyobbak voltak, a melyekben — őszintén megvallom — magam is osztoztam, teljességgel nem akarok szemrehányást tenni a kormánynak amiatt, hogy nem mindjárt kezdettől lépett az alkotmányos útra, és inkább az óvatosság, inkább *