Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
160. országos ülés június 30. 1873. 371 •belváros nagyérdemű képviselőjének fölszolalását. Én előre el voltam határozva, hogy rá szavazok azon határozati javaslatra, melyet a t. minister ur benyújtott; azonban indokolása, melylyel e határozati javaslatot kisérte: megvallom, engem már azon pontra szorított, melyen kényszerítve láttam volna magamat magát az indítványt is ellenezni szavazatommal, melynek egyébiránt lényege ellen nincs kifogásom. A t. minister indokolása nem kielégítő, s vallás-politikai pro grammjának azon tételei, melyeket elmondani méltóztatott: véleményem szerint, nem szabadelvűek, sőt egyenesen kimondom, veszélyesek. Tekintettel leszek a t. képviselőháznak szűken kimért idejére, s állitásom igazolására csupán néhány példát szándékozom idézni. A t. vallás- s közoktatásügyi minister ur többek közt ezt mondja: „ami föladatunk és az utánunk jövő generatio föladata lesz létrehozni az öszhangzást a társadalmi, a politikai, és egyházi viszonyok közt. Kern fog ez történni nagy elvek kimondása által, hanem a társadalmi mozgalom s a jövőben alkotandó törvények hosszabb sora által. Ide tartozik első sorban a törvény — nem a vallásszabadságról, hanem a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról. T. ház! nem szoktam szőrszálhasogatásokba bocsátkozni, s azok közé sem tartozom, kik az eszmék oroszláusörénye helyett a szavak egér farkába kapaszkodnak; azonban bocsásson meg a minister ur, midőn ő a vallásszabadságot, és a vallás szabad gyakorlatát szemközt egymással mintegy ellentétben fölállítja, anélkül hogy nézeteit egyikre nézre is kellőleg megmagyarázná: én följogosítva érzem magamat azon kételyre, hogy vajon nem szándékoltatik-e ismét egy oly törvényhozási intézkedés, mely merő körülírások közt egészen elveszti és elnyomja a lényeget ? (Helyeslés.) A katholikus alapok és alapítványok tárgyában nyilatkozván a minister ur, többek közt ezeket mondja: „ide tartozik szabályozása a katholikus alapok- és alapítványoknak, melyekről a maga idejében nézeteimet elmondom. Ezek jogi természete iránt csak bírói utón lehet tisztába jőni." Megvallom, nem vagyok képes elhallgatni megütközésemet a minister ur ezen nyilatkozata fölött. Emlékezni fog a t. ház, hogy midőn Ghyczy Kálmán t. képviselő ur ismeretes indítványa ellenében, Hofmann Pál képviselő ur indítványa fogadtatott el, mely e kérdések jogi oldalának tisztába hozatalára egy bizottság kiküldetését indítványozta: e javaslat legmelegebb pártolásra talált t. közoktatási minister urnái. Itt szavaknak félreértéséről nem lehet szó: a t. minister ur igen világosan nyilatkozott, s ha más magyarázatot ad szavainak, mint amely magyarázat azokból világosan kilátszik, nagy örömmel fogom hallgatni e részbeni explanatióját; de azon szavak, miket itt fölsorolni bátor voltam, véleményem szerint, nem jelenthetnek egyebet, mint egy közelálló conflictust, egy részről az illető bizottság jelentése és az országgyűlés, másrészről a minister vagy esetleg a t. kormánynak nézete között. Arról azonban megvagyok győződve, hogy a ház sokkal inkább fogja tudni, mivel tartozik tekintélyének, hogy sem ily fontos kérdést, amelyet a saját fóruma elé tartozónak kimondott, az államhatalmak egy másikának illetékességébe átbocsásson. (Helyeslés.) Az autonómia tárgyában ekkép nyilatkozott a t. minister ur : Ide tartozik a katholikus autonómia kérdése, megvallom attól tartok hogy a vaticáni consilium decretumai késleltetni fogják a katholikus autonómia életbeléptetését ; mig a localis autonómia életbeléptetésének szüksége iskola és egyéb cultus ügyekre már most is országszerte mutatkozik és. eszerint minél előbb létesítendő. Az ország kath. lakosai tisztelt ház. nem ezt az autonómiát követelik, hanem egy szabadelvű alapokra fektetett országos autonómiái. Egy ilyen autonómia létesítésének reményében gyűltünk mi össze 1871-ben s a többség munkálata, melyet én részemről akkor is elleneztem, melyet ma is rosznak tartok, megakadt a t. kormánynál, s ennek következtében megakadt az autonómiai mozgalom is nagy részben. Ennek némileg természetes megfejtését látom abban, hogy a fő clerus e mozgalmat nem jó szemmel nézte : mert nagyon jól tudja, hogy bármily alapon indul is meg ezen autonómia: a főpapság ennek vezetését hosszas ideig megtartani nem fogja: mert kétségtelen az, hogy az országnak kath. világi polgárai nem fogják azt meg engedni, hogy saját hozzájárulásukkal törvényesíttessék és szentesittessék a főclerns azon korlátlan hatalma az autonómia körébe tartozó minden ügyekre nézve, amelyet eddig gyakorolt; nem fogja engedni, hogy ez törvényesíttessék és szentesittessék hozzá járulásával bizonyos külső sallangokért, melyek szemfényvesztésül oda vettettek. (Helyeslés bal" felől). És most, midőn t. minister ur az országos autonómia háttérbe szorításával localis autonómia szükségét hangsúlyozza: nyíltan kimondom, semmi bizalommal nem viseltetem ezen danaida ajándék iránt; {Helyeslés bal felöl.) mert nem tartom azt egyébnek, mint oda vetett horognak, s én nem vagyok oly könnyelmű,. hogy a horgot elnyeljem, s továbbá nem vagyok oly együgyű, hogy önkormányzatnak tartsam az autonómia oly torzképét, milyet például egy kis helyiségben a tisztelendő plébános urnák mint legokosabb 47 ::;
