Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
360 159. oeszágos ülés június 28, 1873. ők össze benneteket; de ha össze nem ád titeket, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. (Tetszés.) Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés, és pedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak, a suecessiónak stb.; én tehát mint állam, megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék ; annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjánál. Ebben sem sértő, sem absurd, sem helytelen nincs, (Élénk helyeslés.) Mindezeket fokonkint meg lehet tenni. Még egy példát említek meg ; meglehet, hogy itt-ott visszatetszésre talál; de nem tehetek róla. ez meggyőződésem. (Malijuk!) Annyiszor említtetett már az egyházi javak elvétele; egy helyt elvették, nem adtak helyébe semmit, más helyt elvették és a status vállalta magára az egyház költségeit. Én ezt oly lépésnek tartom, amely nem vezet az én főczélom felé, hogy t. i. a status csak annyiban avatkozzék az egyház dolgaiba, amennyire szükséges; ez oly lépés, amely ettől viszszafelé vezet. Azt hiszem tehát, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek ; hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a status tulajdonai a maga culturalis czéljaira; és ha ez meg lesz különböztetve és a status a magáét megtartja és használja a culturai czélokra: a másiknak elvételét azért is károsnak tartanám, mert a statusnak kellene födözni a cultus költségeit, ami megint messze vezetne attól, amit én akarok; még pedig visszafelé vezetne. Igen fontos továbbá a kath. autonómia kérdése. Sürgették ezt már a ministeriumnál, sürgették nálunk is. Én e tekintetben abban a véleményben vagyok, (Halljuk! Halljuk!) hogy a kath. autonómia csak negatíve tartozik az országgyűlés elé. (Helyeslés.) Nekünk nincs jogunk ez autonómiába akkép avatkozni, hogy igy legyen ; hanem van jogunk azt mondani, hogy igy ne legyen. (Átafános élénk helyeslés.) Például, ha valamely autonómiának eszébe jutna magának hívei irányában büntető-jogot «arrogálni: ezt a jogot az állam nem engedhetné meg ; büntetni az államban csak az államnak van joga, (Atalános helyeslés.) olyan autonómiát az állam el nem tűrhetne. De sok efféle van, amire nézve meggyőződésem az, hogy azt lassanként érlelni, kifejteni, tisztába hozni" legfőbb föladatunk. Előttünk áll, de nemcsak mi előttünk, egész Európa előtt, a változott viszonyoknál fogva tisztába hozása az állam és az egyház közti viszonynak. És erre nekünk is, mint másoknak készeknek kell lennünk. Ha ezt nem ma teszszük, nem rögtön i teszszük, két dolgot nyerünk : először érik az ügy, 1 másodszor tanulunk, okulunk más országok példáí ján akkor is: ha jól, akkor is, ha roszul járnak el. Én tehát azt hiszem, azért szükséges ez a küldöttség, hogy mindazon dolgokat, melyek ebbe belevágnak, concentrice, egybefoglalva fontolja, vizsgálja meg és adjon rólok javaslatot. Ez nagy munka, hosszas munka lesz; de hoszszasága által nem lesz roszabb, hanem reményiem, bizonyosan jobb. Egyet azonban szükséges erre nézve megemlítenem. Én majd mintegy föltételül óhajtanám azt, hogy a bizottsági tagok választása ne most történjék, hanem halasztassék a legközelebbi őszre. Halasztassék először is azért, mert valóban aránylag kevesen vagyunk jelen. Azt lehetne mondani, hogy addig is dolgozhatnának ; ez azonban valóban theoreticus reménység volna; mert ha most ezen országgyűlés szétmegy, nem hiszem, hogy valaki egy bizottságot itt munkára összekaphasson ; és azok. akik most jelen nincsenek, ha beválasztatnának, épen feléje sem néznének. De további okom még az, hogy a tagok megválasztása igen nagy megfontolást igényel. Először igen kívánatos, hogy abban a bizottságban, ámbár nem politikai, hanem felekezeti kérdésekkel foglalkozik, de mivel mégis politikai a tárgy : képviselve legyen a ház minden politikai árnyalata ; képviselve legyenek a vallásfelekezetek, és elegendő tekintettel kell lenni a nemzetiségekre is. Azokat, kik a dologhoz értenek, vagy hajlandók az ügyet tanulmányozni: a conferentiákon kiválogatni előleges értekezés utján, nem olyan föladat, melyet ezen néhány nap alatt, mig az országgyűlés tart, el lehessen végezni. Utoljára még csak azt mondom, szavaim bezárásául, mit már barátaim előtt is mondottam, hogy ezen dolgokban a legnagyobb óvatosság szükséges. Az erélylyel és józan észszel párosulnia kell a leggondosabb óvatosságnak, mert a kérdés könnyen elmérgesithető. Nem kérdem aztán, ki kezdte meg, amint Lucanus mondja a Pompejus és Caesar közti harezról: „ quis justius induit arina, scire nefas" ; itt is fölösleges kérdés, ki kezdte, ha a baj egyszer megvan. Az, óvatosságot azért tartom nagyon szükségesnek, mert ezen ügy hordereje messzebb visz : ha elhibázzuk a lépéseket, mint amennyire az kezdetben látszik. Azt mondja talán valaki, hogy az ilyen Schopperekért csak megél a világ. Ez igaz, azt sokszor igazolta a történelem, hogy kicsiny dolgokból a legerősebb szakadások támadtak, mert hozzájárult a magánérdek, az indulat, a szenvedély, és mint a német mondja a „Kechthaberei". Egyik a másikat tüzelte, és az olyan ember, ki vallási dolgokkal nem is törődött, a legdühösebb vallási háborúk harczqsa lett. Azzal végzem beszédemet, hogy én minden nemét a vallási háborúknak a lehetőségig óhajtom
