Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
360 159. országos ülés június 28. 1873. is azt mondottuk, amit ma mondok. Hanem ők a békéből ne merítsenek ösztönt arra, hogy a nemzettel szakítva, a nemzet erejét haszontalan küzdelmek által megcsonkítsák. Miután a tisztelt vallás- és közoktatási minister ur által elénk tárt utat ugy a fönforgó egyes esetben megfelelőnek, valamint az állam és egyház közötti viszony tisztázására vezetőnek találom : azt nemcsak elfogadom, de kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt átalában elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Almásy Nándor : Tisztelt ház! Egyátalában nem szándékozom a vallás mibenlétének taglalásába bocsátkozni, mert azt helyén jelenleg nem látom; mert sokkal fontosabb, sokkal behatóbb tanulmányra vár, minthogy azt itt oly rögtönözve tárgyalni lehessen. Ennélfogva nem kedvesen fogadom a minister urnák határozati javaslatát; mert abban csak azt látom, hogy az ezen érdemleges kérdés ellenében csak villámháritókint állíttatott föl. E határozati javaslatot előbb igen szívesen és örömmel vette volna az egész ház. Azóta, mióta a ház elhatározta, hogy a vallásszabadságra vonatkozólag törvényjavaslatot nyújtson be: elég ideje volt gondolkozni e három sornyi törvényjavaslat benyújtása fölött, és azért az, amit ma tett: nem nevezhető másnak, minthogy villámhárítóul nyújtotta be a házhoz. Határozati javaslat nyújtatott he az iránt, hogy mondassék ki először a minister irányában a roszalás ; másodszor pedig utasittassék a minister arra, hogy a legszigorúbb rendszabályokat gyakorolja azok ellenében, akik a tetszvényjog tilalma ellenére ily cselekvényeket gyakorolnak. Itt tehát ítéletet kell hozni ; Ítéletet kell hoznunk először a minister irányában, és ha eljárása roszaltatnék és ő ennek következtében elesnék: a másik ministernek meghagyást kellene adni, hogy miként járjon el. Mindenekelőtt, hogy ítéletet mondhasson valaki, és pedig, hogy mind a két inditvány komoly és erős legyen következményeiben, hogy ha többséget nyer ; tehát, hogy megállapíthassam meggyőződésemet, miként pártoljam e határozati javaslatot: szükséges tudnom az alapot, az indokokat, melyeknél fogva a csalatkozhatatlansági dogma kihirdetése az egyházmegyékben eltiltatott. Az constatálva van, hogy ez által törvénysértés követtetett el. A tisztelt ház meg fogja bocsátani azon állítást, hogy törvénysértést lehet elkövetni súlyosat, törvénysértést lehet elkövetni csekélyét. Ennélfogva, azt hiszem, a vallásügyi minister ur föl fog világosítani és meg fogja mondani, mely oknál fogva tiltotta el, hogy a csalhatatlansági dogma ki ne hirdettessék. A vallásügyi minister ur e tekintetben nem nyilatkozott, pedig szükséges volna; mert a fölfogások igen különbözők. Hoffmann képviselőtársam határozottan azt állította, hogy ő támadást lát a csalatkozhatlansági dogmában az állam ellen; de Lukácsy Béla egészen másképen vélekedik, és ő azt mondja, hogy a harczot provocáíni nem tanácsos. U tehát igazságtalanságot lát abban, ha a csalatkozhatlansági dogma kihirdetése eltiltatik. Mondja továbbá, hogy az állam bir hatalommal, hogy a védetlent elnyomja; de figyelmezteti a kormányt arra nézve, hogy a békés egyetértést ne koczkáztassa, s ennélfogva könyelmü műnek is találja a dogma kihirdetésének tilalmát. Én tehát azt gondolom, hogy jogos és méltányos azon a minister úrhoz intézett kérésem, hogy fejtse ki, mily indokok alapján tiltotta el az egyházmegyékben a csalhatatlansági dogma kihirdetését. Ha erre választ nem nyerhetek: akkor nem tudom, mire állapítsam nézetemet; mert csak saját nézetem és meggyőződésem soha sem szolgálhat zsinórmértékül arra, hogy a kormány fölött ítéletet mondjak. Ami pedig a minister urnák benyújtott határozati javaslatát illeti: arra válaszom az, hogy azt régen vártuk. Bár ne késett volna annyi ideig, hanem terjesztette volna be előbb. Apponyi Albert gróf: Tisztelt ház! Midőn a mai napirenden lévő kérdéshez röviden, nagyon röviden hozzászólni készülnék, nem volna nehéz föladatom, ha csupán egy czéí lebegne szemem előtt, ha törekvésem csupán egy irányba intézném, t. i. azon irányba, hogy e tárgyra vonatkozó nézeteimet minél élesebben és szabatosabban körvonalozva előadjam. De nem ez képezi egyedüli, sőt nem is képezi fő czélját mai fölszólalásomnak. Igaz, hogy mindenki, ki bizonyos meggyőződéseket vall, bizonyos nézetek igazságáról meg van győződve : tartozik azzal, és kötelességének kell elismernie azt, hogy ezen nézeteknek, ezen meggyőződéseknek, midőn arra alkalom nyílik, érvényt szerezzen ; ez kétségtelen. Be minden képviselő előtt,. ki e házban fölszólal, kell hogy még egy más szempont is lebegjen, kell hogy még egy más, ez előbbinél magasabb kötelesség is lebegjen, az t. i., hogy számot vessen magával az iránt, és fontolóra vegye, minő befolyással lehetnek az ő szavai a tárgyalások gyorsítása- vagy lassítására, a kérdés elmérgesitésére, vagy pedig a kellő kerékvágásba vitelére, és ez által annak kihatásaira, melyet valamely tárgyalása e háznak a haza sorsában gyakorolni hivatva van. Én ezen második szempontot a legelső és legnagyobbnak ismerem, és miután meg vagyok győződve arról, hogy misem volna hazánkra nézve károsabb, mintha jelen tárgyalást elmérgesitenők. és a szerfölött kényes és izgató kérdések egy egész sorozata végzetszerű megindulására adnánk alkalmat: egyéni nézetem érvényesítése szempontjából nem fogok olyanokat fölhozni, melyek a vita elmérgesedésére alkalmat nyújtanak.
