Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-140
28 110. országos ülés május 24. 1ST3. élés, vagy pedig elnézés, tévedés, mulasztás forog-e fon; megoldására nézve nem lehetett kétségem. Tekintve az ügyet magát, amely jogász emberre nézve oly világos, hogy át kell látnia, miként az ily lépésnek szükségkép napfényre kell kerülni, hogy az ily mulasztás szükségkép a közönség elé fog jutni: nem lehetett más, mint elnézés, mulasztás. E mulasztást beismerte az illető, ki a dolgoknak, az ügyeknek halmazával elfoglalva, elmulasztá tenni azt, amit tennie kellett volna ; a szervezés s más ügyekkel elfoglalva lévén, kevesebb figyelmet fordíthatott erre, mint egyébként fordítania kellett volna. (Bal felől ellenmondás.) Ez constatálva lévén, ezen eljárást helytelennek, hibásnak az illető is elismerte, és én is annak nyilatkoztattam, és ez eljárást hibásnak, helytelennek mondtam ; roszhiszemüségnek, hivatalos hatalommali visszaélésnek azonban nyomát nem láttam; ha legkisebb nyoma lett volna, nem fegyelmi, hanem fenyítő eljárásnak lett volna helye. Erről azonban szó nem lehetett, tekintve az ügyek menetét. Ami a fegyelmi eljárásnak módját illeti: törvény által ez szabályozva nem lévén, a ministeriumban egy külön bizottság létezik, és ez elé tartoznak azon ügyek, melyek a hivatalnokok ebbeli mulasztásait, vétségeit illetik. Ott megvizsgáltatnak ezen ügyek és utóbb véleményes jelentéssel a minister elé terjesztetnek, ki azt megerősíti vagy megváltoztatja ; egy szóval: e tekintetben bíráskodik. Az ily eljárásnak itten helyét nem láttam azért; mert oly tisztviselőről volt szó, ki magasabban áll a többinél. (Bal felöl ellenmondás.) De szükségét sem láttam ezen eljárásnak, mert magam megvizsgálván az iratokat, (Zaj.) kit utolsó fórumként illetett az elintézés, az ügyet olyannak tapasztaltam, mely hibásan, helytelenül intéztetett el. — ezt beismerte az illető tisztviselő, beláttam én is, ezt kinyilatkoztattam, s annál inkább tehettem, miután az senki által kétségbe nem vonatott, és ezzel az ügyet befejezettnek tekintettem. Ami a vagyoni kérdést illeti, a t. előttem szólott képviselő ur e tekintetben maga elismerte, hogy azt fegyelmi utón ily körülmények közt, ahol vagyoni felelősség kérdését kellett volna eldönteni, ott, ahol többen vitáztak az elsőbbség fölött, végleg el nem intézhettem, fegyelmi utón el nem dönthettem. Megtörtént az, aminek megtörténnie kellett: az illető letette a pénzt, a váltótörvényszéket tudósítottam arról, hogy már mos t az elsőbbség fölött mondván határozatot, szolgáltassa ki a pénzt azoknak, kik arra igénynyel birnak, és igy a vagyoni kérdés is el van intézve. Az államtitkár ur ezt soha nem tagadta meg, csak azt kívánta és követelte mindig, hogy előbb íisztáztassék becsületének kérdése, mely ujabbi beadványok által annyiban, amennyiben ő vádoltatott olyasmiről, ami ugyan mulasztásnak, de semmiképen más valami visszaélésnek eredménye nem volt, kétségbevonatott. így első része, a személyes kérdés, amely a tisztviselői felelősséget illeti, általam, mint erre hivatott orgánum által elintéztetett. A másik kérdés, a vagyoni kérdés, a váltótörvényszék által az illető felekre nézve el fog intéztetni, miután a pénz le van téve. És ekként a kérdés mindkét oldalát én részemről igy bevégzettnek tekintem. T. ház ! (Halljuk! Halljuk.') Az ügy, melyről szó van, oly időben fordult elő, midőn én igazságügyminister nem voltam; én tehát, ugy hiszem, elfogulatlanul megvizsgálhattam és meg is vizsgáltam azt. Vizsgálatomnak eredménye az volt, amit mondottam. Szándékosságnak, hivatalos hatalommali viszszaélésnek semminemű nyomát nem tapasztaltam. Azt tapasztaltam, amint kijelentettem, ami el van ismerve, amit helyeseim nem lehet. Következményeit ezen hibás lépésnek a kártérítésnek elég nagy súlya igen érezhetővé teszi. Ugy jártam el, mint ezt lelkiismeretem szerint igazságosnak tartottam. Nem vezetett engem semmi elfogultság; de azon férfiúnak, ki fölött bíráskodni hivatva voltam, ismervén ügybuzgóságát, szorgalmát és munkásságát, tekintetbe kellett vennem, hogy az ügyeknek halmáza alatt mindenki hibákat követhet el. (Mozgás a bal oldalon.) Ezen hibák az utóbb általa történt kártérítés által kiegyenlittettek. Ugy cselekedtem, mint lelkiismeretem és meggyőződésem szerint, igazságosnak tartottam. A háznak bölcseségétől függend a fölött határozni. Zsedényi Ede: Midőn a tisztelt ház Horánszky képviselőtársunk interpellatiójára az ígazságügyminister által adott választ minap egyszerű tudomásul venni nem akarván, azt tárgyalásul kitűzte: hitem szerint egészen fontos kérdés, a ministeri tisztviselők felelőssége iránt kivánt tisztába jönni, amelyet épen a ministernek akkori válasza némi homályba borított, kétkedvén, vajon egy fölsőbb tisztviselővel szemben a kérdéses eljárás képezheti-e vizsgálat tárgyát. Igaz, hogy a biró felelősségéről szóló törvényünk mellett nem létezik a közigazgatási tisztviselők felelősségére vonatkozó törvényes különös rendelkezés. Midőn azonban az 1848: Hl. t. ez. 4. §. szerint a ministeriumnak mindegyik tagja mindennemű hivatalos eljárásért felelős az országgyűlésnek : ebből önkényt következik, hogy a ministeri hivatalnokok viszont mindennemű hivatalos eljárásukért felelősek az illető ministernek, a fölsőbb tisztviselők épen ugy, mint a többiek, sőt a ministeri hivatalnokoknál épen azért, mert a törvény azoknak eljárására- nézve az ország előtt egyedül a ministert teszi felelőssé, ugyanaz fölmerülő isszaélések ese-a teiben rögtön oly intézkedéseket atv qamelyekke
