Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-159

350 159. országos ülés június 28. 1873. tézett az összes római és görög-kath. főpapokhoz, hogy sem a csalhatatlansági tanra vonatkozó, sem bárminemű más pápai rendelet az országban ki nejn hirdethető, szét nem osztható : ha csak arra előbb a kormánytól Írásban engedélyt nem nyernek. Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok; egye­dül a tisztelt minister urnák ama kijelentésére kí­vánok észrevételt tenni, hogy a rozsnyói püspöknek kijelenté hozzá intézett rendeletében, hogy ha el­járásának törvényellenes következményei lennének : vele a törvény teljes szigora szerint fog eljárni. Ezen kijelentés szerintem fenyegetésnek igen gyenge, menedékül azonban igen alkalmas; mert hála Istennek még annyira nem vagyunk, hogy a csalatkozhatlansági tan oktatásának kézzel fogható eredményei lennének. Azért azonban, ha a nép legkevésbbé művelt osztálya hivatalosan az ország bő javadalmaival el­látott főpapok rendeletére államellenes tanokra ok­tattatik : nézetem szerint első sorban, és mindenek­előtt itt a képviselőházban a vallás- és közoktatás­ügyiminister a felelős. (Ugy van! Helyes\) Aztán, kérdem, mit, értett a tisztelt minister ur a törvény szigora alatt? Ha majd elkészül egykor a büntető törvény könyv, nem kétlem, hogy abban benne leend a rendelkezés, hogy mindazok, kik a törvényt és törvényes rendeleteket áthágják, szigo­rúan büntettessenek, legyenek szegények vagy gaz­dagok, világiak vagy egyháziak, minden különbség nélkül ; mert a törvény előtti egyenlőség azt kí­vánja.. De ez ma fájdalom, még csak jámbor óhajtás. Ha a minister ur a törvény szigora alatt azt értette, hogy a törvényeket és törvényes rendelete­ket megsértő főpap fosztassék meg egyházi java­dalmától : vele igenis egyetértek; csak azt kell saj­nálnom, hogy a tisztelt minister ur ezen szigorú­ságot mondja és irja, de nem sikeresiti. Én meg vagyok győződve, hogy el fog jönni a gyökeres or­voslás ideje, és azt hiszen, hogy valamint 1848-ban a haza lánglelkü fiainak sikerült, az idő intelmét megértvén, maguknak halhatatlan emléket állítani és a hazának uj életet adni a feudális viszonyok eltör­lésével : azt hiszem, el fog jönni az idő és lesznek férfiak, kik meg fogják ragadni az alkalmat a hier­archia hatalmának hazánkból való kiirtására. Jelen viszonyaink között azt tartom, tisztelt ház, lehetetlen roszalásunkat ki nem fejezni a- vallás- és közokta­tási ministei' ur iránt nemcsak azon előzmény folytán, amely az egész ország és a ház előtt tudva van, t. i. a székesfehérvári eset folytán; ha­nem ezért is; mert valóságos anarchia, a pol­gári közrend megháboritása lenne ez, és arra ve­zetne, hogy a kormány ő felségének jogait, a mi­nisterium által kiadott rendeleteket megsértetni, láb­bal tapostatni engedné, S valóban botrány, hogy arra, miszerint a törvények büntetlenül megsértet­hessenek : nem kell egyéb az arany keresztnél. Én tehát indítványozom a tisztelt ház előtt, miszerint a vallás- és közoktatási minister urnák a rozsnyói püspök iránt követett eljárása roszaltassék, (Helyeslés bál felől.) És ha a tisztelt minister ur ezen roszalás után is annyira érzéketlen lenne, hogy megmaradna a ministeri padon, mit én felőle nem hiszek: utasít­tatni kívánom, hogy valamint a rozsnyói püspök irányában, ugy netalán más, ugyanezen eljárást­követők iránt is, a törvény teljes szigorával lép­jen föl. E részben bátor vagyok egy határozati javas­latot magam és elvtársaim nevében a t. háznak be­terjeszteni. (Olvassa): Határozati javaslat. A vallás- és közoktatási ministernek az általa a folyó hó 24-iki ülésben előadott abbeli eljárását, miszerint roszalotta Schop­per György rozsnyói püspöknek azon cselekvényét, hogy a csalhatatlansági római zsinati határozatokat egy főpásztori levél kíséretében az egyházmegy éj e­beli lelkészeknek megküldötte és azoknak tanítá­sára őket buzdította: a képviselőház kielégítőnek, következetesnek és ennélfogva helyesnek annyival inkább nem találja, mivel az állami legfőbb fölügye­leti jogból folyó és törvényes gyakorlaton alapuló királyi tetszvényjognak hasonló megsértéseért és az 1870-ik évi augustus 9-ikén kiadott ministeri ren­deletnek áthágásáért a székesfehérvári püspök már szigorúbban fenyíttetett; miért is utasítja a képvi­selőház a ministeriumot, hogy addig is, mig az ál­lam és egyház közti viszonynak meghatározása iránt törvényhozás utján gyökeres intézkedés jönne létre: a királyi tetszvényjognak teljes érvényben tartása fölött őrködjék és valamint a rozsnyói, ugy más ne­talán ezentúl előforduló esetben a fönlévő gyakorlat és a törvény értelmében szigorúan járjon el. Beadják: Lükő Géza s. k., Gulner Gyula s. k., Horánszky Nándor s. k, Vidíiczkay József s. k., Péchy Ta­más s. k., Szathmáry Miklós s. k., Ghyczy Dénes s. k., Nikolics Sándor s. k., Hets Károly s. k., Hu­szár Imre s. k, Nagy György s. k., Orbán Ba­lázs s. k., Földváry Mihály s. k., Matolay Etele s. k., Gáspár András s. k., Keresztes István s. k., Jankovich Miklós s. k., Takács Lajos s. k. Megmondom, mit értek az alatt, hogy a tör­vény szigorúan végrehajtassák. Utalok e tekintetben II. Ulászló 6. decretumának 7. czimére, hol világo­san ki van mondva, hogy az ország statútumai és decretmnai ellen vétő püspökök beneficiumaiktól fosz­tassanak meg. Én azt tartom, tisztelt ház, hogy ha a kor­mány erélyesen, és nem mintegy elnézőleg és hall­gatag beleegyezéssel járt volna el : ezen baj, ezen veszély nem fejlődött volna annyira; de azon föladatot,.

Next

/
Thumbnails
Contents