Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
348 159. országos ülés június 28. 1873. tóztassék e kérdést becses figyelmére méltatni, mert a polgárok vagyoni és családi érdekeinek megóvásáréi van szó. Kérdésem tárgya a védkötelezettségi törvény végrehajtása körében leli alapját. Mint méltóztatnak tudni a védtörvény 17. §-a megszabja azon módozatokat, melyek alatt valamely hadköteles hadmentességet nyer. Ezen pont szerint katonamentes az özvegy anyának, vagy kiskorú testvéreknek föntartoja. Azonban a védtörvény végrehajtását kisérő utasítás 38. §-ának 3, pontja a törvénynek ezen rendelkezését illusoriussá tette. Ezen pont ekként szól: „Ha azonban a birtok mennyisége, az iparüzlet, keresetmód olyan, hogy bérlett munkaerők által is műveltethetik, illetőleg folytattathatik: akkor a hadmentesség megszűnt." Már. tisztelt ház! aki valaha foglalkozott ujonezozási eljárással, az tudja, hogy a legtöbb alkalmat az összeütközésre a polgári és katonai bizottsági tagok közt, épen ezen különbség a törvény és ezen utasítás rendelkezése között szokta szolgáltatni. A polgári elnök kötelessége szerint megadván a törvénynek, ami a törvényé, védelmezi a polgárok vagyoni és családi érdekeit. Igen természetes, hogy ez a katonai bizottsági tagok előtt nem bir olyan értékkel. Én a magam részéről is tapasztaltam, hogy a legtöbb összeütközésre és viszályra épen ezen pont szokott alkalmat szolgáltatni. Most egy concret esetet hozok föl, mely 1871-ben történt Barsmegye azon kerületében, melyet szerencsés vagyok képviselni. (Halljuk!) Bogyó Lajos garanlöki fin Barsmegye lévai sorozó járásában 1871. évben keresztül vitt ujonczozás alkalmával mint özvegy anyának és kiskorú testvéreinek föntartója fölszólalván, a sorozóbizottság polgári elnöke által fölmentetett. A katonai elnök birtoknagyság czimén, a hozott végzés ellen fölebbezvén, alkalmasint mert a birtokálladék a katonai előterjesztésben túlságos nagynak mutattatott be; a magyar királyi honvédelmi minister 1871. márczius 10. 7542 szám alatt kelt határozatával, a polgári elnök végzése föloldatván Bogyó Lajos, sorszáma szerint, a póttartalékba beosztatott. Azonban a besorozás után, birtok kimutatással ellátott ujabb kérvényt terjesztvén a megyei alispáni hivatal utján a honvédelmi ministeriumhoz, ugyanazon miiiisteriumnál, 1871, deczember 19. 38791. szám alatt kelt rendeletével a póttartalékMi mint özvegy anyának és kiskorú testvéreinek gyámola elbocsáttatott. Az 1872. évi sorozásnál, a körülmények nem változása miatt, Bogyó Lajos ujabban s egyhangúlag fölmentetett. Az 1873. évi sorozás bekövetkezvén, tekintetbe nem vétettek, a múlt két év határozmányai, — s mint értesítettem a polgári elnöknek a sorozási ügyekben való ismeretlensége miatt, a katonai bizottság erőszakos — törvényt és törvényes végzéseket tekinteten kivül hagyó eljárásával, Bogyó Lajos, mert a katonai hadnagy hadkiegészítő tiszt képtelen és elbizakodott fölfogása szerint, nevezett az előző két évben törvénytelenül mentetett föl, mintha, mint szökevény törvénytelenül távol lett volna : folyó évi marcziusban mint első korosztályú büntetésből besoroztatott, s születési éve, az úgynevezett Widmungsschein-ba meghamisítva 1851-gyel íratott be. Az ily inkább a despoticus keleti világba, s nem egy jogi államba illő eljárás ellen e concret esetben hatályos orvoslást, — s hasonló violentiák elkövetése ellen jövőre nézve is gátot a tisztelt honvédelmi ministerium szigorú intézkedése vethetvén, kérem a tényállásnak megfelelő intézkedést. Tekintettel az élőszóval előadott indokolásra, kérdem a tisztelt honvédelmi minister urat, — nem a felől, vajon szándékozik-e e sérelmet orvosolni, mert ez magában értetik, — hanem kérdem: vajon szándéka van-e oly hatályos és erélyes intézkedéseket tenni, a közös hadügyministerrel egyetértőleg, hogy jövőben hasonló törvénytelenségek el ne követtessenek ? Elnök : Az interpellatio közöltetni fog a honvédelmi ministerrel. Nagy György : Azt hiszem, a t. ház ! kötelessége nemcsak abban áll, hogy bizonyos összegeket megszavazzon,habár alegüdvösebb, legjótékonyabb czélokra is ; hanem kötessége odáig terjed, utána járni, tudomást szerezni arról, hogy az általa megszavazott összegek, hogyan és miként használtatnak föl? Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy évenkint a költségvetésben a néptanítók segélyezése czimén bizonyos összegek vétetnek föl; azonban arról a tisztelt ház még eddig nem birhat semmi hivatalos tudomással, hogyan, minő elvek alapján, minő módok szerint használtattak föl ezen összegek? Nem mondhatja pedig senki, tisztelt ház, hogy ez administrationalis kérdés, ebbe a ház nem avatkoztatok; mert a segély czélja és sikere attól függ, minő elvek szerint és mikép alkalmaztatok az e czélra megszavazott összeg. így levén megyőződve, minden hosszabb indokolás nélkül bátorkodom a vallás- és közoktatási minister úrhoz a következő interpellatiot intézni: Tisztelettel kérdem az igen tisztelt vallás és közoktatási minister úrtól: 1. Minő elvek alapján történik azon összeg kiosztása, melyet az országgyűlés „néptanítók segélyezése" czimén évenkint megszavaz. 2. Szándékozik-e az igen tisztelt minister ur a néptanítók segélyezésénél követett eljárásának alapelveit és módját a képviselő házzal megismertetni és a népoktatás állapotáról szóló jelentésébe fölvenni?
