Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-140

26 140. országos ölés május -4. 1873. Elnök: A beadott törvényjavaslat ki fog nyomatni, szétosztatni s annak fölvétele iránt a t. ház később intézkedni fog. A legközelebbi ülés alkalmával véghezment szavazások eredménye fog kihirdettetni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa): Könyvtári bizottságra beadatott 255 szavazat, üres volt 6. Legtöbb szavazatot kaptak: 1. Vécsey Tamás 248-at; 2. Hoffmann Pál 186-ot; 3. Horváth Mihály 185-öt; 4. Kautz Gyula 183-at; S.Pulszky Ágost 149-et. Mentelmi bizottságra beadatott 261 szavazat, üres maradt 8. Legtöbb szavazatot nyertek: 1. Máttyus Arisztid 253-at ; 2. Beöthy Ákos 245-öt ; 3. Hoffmann Pál 183-at; 4. Bothos Kálmán 182-t; 5. Hodossy Imre 182-t; 6. Radocza János 182-t; 7. Bogdán Vincze 181-et; 8. Bésán Mihály 180-at; 9. Eötvös Károly 177-et. Számvizsgáló bizottságra beadatott 260 szavazat, üres volt 9. Legtöbb szavazatot kaptak: 1. Gubody Sándor 251-et; 2. Madass Károly 183-at; 3. Tavaszy Endre 183-at; 4. Vecsey Oláh Károly 183-at; 5. Jurkovich János 182-t. Tanügyi bizottságra beadatott 259 szavazat, üres volt 4. Legtöbb szavazatot kaptak : 1. Tisza Kálmán 254-et; 2. Csengery Antal 253-at; 3. P. Szathmáry Károly 253-at; 4. Molnár Aladár 252-t; 5. Várady Gábor 252-t; 6. Hoffmann Pál 251-et; 7. Kautz Gyula 249-et; 8. Szilády Áron 249-et; 9. Bujanovics Sándor 248-at; 10. Kemény Gábor b. 248-at; 11. Schvarcz Gyula 248-at; 12. Torma Károly 248-at; 13. Urváry Lajos 246-ot; 14. Patrubány Gergely 157-et; 15. Pulszky Ágost 140-et. Elnök : Következik a napirend első tárgya vagyis Horánszky képviselő ur által az igazságügyminister úrhoz intézett interpellátió tárgyalása. (Mozgás. Haltjuk !) Horánszky Nandor Í T. ház ! Midőn a házszabályok 120. §. által részemre, mint az interpellátió beadója részére biztosított jogommal élni kívánok, egyátalában nincs szándékomban, hogy a tényállás ismételt előterjesztésébe bocsátkozzam, azon tényállásnak í. i., mely interpellatióm anyagául szolgált. Ismeretes az a í. ház előtt azokból, miket e tárgyban már a múlt alkalommal elmondani szerencsés voltam, ismeretes továbbá azon kölcsönös nyilatkozatokból is, melyek a napisajtóban, részint az interpellátió megtétele előtt, részint azóta közzétéve lettek; de ismeretes azokból is, — bár tudomásom szerint hézagosan — miket az igen t. igazságügyminister ur interpellatiómra a múlt alkalommal előterjeszteni méltóztatott. Időelőttinek tartanám, t. ház ! azt is, — amint később indokolni fogom, hogy miért; — hogy már ez alkalommal az ügy érdemleges vitatásába bocsátkozzam és határozott véleményt mondjak azon hiba okainak természete fölött, amely elkövettetett; mert azt hiszem, hogy az ma már minden oldalról constatálva van, Hibának tartanám, t. ház, azért, mert e tekintetben alaposan, helyesen véleményt mondani, nézetem szerint, csak akkor lehetne, ha mindazon ügyiratok kellő áttanulmányozása után, melyek az ügyre vonatkoznak, a tényállás tisztába hozatnék ; helyezkedem azért azon álláspontra, melybe az ügyet a ház azon határozata juttatta, hogy a t. igazságügyminister ur válaszát napirendre tűzte és azt tárgyalás alapjává tette. Mielőtt azonban erre vonatkozó nézetemnek kifejezést adnék, azon álláspont tisztázása tekintetében, melyet ez ügyben elfoglaltam és elfoglalok, megjegyezni kívánom azt, hogy interpellatiómnak egj'enes ezélja nem az volt, mit az igazságügyminister ur abból a múlt alkalommal kimagyarázni akart, mintha én kizárólag a kártérítést akartam volna a fegyelmi eljárás által érvényesíteni; mert jól tudom, hogy ez a birói fórum elé tartozik, és ebbe avatkozni nem helyes, sem fönnálló hazai törvényeink szerint, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — törvényes nem volna ; hanem igenis az államigazgatás egyik ágának, az igazságszolgáltatás tekintélyének és méltóságának megőrzése volt az, ami az interpellátió megtételére indított ; és mert ezen közérdek szoros összefüggésben van, azon, fölfogásom szerint, magán károsodások jóvátételével, melyek ezen hibából származtak: csakis ennyiben hoztam be interpellatiómba ezen kérdést, és ha a t. minister ur bővebben elolvasta interpellatiómat, — a mint azt nem kétlem. — átláthatta, hogy interpellatióm egyik tétele arra vonatkozott ; s hogy, t. ház ! nekem igazam volt arra nézve, ez iránt a megnyugvást nemcsak a ház múltkori határozatából merítem; hanem merítem abból is, hogy miként a lapokból tudjuk, azon magán követelés már tényleg és valósággal kiegyenlítetett, illetőleg a megfelelő összeg birói kézbe letétetett. Én ezen tényből kettőt constatálok ; constatálom először azt, hogy a hiba valóban elkövettetett; constatálom másodszor azt. hogy az illető vagy illetők, — mert nem tudom, hogy egy vagy több factor hibája volt-e, — tudatára ébredtek-e annak, hogy az elkövetett sérelem csak teljes kártérítés által orvosolható, az e tekintetbem czél csak ez utón érhető el. És én az ügyállásnak ezen részét megnyugvással fogadom, és örülök rajta, hogy a kérdés magánjogi része akként el van intézve; mert ebben garantiát látok arra nézve, hogy ilyen esetek a jövőben nem, vagy legalább ritkán fognak előfordulni. De nem meríthetek megnyugvást és nem örülhetek annak, t, ház, hogy ezen tárgy ily későn intéztetik el, hogy az apparátusnak minden nemét mozgásba kellett hozni azért, hogy ezen tárgy elin-